Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Zeke Gyula: Bem
26 BUDAPEST 2009 augusztus A legendás angyalföldi és újpesti korcsmapoétáról (akit, ha egyáltalán szó esett róla, sokáig illett proletárköltônek nevezni), Berda József rôl szinte valamennyi 1945. október 2-i napilap megírta, hogy halára gázolta egy teherautó. Ô azonban e híradások egyikét olvasva „ép tagokkal, vidáman megjelent a Magyar Írók Szövetségében, hogy átvegye élelmiszer-pótjegyét...” (Szabadság, 1945. október 3.) „A szerencsétlenség cáfolatát örömmel olvassa a magyar irodalom minden barátja, remélve, hogy ez alkalommal is beigazolódik a régi igazság, amely szerint hosszú élete lesz annak, akinek halálhírét költik.” (Vi lág, 1945. október 3.) Hogy mely élet nevezhetô hosszúnak, azt nem tudom, tény mindenesetre, hogy a szôke költô – fotói helyett Aba-Novák Vilmos képét ajánlom a figyelmükbe – az esetet követôen még huszenegy évet töltött e földön kopott nadrágjában az említett városrész pultjainál állva, és az elsô és a második halála közt írt versei nélkül szegényebb lenne a magyar irodalom. Az ô szép története jutott az eszembe a Margit körút és a Török utca sarkán álló Bem mozi és az elôterében helyére lelt, számomra legalább oly fontos Bem kávézó elmúlt hónapokbeli hányattatásáról, június végi bezáratásáról és az elmúlt napokban esett – egyelôre haladék-érvényûnek mondható – feltámadásáról. Mindenképp írtam volna róla e hasábokon, ám sorsa híreinek ismeretében sokáig magam is abban a hitben voltam, hogy a magyar mozitörténelem egy – kocsmakávés szempontból is fontos – helyének nekrológját írhatom meg csupán. Nos, hála az önkormányzati ingatlanüzletek viszonylagos szabályozottságának, s e szabályozottságból következô viszonylagos lassúságának, nem ez a helyzet. Szomorú, s a filmes szakma és a civilek tiltakozása és felháborodása által meg nem ingatott szándék, hogy a fôvárosi költségvetésbôl gazdálkozó tulajdonos, az artmozi-hálózatot is mûködtetô Budapest Film három mozit is el akar adni a szóban forgó Bem mellett, a szintén nagy múltú, és a pláza-idôkben ugyancsak különösen fontossá vált Hunniát és az Európát is. Ha így tesz, a szakadozó „hálózat”-ból a budai oldalon már csak a – hangulatos kávézót ugyancsak mûködtetô – Tabán marad meg. „Ezt a mozit nem lehet bezárni, mert itt vetítik a mi filmjeinket” – mondta az egyhetes, a fejedelmi temetések utáni halotti torra emlékeztetô, június 25-tôl 30-ig tartó Bem Búcsú negyedik napján önfegyelmes indulattal Sándor Pál , mellette Garas Dezsô ült és hallgatott szomorún. De igen, be lehet zárni, és el is lehet adni. S miért? Azt, ha egyebünnen nem, megtudhatjuk Csaplár Vilmos ugyanott elhang zott – s emitt http://www.youtube.com/ watch?v=oRrW16pFH6I meg is tekinthetô – egyszerû szavaiból: mert kapitalizmus van, és mert mi akartuk, hogy az legyen. És a kapitalizmus azt jelenti, hogy azok az emberek, akiknek sok pénze van, folyton azon törik a fejüket, hogy mit csináljanak vele, mit vehetnének belôle, hová fektessék be, hogyan forgassák meg, hogy mindeme pénzügyi tevés-vevés eredményeként azután még több pénzük legyen, és most érkeztünk el odáig, hogy néhányan közülük felfigyeltek erre a kitûnô fekvésû helyre, ahol valami mûvészmozi és tucatkávézó mûködik, és meg akarják venni ezt a helyet, amelynek a köz pénzébôl mûködô tulajdonosa, a Budapest Film helyesli ezt a szándékukat. Hogy azon a helyen, tesz szük hozzá mi, 1908 óta, tehát jó száz éve áll mozi – elôször Helios, 1934-tôl Admirál, 1939-tôl az államosításig Adria, majd azóta Bem néven – mit sem fog számítani, sem azok a nehezen fölbecsülhetô, ám kétségkívül jelentôs képi-szellemi érdemek, amelyek a hazai mozikultúrában a helyhez köthetôk. Elvben ugyan nem kizárt, hogy a pályázati úton meghirdetendô Bem olyan új tulajdonos kezébe kerül, aki megszállottja a nagyobb közönséget ritkán toborzó mûvészfilmek vetítésének, s a régi-új mozi elôterében továbbra is szívesen látna egy alternatív kávézót, ám, tekintve a földszinti ingatlan említett erényeit és az ilyesfajta befektetôk ismert szempontjait és ízlésvilágát, mindez kevéssé valószínû. A valószínû az, hogy e bizonyos idô elteltével azon a sarkon is a világ sorát bárdolatlan és önzô istenként intézô pénz egyik újabb támaszpontja kap majd helyet, s ha számláinkat eddig a túloldali OTP-bôl kivett pénzünkbôl óhajtottuk befizetni a sarok túlfelén található postahivatal fülkehölgyének, attól fogva megkímélhetjük Bem szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László ÖRÖKKÁVÉ
