Budapest, 2009. (32. évfolyam)

8. szám augusztus - Tomsics Emőke: Nyári Budapest

Az augusztus végétôl június közepéig tartó szezon a zsúrok, bálok, színházlátogatások idôszaka volt, mikor „tout Budapest” látható volt a korzókon. A nyári idôszakot azonban a „társaság” – annak is elsôsorban hölgytagjai és a gyermekek – a család anyagi lehetôségei­nek függvényében Ostendében, Abbáziában, Karlsbadban, a Tátrában és más, kisebb-na­gyobb fürdôhelyeken töltötte. A családfôk néhány napra, esetleg hétvégére utaztak a család után, hétköznap a karikaturisták és az újságírók által gyakran kifigurázott szalma­özvegyi életet élték. Nyáron a város máskor élénk sétálóhelyei elnéptelenedtek. „Az elsô, igazán meleg nappal azonban vége a világváro­siasságnak. A kocsikázó grófkisasszonyok egy­szerre eltûnnek...(...) Még London se olyan költözködô város, mint a mi Budapestünk. Aki csak bírja magát, június elején siet el, bárhová a pokolba, mint ahogy Bombeybôl rohannak el az angolok az elsô pestis hírekre. Még az se marad „itthon”, akit valami ide köt: azok, aki­ket napközben a Kossuth Lajos utcában látunk, nagyobbrészt leányfalvai, törökbálinti vagy gö­döllôi lakosok. A hû Krecsányin (K. Kálmán rendôrkapitány, detektívfônök – a szerzô) kívül igazán csak azok tartanak ki, akik: nem élnek, csak dolgoznak”– írta Ambrus Zoltán 1898-ban A Hétben. A nyári Kossuth Lajos utca Egyik képünk a Belváros fô ütôerét, a sétálóit nélkülözô Kossuth Lajos utcát mutatja. Nyári képét így jellemezte 1899-ben Szôllôsi Zsig ­mond: „Nyáron halott sík. Elhagyatottabb a névtelen utcánál és szomorúbb a régi temetônél. Unatkozik és olvad.” A fotográfia az árnyékok szerint a déli órákban készült, mikor a forró nap hamar felszárítja a locsolóember tényke­désének nyomát, csak az árnyékos oldalon, a járdaszegély mellett hagyva némi kis eny­hülést nyújtó vízfoltot. A túloldal járókelôi a Cziráky-ház boltjainak napernyôi alatt találtak menedéket a nap elôl. Az Országos Kaszinó (ma: Magyarok Háza) 1896-os felépülésének és a Szép utca sarkán egykor állt Nemzeti Ka­szinónak köszönhetôen a valamikori Hatvani utca bekerült a pesti gyalogos korzók közé, a Váci utca, a Koronaherceg (ma: Petôfi Sán­dor) utca és a Duna-part mellé. A politikusok gyakori feltûnése miatt ezt az elsôsorban a Nyári Budapest Tomsics Emôke Nem a város kínálta nyári élvezeteket, hanem a „holtszezon” pesti utcáit idézzük meg 1905–1910 között keletkezett amatôr felvételek segítségével. Az 1900-as évek elején nem csak meteorológiai és csillagászati szempontok szerint osztották évszakokra az évet, hanem a társasági élet élénksége szerint megkülönböztet­ték a szezont és a holtszezont is. 6 BUDAPEST 2009 augusztus FÉNYÍRDA A Kígyó tér (ma: Ferenciek tere) a Kossuth Lajos utca felôl,1905 körül

Next

/
Thumbnails
Contents