Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Csáki Tamás: "Leprafolt egy istennői testen"
elhagyásával. Egy másik fotója a váci székesegyházat ábrázolja, de nem a megszokott irányból, a fôhomlokzat felé tekintve, hanem hátulról. Szinte bizonyos, hogy ez volt az egyetlen fotó, amellyel Le Corbusier az épületrôl rendelkezett. Ôt nem a síkszerû, sziluetthatásával érvényesülô fôhomlokzat, hanem a templomtest egymás fölé magasodó – és építészeti tagozatokat alig hordozó – hasábjainak és a kupola félgömbjének a tömegjátéka érdekelte. Az esztergomi bazilika leírásában – „egy kocka és egy kupola, amelyet sok oszlop tart” – és a váci székesegyház fotóján a monumentális építészeti alkotások egyaránt absztrakt plasztikai kompozíciókként jelentek meg. Mindez arra utal, hogy Le Corbusier nem a mediterrán világban kezdte az építészetet – közhellyé vált késôbbi szavaival – „a megvilágított tömegek értô, pontos és csodálatos játékaként” szemlélni; a tömeg, a volumen, mint építészeti alapkategória iránti érzékenysége korábbra, a Peter Behrens irodájában eltöltött hónapokra vezethetô vissza. Budapesti megálló Budapest nem érdekelte Le Corbusier-t. Túl nyugatias volt ahhoz, hogy egzotikus lehessen, ahhoz viszont túlzottan provinciális, hogy kötelezôen megismerendô állomást jelentsen útja során. 1907 novemberében Itáliából Bécsbe tartva már eltöltött itt két napot. A Szépmûvészeti Múzeum kortárs külföldi festészeti és grafikai anyagát nagyra értékelte – tanárának címzett levelében Böcklin, Lenbach, Segantini, Knopff, valamint néhány, ma már kevésbé ismert szimbolista, posztimpresszionista festô mûveit említette. A helyi alkotókat már kevésbé csodálta: akadémikus stílusúak vagy barbárok, írta a kiállított magyar képekrôl. A város építészete szintén kevéssé nyûgözte le: „rettentôen grandió zus és ronda, olyanfajta modern, amelyiktôl lúdbôrözik az ember háta.” Az építész 1911-ben sem tett „komoly erôfeszítéseket [a város hangulatának] át élésére.” Budapest és Bukarest valójában útitársának jóvoltából került be a programba: a fiatal mûvészettörténész az ekkoriban a modern festészet ôsének kikiáltott El Grecónak e városokban – Budapesten Nemes Marcell gyûjteményében, Románi ában pedig a királyné palotájában – ôrzött festményeit kívánta megtekinteni. Míg Le Corbusier Bécsben másodszorra is hosszabban idôzött, Pestre a lehetô legkevesebb idôt szánta, ahogy L’Eplattenier-nek írta „csak annyit, hogy újra szenvedhessek egy csöppet.” Az elsô estén, amelyet ott kellett volna tölteniük, a hajóutat megszakítva inkább Vácott szálltak meg. Amikor kiderült, hogy Nemes Marcell gyûjteményének kiállítása a Szépmûvészeti Múzeumban már bezárt, és annak El Greco képei akkor éppen Münchenben voltak láthatóak, a budapesti látogatás elvesztette legfôbb célját, a város vonzereje pedig végképp elhalványult. Le Corbusier barátjával végül két és fél napig tartózkodott a városban; 17 BUDAPEST 2009 augusztus Emma L’Eplattenier síremléke az Új Köztemetôben, Le Corbusier rajza, 1911 Tabáni ház, Le Corbusier rajza, 1911 © FLC © FLC © FLC
