Budapest, 2009. (32. évfolyam)

8. szám augusztus - Antal Ildikó: Elektromosság a háztartásban

vizes-, teás-, tejes- és kávéskannák, szamo­várok, teafôzôk, kávéfôzôk, ételmelegítôk, fôzôlapok. Ezek a készülékek teljességgel megfeleltek az akkori világszínvonalnak. Sajnos a Ganz-gyár – egyéb gyártmányai elôtérbe kerülésével – a háztartási gépek gyártását néhány év múlva beszüntette. Az 1920-ban megalakult Magyar Elekther­max Rt. gyártmányai is széles skálát öleltek fel. Kínálatukban villamos tûzhelyek, for­róvíz-tárolók, vasalók, kávé- és teafôzôk, kenyérpirítók és villamos fûtôkészülékek szerepeltek, sôt még villanymotoros vajkö­pülôt és ezüst evôeszköz tisztítására való gépet is ajánlottak. Magyarországon több kis cég is foglalkozott háztartási készülékek forgalmazásával, azonban ezek javarészt külföldrôl behozott alkatrészek összesze­relésével készültek. A villamos háztartási készülékek szélesebb körû elterjedése csak az 1920-as évek után valósult meg, aminek több magyarázata is van. Legfôképp az 1920-as évek nehéz gaz­dasági helyzete gátolta a gyárak fejlôdését. A villamos áram nagyon drága volt, s a vil­lamosítás is lassú ütemben folyt, ráadásul a hálózatokat csak a világítási teljesítmény figyelembevételével készítették. Egy-egy lakáson belül a vezetékeket csupán 5-6 am­perre méretezték. A villamos fôzés elterje­déséhez két fontos tényezôre: a készülékek tökéletesítésére és az energia árának csök­kentésére volt szükség. Az 1930-as évekre valósultak meg a vil­lamosított háztartás – így a villamosított konyha – mûszaki és gazdasági feltételei. Kiépültek a nagy hálózatok, a villamos ener­giát erômûvek szolgáltatták. Budapest ener­giaellátását a Kelenföldi és a Bánhidai Erômû biztosította. Mindezeknek köszönhetôen a hazai háztartások villamosenergia-fogyasz­tása az 1930-as évek végére jelentôsen meg­nôtt, azonban a külföldhöz viszonyítva még mindig igen alacsony volt. Így a magyaror­szági villamosítás további fejlôdésének egyik fontos elôfeltétele a fogyasztás fokozásának elérése lett. Az áramszolgáltatók felismer­ték, hogy amíg az ipari fogyasztás erôsen ki van téve a gazdasági élet hullámzásának, addig a háztartási fogyasztás annak vál­tozásaitól sokkal kisebb mértékben függ. Külföldi statisztikákra építve kimutatták, hogy a fogyasztóterület fejlesztése részben ki tudja egyenlíteni az ipari fogyasztásban beálló esetleges csökkenést is. Ezen megfontolásokból a villamosener­gia-szolgáltatók saját eszközeikkel próbálták elôsegíteni a háztartási fogyasztás terjedé­sét. Az áramszolgáltató társaságok a növe­lés érdekében olcsó árszabást, valamint az elektromos háztartási eszközökhöz való ked­vezô hozzájutást biztosítottak, részletfizetés vagy bérlet formájában. Ezzel egyidejûleg erôs propagandát indítottak el, ami teljesen beleillett az 1930-as évek hazai iparpártoló politikájába, valamint a magyar áruk vásár­lására ösztönzô mozgalmakba. Az 1932. évi Budapesti Nemzetközi Vá­sáron Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei az „Elektromos Ház” pavilonjában villamos háztartási készülékek egész sorát mutatta be. Ugyanebben az évben a Hon­véd utca 22. szám alatt megnyitották ál­landó, 1400 m2 alapterületû kiállításukat is, amelynek célja a villamos háztartási és kisebb ipari készülékek bemutatása és ismertetése, a háziasszonyok gyakorlati „kiképzése”, valamint megfelelô szakmai tanácsadás volt. A tûzhelyekkel, forróvíz­tárolóval, hûtôszekrényekkel berendezett villamos „gyakorló konyhában” rendszeres fôzô-sütô bemutatók és tanfolyamok tették kézzelfoghatóvá a villamos háztartási ké­szülékek elônyeit. Reklám és tájékoztatás céljából Buda­pest Székesfôváros Elektromos Mûvei el­indította a villamos energia felhasználását népszerûsítô „Villamos Fogyasztók Lap­ja” címû újságot. A képekkel és rajzokkal illusztrált lapot a mérôleolvasók havonta kézbesítették a lakossági fogyasztóknak. A díjtalanul eljuttatott lap a villamos ház­tartási készülékek használatát ösztönözte, széleskörûen tájékoztatta az áramfogyasztó­kat az ôket érdeklô, a szolgáltatással össze­függô kérdésekrôl, az ügyintézéssel kapcso­latos teendôkrôl, valamint az aktualitásokról. Közérthetô módon ismertették a háztartási készülékek biztonságos, balesetmentes és gazdaságos használatát, de az áramütéses balesetek elkerülése érdekében írtak azok okairól is. A háziasszonyok számára kitûnô ételrecepteket is közölt az újság, amelyek­ben gyakran kiemelték a villamos kony­hai eszközök használatát: „Gombás hal. A megtisztított halat (fogas, süllô, kecse­ge) kívül-belül jól megsózzuk, hosszúkás tûzálló tálba tesszük és behintjük szele­tekre vágott champignon gombával. Vajjal és tejföllel egy félóra alatt villanyos sütô­ben pirosra sütjük.” (Villamos Fogyasztók Lapja, 1939.) A képes keresztrejtvény sike­res megfejtôi között 10 és 30 pengô közöt­ti értékes háztartási eszközöket sorsoltak ki. Csak tájékoztatásul: háztartási vasaló­kat már 10 pengôtôl árultak, egy fémbôl készült, finoman nikkelezett, önmûködô kenyérfordítóval ellátott szabványos ke­nyérpirító 18 pengôbe került, egy másfél literes szabványos kivitelû teafôzôedényt 21 pengôért, egy 1000 wattos, tûzben zo­máncozott állványra szerelt, simára eszter­gályozott munkalappal ellátott szabványos fôzôlapot pedig 25 pengôért lehetett besze­rezni. (Kivonatos villamos árjegyzék,1940, Szalay István, Budapest, valamint: Villa-23 BUDAPEST 2009 augusztus Budapest Székesfôváros Elektromos Mûvei állandó villamos kiállítása a fôzôtanfolyam helyiségével A Villamos Fogyasztók Lapja hasábjain szavazással egybekötött hölgyválaszokat várt a szerkesztôség

Next

/
Thumbnails
Contents