Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Branczik Márta: Szálló a József körúton
A Rémi-család A hotelt akkor még – a tulajdonos után – Rémi Szállónak hívták, és csak jóval késôbb, 1929-ben kapta mai elnevezését a szemközti színházépületben játszó társulatról. A szokásos névváltozásoknál azért bonyolultabb a helyzet, mert már az 1900-as években is létezett egy Nemzeti Szálló, amelynek bérlôje ráadásul Rémi nevû volt. Vagyis a Rémi Szál lónak nemcsak az utódját hívták Nemzeti Szállónak, hanem már a megnyitása idején is volt egy Nemzeti Szálló, amit ugyanaz a személy vagy ugyanaz a család üzemeltetett! A szálak így könnyen összekuszálódhattak, hiszen az eltelt több mint száz év folyamán mind a Rémi-család, mind a korábbi Nemzeti Szálló léte feledésbe merült. Draveczky Balázs, a kor vendéglátásának kutatója, több forrást is idézett, hogy tisztázza a szálloda történetét. (Újabb történetek terített asztalokról és környékükrôl, Pallas Stúdió, Budapest, 2000). Például Kahn Jó zsef Budapesti útmutatóját (1891), amely elismerôen említi, hogy a legjobbak egyike „Rémi Zsigmond Nemzeti szállodája”, vagy Ilosvai Hugó könyvét (1896), amely nek hátoldalán megtalálható a Rémi Szálló hirdetése. Ott maga a tulajdonos ajánlja a szállodát, aláírásként viszont – további zavart keltve bennünk – „idb. Rémi Róbert , a Nemzeti Szálló volt tulajdonosa” szerepel. Tehát ki is volt akkor a Nemzeti Szálló tulajdonosa? Rémi Zsigmond, vagy id. Rémi Róbert? (Nem beszélve arról, hogy kell még lennie egy ifjabb Rémi Róbertnek is!) Draveczky azt sem zárta ki, hogy névelírásról lehet szó. Pedig az egykorú kiadványok hiteles információkat adtak, csak nehéz eligazodni köztük. A Google keresôje ugyancsak nagyon izgalmas, de meglehetôsen összefüggéstelen adatokat dobott ki a Rémiekrôl, majd véletlenül Siklóssy László nak a Közmunkatanács történetét feldolgozó könyvében Rémi Róbert portréjára bukkantam. Nyilvánvalóvá vált, hogy olyan emberrôl van szó, aki a maga korában, a 19. század végén ismert közszereplô, vagyonos ember lehetett, ugyanakkor ma már szinte semmit sem tudunk róla. Fontosabb adatokkal szolgáltak a Budapest Fôváros Levéltára elektronikus adattárai. Rémi Róbert Budapest fôváros törvényhatósági bizottsága közgyûlési jegyzôkönyveinek adatbázisa szerint már 1873-1899 között – mint VIII. kerületi virilis – a közgyûlés, 1887-tôl 1899-ig pedig a Fôvárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. Mikszáth lapja, az Országos Hírlap 1897. november 26-án pedig arról tudósított, hogy megválasztották a „Józsefváros egyesült községi pártja” elnökévé. Fontos kiindulópontként szolgált a BFL Társadalomtörténeti Adattára is. A bérleti szerzôdések, cégiratok, házassági szerzôdések, tervrajzok ugyan mindig csak egy-egy aktuális ügyre vonatkoztak, ám e dokumentumok alapján lassan kirajzolódott a Rémi Szálló története. A bevezetôben feltett kérdésekre, ki is a Nemzeti Szálló tulajdonosa, és milyen kapcsolata volt Rémi Róbertnek a vendéglátással, a magánokiratokban lehetett megtalálni a választ. Az 1882. áprilisában kelt szerzôdés (BFL, dr. Gászner közjegyzô iratai) szerint „A Magyar Jelzáloghitelbank a váczi utca 22. szám alatt fekvô, Nemzeti Szálloda nevezet alatt ismeretes háromemeletes házát (pesti tk. 606. tkv. Betét, 607 hrsz)...annak minden belsô és külsô helyiségeivel, összes hozzátartozandóságával együtt bérbeadják... Rémi Róbertnek és feleségének Sartory Teréznek.” Rémi Róbert tehát a Nemzeti Szálló bérlôje volt 1882-tôl, vagyis nem az ingatlant vásárolta meg, hanem a szálloda üzemeltetési jogát. Ebben az idôben a korabeli források a szálló „tulajdonosa” megnevezés alatt a szálloda-üzem tulajdonosát értik, nem az ingatlanét. 1896-ban a Rémi Szállót népszerûsítô kiadványt Rémi Róbert tehát ezért írja alá úgy, mint „a Nemzeti Szálló volt tulajdonosa”. Szálló a József körúton Branczik Márta Felújítás miatt tavaly bezárt a József körút elején álló Nemzeti Szálloda. Az építész szerette volna a tervezés megkezdése elôtt megismerni az eredeti épületet, ezért maga kezdeményezte a kutatást, ami egy idô után önálló életet kezdett élni, és messzire elkanyarodott az építészettörténettôl. Remélhetôen 2010 tavaszán újra olyan elegánsan és frissen vár minket a szálló, ahogyan 1895-ben megnyílt. 30 BUDAPEST 2009 július Rémi Róbert portréja. Goszleth István, 1895 körül Magántulajdon
