Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Zeke Gyula: Bem
27 BUDAPEST 2009 augusztus magunkat az úttesten való átevickélés veszélyeitôl, és kártyánkat már a Bem hajdani falába nyomva is a pénzünkhöz juthatunk. A dolgok menetének ma tapintható ritmusa szerint ez fél év haladékot jelenthet a mozinak és a kávézónak, minden további idô kétséges. Egymást csak kis részben átfedô törzsközönségük és látogatóik tágabb köre kissé nyugodhat meg csupán: némi idôt nyertek, s vele némi életet. (S tényleg, akármi lehet. A Ráckertet annak idején két nyáron át is végsô keserûséggel búcsúztattuk, s csak azután jött az utolsó nyár és az utolsó keserûség.) Ráadásul mindkét hely, mindkét szellemi mûködési mód folytonos marad, hisz a köztes idôben a mozit és a kávézót részben ugyanazok mûködtetik, akik idáig is. A Kántor László vezette Új Budapest Filmstudió Kft. 1999 óta vitte a mozit, amely 2004 februárjában egészült ki az önálló életet élô art-caféval. Ez utóbbiban viszont részt vett az a Stiller Nándor , aki most új társa, Szilágyi Sándor (fiatal névrokona csupán az egykori demokratikus ellenzék Sacijának) Rocketman Kft.-ja révén a mozit és a kávézót is újranyitotta és továbbmûködteti. Magam is láthattam, mint segítenek nekik a kávézó törzsvendégei az egyhetes záróbuli és az újranyitás közt eltelt néhány napban felújítani s újra berendezni a helyet, amely – s most már csak a kávézóról beszélek – az egykori belsô tér minden fontos elemét megôrizte. A helyén maradt a pult, ugyanúgy és majdnem ugyanott állnak az eredeti asztalok, székek, és a helyén maradt az az iskolai rendezvényekre emlékeztetô (s ama rendezvények süket dumás alakiságát civil nyugalommá szelídítô) dobogó is, amelyen ülve körben a falakról öles kávészsákok koffein-melege sugárzik ránk: Costa Rica, Columbia, Ethiopia, Café do Cerrado Brasil. Amit ihatunk, az is majdnem változatlan: különféle Meinl-kávék, mintegy tízféle üveges sör, Szabó Csaba egri borász palackozott és folyóborai s a másutt is szokásos tömények. Zenei meglepetés sem ér bennünket, cd-rôl és alkalmanként élôben is a régieket, a részben hazai alternatív punk képvislôit – Kraftwerk, Neubauten, Bohren, Nick Cave, Clash, Quimby, Specko Jedno, Csókolom, s így tovább – hallgathatjuk, s a mindenütt föllelhetô feljelentôk ismét hegyezhetik a fülüket. A július 20-i (újra)nyitó bulira visszatért már a mintegy negyven fôs törzsközönség nem nyaraló része, valamint a vendégség tágabb köreinek kósza tagjai is. Nem oktalanul hozta szóba a fönt megidézett estén – még a végsô zárás hitében – Márton László , hogy a Bemért azért is igen kár, mert a budai oldal cseppet sem bôvelkedik a pestihez hasonló sûrûségben élhetô helyekben. S tényleg, ha a Margit körút budai hídfôjének környékét kávés szemmel nézzük, nyomban kitûnik, a Bem kávézónak nagyon is megvan abban a maga pótolhatatlan helye. Ott van ugyan nem messzi, a Frankel Leó út Bem tér sarkán a Bambi, amely a maga 1962-es nyitásával, s a kezdetektôl szervesen építkezô társas és szolgáltatási világával mára az egész város egyik legfôbb kávés támaszpontjává vált. Ott van a Bambi felé menet az arisztokratikus Gusto, és a Bem közvetlen szomszédságában, a Margit körút 5/b alatt ott van a szintén ôspresszó Mokka is, amely régóta bukdácsol ugyan az elkocsmásodás süppedékes határmesgyéjén, ám nem billent még át a túloldalra. Néhány hónapja a tulajdonosa ráadásul jelentéses díszítmény nyel ékítette a mellékhelyiség felé vezetô út feletti falfelületet, fényesre suvickolt állapotban odafüggesztette a hely évtizedeken át szolgált, s a forgalomból csak három éve kivont kétkaros kávéfôzôgépét, amelybôl ismereteim szerint már legalább két esztendeje egyetlen egy sem áll munkában Budapest és az ország vendégtereiben. (Ehhez hasonló, a szocialista évtizedek presszómúltjára emlékeztetô dekoratív gesztussal, ha jól tudom, a sörözô-közjátékot maga mögött hagyó Nádor utcai Terv eszpresszó élt elôször, annak falán, egy kis polcon két éve díszeleg már néhány durit-pohár.) Mindeme helyek azonban viszonylag korán, este tíz órakor zárnak, s társas tekintetben is mást tudnak, mást kínálnak, hogysem a fiatal, a hagyományos és az újabban uralkodó kulturális mintákat egyként elutasító Bem vetélytársai lehetnének. A Török utcában két éve zárt be a Semiramis kávézólánc ottani üzlete, most kínai étkezde van a helyén. Május vége óta a 17-es villamos Margit hídi végállomásánál megnyílt végül az építészetileg igen vonzó Híd bistro is, amely a jelek szerint sokkal inkább a nagyon is vegyes átmenô forgalomból halássza majd le minden tekintetben körülhatárolhatatlan vendégkörét, mintsem határozott körvonalakat öltô szubkultúrás hellyé válna valaha is. Mindegyikük életére élénkítô hatással lesz végül az elkövetkezô üde idôszak, az emberek mozgásának a forgalom leállásával kezdôdô várható lelassulása, amely a híd lezárásával áll nemsokára elô. Mindez nem, vagy ha igen, csak kedvezôen fogja érinteni a kitûnô Bem kávézó mindennapjait, amelynek – már csak életkorunk önzô okánál fogva is – nem fél évet, de legalább annyi idôt kívánunk még Budán, amennyit Berda József kapott annak idején Újpesten a maga istenétôl. ●
