Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Csáki Tamás: "Leprafolt egy istennői testen"
Az építész utazásainak kiindulópontja La Chaux-de-Fonds, a negyvenezer fôs francia-svájci kisváros volt, amely az óraipar fellendülésének jóvoltából épült ki a 19. század második felében. Családja az 1887-ben született Le Corbusier -nek is az apa óra vésnök mesterségét szánhatta hivatásul. A helyi mûvészeti iskolában ôt oktató Charles L’Eplattenier azonban nagyobb távlatokat nyitott meg elôtte: a sajátos jurai art nouveau stílus megteremtésén fáradozó tanár már korán kiszemelte legtehetségesebb tanítványát mozgalma építészének. Maga az iskola azonban nem nyújtott semmilyen rendszeres építészeti képzést. Le Corbusier így a gyakorlatban, utazásokkal, illetve a kor két kiemelkedô tervezôje mellett – a vasbeton-építészet úttörôjének tekintett Auguste Perret párizsi, illetve az ipari építészet és formatervezés terén jeleskedô Peter Behrens Berlin melletti irodájában – törekedett bôvíteni ismereteit. „A keleti utazás” A németországi tartózkodás után, 1911 májusától novemberéig tartó utazás Prágából indult, Bécstôl Magyarországon át Romániáig a Dunán hajózva folytatódott, további, legfontosabb állomásai pedig Isztambul, Athén, majd Pompeji és Róma voltak. E keleti utazás elsôdleges céljának a klasszikus, mediterrán világgal való megismerkedést tekintette, amely iránt ekkoriban támadt fel benne a többé el nem múló rajongás. E vidékek mûemlékeinek közvetlen ismerete akkoriban hozzá is tartozott a szélesebb építészi mûveltséghez, a Duna-völgy és a Balkán építészetéé már nem feltétlenül. Le Corbusier azonban ezeket a vidékeket sem pusztán átutazóban, hanem határozott céllal érintette. Amikor leendô útitársát, August Klipsteint arról gyôzködte levelé ben, hogy ezek a civilizációtól úgymond érintetlenül maradt vidékek is érdemesek lehetnek a megismerésre, egyik mentorára, a szintén francia-svájci William Rit terre hivatkozott. A Münchenben élô író, festômûvész, kritikus számos mûvében ismertette a Monarchia szláv vidékei és a Balkán népmûvészetét, tradicionális paraszti kultúráját. Amikor tehát 1911. június 2. estéjén Bécsben felszállt a Duna Gôzhajózási Társaság hajójára, a fiatal építész nem sok ismerettel rendelkezett ugyan a folyó menti országokról és lakóikról, azt azonban tudta, hogy miért látogatja meg ôket: az autentikusba és a primitívbe kívánt kirándulást tenni. Mivel a hajókon sikerült elérniük, hogy másodosztályú jegyeikkel a fedélzetnek az elsô osztály számára fenntartott kényelmes nyugágyaiban utazhassanak, útjuk nem csak érdekes, de kellemes is volt. Az utazás egyik meghatározó élménye maga a Duna és a folyó közepérôl szemlélt, szélesen elterülô Duna menti táj volt, amely a Svájc, Németország, Itália hegyes-völgyes vidékeit ismerô Le Corbusier számára addig soha nem tapasztalt, megragadónak, fenségesnek talált látványt nyújtott. Az elsô alkotások, amelyeket Le Corbusier a Duna mentén megörökített, nem paraszti, népi jellegûek, hanem a Grand Art körébe tartozó, monumentális templomépületek voltak. Közismert az építész rajza az esztergomi várhegy tetején ülô, az egész környezô tájat uraló bazilikáról. Ez azonban nagy valószínûséggel nem 1911-ben, hanem 1925-ben készült, egy, a hajóról készített fényképfelvétel átrajzolásával és a Mária Valéria-híd íveinek „Leprafolt egy istennôi testen” Csáki Tamás Le Corbusier (eredeti, és történetünk idejében még használt nevén Charles-Édouard Jeanneret) nem tartozott Budapest rajongói közé. Két alkalommal járt itt: 1907-es itáliai útjáról hazatérôben és négy évvel késôbb, keleti utazása, a „Voyage d’Orient” alkalmával. Az utóbbi cím alatt tárcák formájában megjelentetett, könyvként csak halála után kiadott naplójában a városról alkotott véleményét már több alkalommal felidézte a hazai építészeti irodalom. Mi most az építész hagyatékában fellelhetô jegyzetfüzetek, levelek, fotók és rajzok segítségével kíséreljük meg bemutatni a rövid budapesti tartózkodás érdekesebb részleteit, törekedve Le Corbusier reakcióinak értelmezésére is. Az építésszé válása szempontjából alapvetô élményt jelentô útnak néha még e mellékes részletei is érdekes fényt vetnek gondolkodásának alakulására. 16 BUDAPEST 2009 augusztus Le Corbusier felvétele a váci székesegyházról, 1911 © FLC
