Budapest, 2009. (32. évfolyam)
8. szám augusztus - Aradi Péter: Az én városom
1993-ban adta ki Yozsefváros címû számát, amelyben kendôzetlenül, mégis egyfajta lokálpatriotizmussal beszél a „nyócker” mindennapi valóságáról: Yo, yo, hogy itt vagyunk, Most végre valamit bemutathatunk. Ez a Yozsefváros a mi tanyánk, itt nevelt fel minket a yo anyánk, Ahol velünk együtt már sok hülye felnôtt. Hiába ez a hely a szívünkhöz nôtt! Itt nem ültet anyád pálmafát, S a gyerekek már csak rombolják az iskolát, Mert a sok suttyótól már lépni sem lehet, A fontos: milyen a hajad és a pulóvered, Vagy barát leszel, vagy ellenség, Itt már nem számít az emberség! Ócska szakadt ruhában Egy kuruzsló derékig a kukában, A kérdésem csak ennyi yo elég, Ez mind-mind egy yozsefvárosi utcakép. Yo-Yo-Yozsefváros Yo-Yo-Yozsefváros Yo-Yo-Yozsefváros Sötét ez a hely ha-ha-ha világos Yo-Yo-Yozsefváros Yo-Yo-Yozsefváros Yo-Yo-Yo (...) Ez egy veszélyes terület, egy gengszter kerület, Itt halált osztanak a fegyverek, De mégis meg kell hogy béküljünk a gondolattal, Hogy szaporodik a bûnözés minden nappal, Robbanás szakítja meg az éj csendjét, Csak az erôsek maradnak meg elhullanak a gyengék, Aki betéved ide, futva elmenekül, A környéket rosszfiúk uralják egyedül, Én itt születtem, mi itt nôttünk fel, Hogy mások mit mondanak nem érdekel! Nyisd ki a szemed, vedd már észre, Ez is csak egy kerület, Budapest része... Yo-Yo-Yozsefváros... A VIII. kerületrôl énekel a Hobo Blues Band is a négyrészes I love you Budapest elsô dalában: A tündér a Mata Harit énekli Míg a Bérkocsis utcában sétál, A stricik a presszóban snóbliznak, A zsaruk elfordulnak némán, Kezdôdik az Álmok Találkozója. Kísérje el ezen a sétán! Bezár a Gong, a Grafitti mozi, Ma nem lesz Rocky Horror Picture Show, Jön tíz Madonna és húsz Hófehérke, Száz spicli, húsz Bruce Lee, húsz Télapó, Woody Allen ellen Allen Ginsberg, István a király és a fél Gestapó. A falon csillag és kereszt, I love you, Budapest. A szomszédos VII. kerületnek is van egy „sötét” része, a Thököly út – Dózsa György út – Damjanich utca – Rottenbiller utca által határolt, Csikágónak nevezett terület, amelyet Fenyô Miklós is megénekelt Gyere velem, Anikó címû számában. A dalban szereplô Amigo bár ma is létezik, de nem a Csikágóban, hanem a kerületnek a Nagykörúthoz közel esô részén, a Hársfa utcában: Lenn a „Csikágóban” van egy ócska sikátor, Ahol a neonreklám izgatottan pilácsol. A Nyugatitól keletre, a Keletinél keresztbe, A doktor hétkerbe van egy kis étkezde, Oda ma érkezz be! Gyere velem, Anikó, ma az Amigóba, na ne félj Tudod-e micsoda go-go van az Amigóban, ha jön az éj Beférsz a keretbe egy bécsi szeletre, Szívedbe eressz be, súgd meg, hogy szeretsz-e Na mesélj! A VI. és a VII. kerület határán van a Lövölde tér, amelyrôl Kern András egyik legismertebbé és legnépszerûbbé vált dalát írta, 1985-ben. Ebben megemlíti a ma már kevéssé ismert, vastag gyapjúszövetbôl készült télikabátot, az úgynevezett krombi kabátot is: Lövölde tér, ott mindig hideg van, Lövölde tér, ott mindig álltam a fagyban, Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ôsz, meg tél, Vagy csak úgy képzelem én. Hányszor vártalak ott a télben, Volt úgy is, hogy hiába, Mennyit támasztottam a tökmagos bódét Míg jött a troli, de elengedtem s néztem utána. (...) Lövölde tér, köd ül a zugokban, És fúj a szél a Liget felôl unottan, Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ôsz, meg tél, Vagy csak úgy képzelem én. Ma is, ha arra járok, fázom, Még ha rekkenô július van is, Érzem a hátamon a régi krombi kabátom, Meg volt rajtam egy sapka is, tá-rá-tátá-tá-tá. Dalszövegekbôl összeállított budapesti körutunk a Lövölde téren egyelôre véget ér. Alkalomadtán folytatjuk. ● 5 BUDAPEST 2009 augusztus
