Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Rokob Tibor: Vargák Rákospalotán
A könyvtárak és levéltárak szenvedélyes kutatóját egy egészen egyszerû, prózai ok indította el e sok türelmet, kitartást igénylô tevékenység megkezdése felé. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal iskolás lánya azt a házi feladatot kapta, hogy több nemzedéken keresztül próbálja visszavezetni saját famíliájának múltját. Segítôkész édesapja ekkor vette elôször kezébe a régi iratokat és fényképeket. Ám az akkori helytörténeti dolgozatban még csak a dédszülôkig sikerült visszanyúlni. Azóta ugyan sem a fia, sem a lánya nem érdeklôdik e sajátos szenvedély iránt, a családfô számára mégis e dolgozat elkészülte hozta meg a kedvet a további kutatáshoz. Ha matematikával és tájépítészettel foglalkozó gyermekeit nem is érintette meg a családfakutatás, ô mégis meg van gyôzôdve arról, hogy idôvel mindenki megérik erre. Ha kutató nem lesz is belôlük, az érdeklôdés egyszer felszínre tör mindenkiben. S ha a gyermekei nem léptek is a nyomába, a még csak tervezett unokák közt biztosan lesz olyan, aki továbbviszi majd az eddigi eredményeket. Elmondása szerint gyermekkorában ôt sem igazán érdekelte a történelem, ám a felnôtté válás sokat változtat az embereken. Érdeklôdésük gyakran fordul a múlt felé. Ezt igazolja az is, hogy a levéltárak kutatótermeiben elsôsorban középkorú vagy idôs embereket látunk az iratok fölé hajolni. Varga István a kezdetekben jóval több szabadidôt áldozhatott a kutatásra. Ma ez már nem így van. Jelenleg egy irodai bútorokat gyártó üzem kereskedelmi ügyeivel foglalkozik. Ráadásul három éve Budakeszire szólítja a munka, így csupán este fél hat körül ér haza. Gondosan figyel arra, hogy idôigényes hobbijával minél kevesebb idôt vegyen el a családjától. A többiekkel ellentétben sosem néz tévét, minden idejét szenvedélyének áldozza. Felsô szinten lévô szobájában több ezer oldalnyi szakirodalom, fénymásolt anyakönyvek, adóösszeírások, végrendeletek, jegyzôkönyvek sorakoznak. Közöttük olyan ritkaságokkal találkozni, mint például Vác város levéltára által kiadott „Váci végrendeletek” címû könyv elsô kötete, ami egy átlagos értelmiségi könyvtárából többnyire hiányzik. Számítógépe századfordulós, s részben annál is régebbi képgyûjteményt rejt a családjáról. Ha valaki a Rákospalotán élô Varga családok után kezd kutatni mindenképpen nagy fába vágja a fejszéjét. Jól mutatja mindezt, hogy csupán az önkormányzat elôtt álló elsô világháborús emlékmûvön csaknem harminc Varga neve olvasható. Pedig 1722 és 1726 között még csak elvétve szerepeltek Vargák az anyakönyvekben. Ötven évvel késôbb azonban már szinte mindenütt újabb s újabb Vargákba ütközött a kutató. Érdeklôdésének középpontjában elsôsorban saját családja, az úgynevezett „vicsko Vargák” szerepelnek. Az 1800-as évek végére már csaknem harminc, a környéken élô különbözô Varga család különbözô ragadványnevekkel próbálta megkülönböztetni magát a másiktól. Ilyen név volt a vicsko is, amelynek eredetét máig nem sikerült kideríteni. Csupán feltevések, idôsebb rokonok beszámolói segítenek a név létrejöttének megfejtésében. A legôsibb ragadványneveknek még az anyakönyvekben is nyoma van. A vicsko mellett ilyen a harangozó, a dohandzsi, a külsô, a varátz, a lédeczi, a beko vagy a pakos. De akadnak késôbbiek, amelyeket inkább már csak szóban használtak. Ezek például a sánta, a sügyi, a lebo, a tóli, a katona, a vitéz, a pataki, a dacsó, vagy a szögle. E nevek nagy részének jelentése kézenfekvô vagy könnyebben kikövetkeztethetô. A harangozó, a külsô, a vitéz, vagy a katona Vargák névválasztása egyértelmû. A szöglék a sarkon lévô házukról kapták nevüket, míg a tólik földje a tó mellett feküdt. Sok elnevezés olyan gúnynévbôl alakult ki, amit legtöbbször csak a család háta mögött használtak. Ilyen volt a ganéj, majom, sipák, vagy a tökvakaró. Számtalan itt felsorolt ragadványnév eredetének (dohandzsi, vakrátz, lédeczi, beko stb.) máig nem sikerült nyomára bukkanni. A munka kezdetekor – az elôforduló pontatlanságok ellenére – hatalmas segítséget jelentett Györe Zoltán Rákospalota lakosságának genealógiája címû, 2001-ben kiadott mûve. E munka feldolgozta valamennyi Rákospalotán élô felekezet anyakönyveit. Varga István szavai szerint e kiadvány nagyon jó alapmûnek bizonyult. Nélküle el sem tudott volna indulni. Tervei szerint a jövôben szeretné pontosítani és bôvíteni a gyûjteményt. Ma élô leszármazottakat felkutatni, valamint értékes képekkel teljessé tenni az anyagot. Az emeleti szobából már csupán néhány jegyzet, és egy több méter hosszú – apró betûkkel írt – családfa kerül le a szépen Vargák Rákospalotán Rokob Tibor Vannak hobbik, amelyek hódolóiknak egy idô után jóval többet kezdenek jelenteni, mint amennyit az elsô idôkben gondoltak volna róluk. Így érzi ezt a Rákospalota kertvárosának szépen gondozott családi házában élô Varga István is. A negyvennyolc éves, ôsz, zöldszemû faipari mérnôk már hét éve rabja a családfakutatásnak. „Olyan ez, mint a kábítószer!” – mondja. „Csak elkezdeni lehet, abbahagyni szinte lehetetlen!” 36 BUDAPEST 2009 július fotó: Sebestyén László
