Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Főépítészek Fóruma: A város javára közös cselekvés szükségeltetik
Az országos fôépítészi rendszer állami és önkormányzati szakmai feladatok ellátására szervezôdött az építészet, az építés, a település- és területrendezés és fejlesztés komplex mûfajában. A fôépítészi kar egy nyelvet beszél, fél(szak-)szavakból is érti egymást. Szolgált már kerületben, volt tervezô, hatósági alkalmazott vagy vagyonkezelô. Amikor 1997 táján a VII. kerületben mûködtem építésügyi hatósági vezetôként, valaki azt tanácsolta, hogy köztisztviselôként tartsak egyforma távolságot a politikától és az ingatlanfejlesztôktôl. Hamar beláttam, ez nekem nem megy! Csak az egyforma közelség megteremtésével tudtam elég információhoz jutni, és szakmai érvekkel hatást gyakorolni. Több mint harminc éves közszolgálatom során megtanultam: egy adott hely zetben többféle valós igazság létezik! Ha hiszünk az igazunkban, és azt alá is támasztjuk, attól még lehetnek ezzel ellentétes igazságok. Ennek megértése, kezelése a „politika” (a polisz ügyeivel foglalko zás) mûvészete. Ez a fôépítészi munka sikerének kulcsa! A város ügyeivel való foglalkozás, amelynek egyik legfontosabb eleme a kommunikáció. Melyek azok a közös dolgaink, amelyek rendezésével mi, fôépítészek tartozunk a közösségnek? Mi az a feladattömeg, amelyet magunk elôtt tolunk már évek óta? Szülessen meg végre a fôváros városrendezési terve és építési keretszabályzata, amely összhangban van az országos jogszabályokkal. Fel kell oldani a helyi építészeti örökségvédelem fôvárosi paradoxonát úgy, hogy a kerületi és fôvárosi szinten védendônek tartott elemek egyaránt érvényesüljenek. A budapesti világörökségi területek ügyében erôsödnie kéne az együttmûködésnek állami, fôvárosi és kerületi szinten, elsôsorban a kezelési tervek végrehajtása érdekében. Fontos lenne lépéseket tenni a fôváros Duna-parti helyzetének kihasználására (lásd pl. Janesch Péter „partraszállás” ja vaslatát). Szakmai javaslat szükséges a rakpartok hétvégi használatára. Olyankor a területet a gyalogosok, biciklisták rendelkezésére kellene bocsátani, mint Párizsban. Össze kell fogni a közterületek színvonalának emelése érdekében, döntéshozók, urbanisták, lakók, építészek, üzlettulajdonosok, civil szervezetek együttmûködésével. Új kezdeményezéseket kíván egyes fôvárosi térségek (pl. Moszkva tér, Blaha Lujza tér) építészeti és funkcionális megújítása. Mielôbbi szakmai lépéseket igényel a „Gödör”, valamint a Várkertbazár ügye. Haladéktalanul át kell gondolni a fôvárosi közlekedés javításáért a parkolás építési szabályozását. Az épületek alá vagy a telken belül elrendelt parkolóhelykialakítási kötelezettség vonzza a városba irányuló forgalmat. Frankfurtban egy kétszáz méter magas irodaház összesen hat (!) gépkocsi-parkolóra kapott építési engedélyt. A többiek metróval járnak dolgozni! London Cityben csak igen magas behajtási díj fejében autózhatunk. A buszok és taxik akadálytalanul járnak, mert személyautó-mentes lett a terület (nem építettek semmit, csak kasszíroznak, s mindez jól mûködik). Budapest fejlôdése nagyban függ tôkevonzó képességétôl. Lakásokat, munkahelyeket, vásárló, szórakoztató létesítményeket a magántôke épít. A fôépítészeknek nyitottsággal, megfelelô kommunikációval kell szorgalmazniuk az igazi értékek megvalósulását, terjeszteniük a környezettudatos építési módszereket. Az „ökológiai lábnyom” („footstep”) elmélet például azt vizsgálja, hogy egy-egy lakos hány négyzetméter földfelszínt használ. Az ezt figyelembe vevô döntések akadályozzák a városok szétterülését, óvják a zöldövezetet a település körül. Cságoly Ferenc építész-tanáromtól tanul tam, hogy a stíluskorszakok egyre rövidülô idôtartamai során mindig volt kánon arra, hogy mi az elfogadható építészeti megjelenés. Nyolc oszlopból, rajta timpanon, elôtte lépcsôsor, bármit meg lehetett építeni: canberrai parlamentet, washingtoni Capitoliumot, pesti Nemzeti Múzeumot. Senki sem mondta: túl modern, nem illik a városképbe. Az 1930-as évektôl viszont kísérletezés folyik. Amikor a lakosság tiltakozik egy régi ház bontása ellen, tudat alatt ösztönösen visszalép azokba a korokba, amikor még egyetértés volt az építészeti megjelenés ügyében. Haladéktalanul fel kéne éleszteni Schnel ler István korábbi budapesti fôépítész „24 székét”, a 23 kerületi és a fôvárosi fôépítész rendszeres konzultációs fórumát, a regionális valamint az országos fôépítész bevonásával! Ki kell használnunk, hogy mi (fô)építészek félszavakból is megértjük (megértjük?) egymást. Kötelességünk egyesíteni mindazt a tapasztalatot és információt, amit felhalmoztunk, hogy egyeztetett javaslatokkal forduljunk a döntéshozókhoz. ● 25 BUDAPEST 2009 augusztus FÔÉPÍTÉSZEK FÓRUMA A város javára közös cselekvés szükségeltetik Közhely, de nem árt néha megismételni: az államnak (kormánynak), a fôvárosi és a kerületi önkormányzatoknak és a központi régió döntéshozóinak együttes cselekvése alakítja Budapest fejlôdését, mûködését, hangulatát – hangoztatja Fegyverneky Sándor országos fôépítész, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Fôosztályának vezetôje. fotó: Sebestyén László
