Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Néplavór
Ennek igazolására lila-narancs-zöld színû, vízálló karkötôt kap a csuklójára, amely messzirôl jelzi, mikor érkezett a helyszínre. A bejárati lányok az elfogyasztott karkötômennyiségbôl kiszámítják, hányan tartózkodnak odabent, és annak alapján engednek vagy nem; kutyák, biciklik maradjanak odakint. A fürdôvárosi ember pedig speciális arckifejezéssel vegyül, valóban, mintha nem három összekötözött uszályra, hanem a Coˆte d’Azur forró homokjára lépne, gondosan orrára illeszti isten bizony UV-szûrôs napcsi-szemcsijét, szatyrába túrva ellenôrzi, magával hozta-e nyolcvanhatos faktorszámú naptejét, majd megkockáztat egy jéggel dúsított mentakoktélt a helyi bárban – egyszer él. Pedig a rádióban mindent elkövettek, hogy ô most ne itt legyen, sokkal inkább egyen: hôségriadó, sugárzásveszély, pollen- és széndioxid-jelentés, s egyéb újonnan keletkezett borzalmakra figyelmeztették indulás elôtt, s terelgették a méregdrága kencék, pezsgôtabletták, légkondicionáló- és más fontos védelmi berendezések megvétele felé; holott semmi egyéb nem történik, mint hogy nyár van, még mindig forró nyár, itt, a globális borzongás kellôs közepén. Akinek meg nem tetszik e riadalom, az a legközelebbi last minute eljövetelekor feldobhatja magát egy jó déltengeri repülôre, ahol nem csinálnak akkora ügyet az évszakok váltakozásából. Sôt. De városi emberünk tántoríthatatlan, és feltérképezendô a helyzetet, már a legelsô uszálynapon kilátogatott a helyszínre. Ahol csalódás érte, mert levontatták ugyan a strandot az Erzsébet-híd lábához, de szépen zárva tartották, ki tudja miféle okok miatt. A pesti fürdôzôjelöltnek szeme alig rebbent, megszokta már az efféléket, hogy életében soha semmi, soha nem úgy, és fôleg nem akkor következik be, mint amikorra, és ahogyan azt ígérték. Ígéretekbôl pedig igazán remekül áll, szinte születése óta várja, hogy egyszer majd úgyis jobb lesz neki, s azzal mindenkinek. Egyúttal arra is idomítva van, hogy akinek már most is jó, és az nem ô, az valamely speciális kiválasztottsággal bír, amelynek elérhetetlensége miatt nem is érdemes irigykednie, tehát minden nagyon rendben van így, csak ez a strand nyisson ki még a bezárása elôtt, mert megígérte valakinek, hogy elhozza magával ide bele az ingyenjóba. Az a valaki pedig már nagyon várja, hogy a városkép szempontjából kiemelt helyszínen ô maga is élô részévé váljon a város szövetének – fújja a pesti elitzsargon –, de szövet ide vagy oda, a 21. századi la-Néplavór szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Végre itt a nyár, és meleg az idô, s ebben a szezonban a városi ember legmerészebb álmainak egyike látszik valóra válni, hogy a korzón, elegáns szállodák lábainál szinte a Duna vizében strandolhat. Ehhez semmi más nem szükséges, mint a központi elhatározás: juttassunk kicsit a városi polgárnak, ha már egész évben eltereltünk, lezártunk, felbontottunk és emeltünk. A strandolás az Erzsébet-híd tövébe kihelyezett uszálystrandon júliusban teljességgel ingyenes, mindössze alanyi fürdôgatya szükséges hozzá, meg a belátás, hogy a fürdôzô beéri kétórányi aszalódással, azután átadja helyét az újonnan érkezônek. 10 BUDAPEST 2009 augusztus
