Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Mezei Gábor: A Nyugati tér - és ami alatta van (Sebestyén László felvételeivel)
Álldogálok az aluljáróban, és azon igyekszem, hogy kizárólag a tájékoztatásra figyeljek – hiszen ez rovatunk tárgya –, de hiába, nem megy. Mert itt lenn és az aluljáró közvetlen környékén is annyi minden van, ami elvonja a figyelmemet, hogy szinte teljesen megfeledkezem arról, vajon hová, merre kellene mennem? Holott el kell ismernem, igenis vannak tájékoztató táblák, amelyekbôl megtudhatom, melyik feljáró merre vezet. Ami azonban a hangsúlyokat illeti, már baj van. Minden üzlet, reklám, bolti felirat sokkal attraktívabb, jobban látható, jobban felhívja magára a figyelmet, mint a narancsszínû tájékoztató táblákon a fehér feliratok, logók. A méretekkel és elhelyezéssel sincs minden rendben. Az aluljáró meglehetôsen nagy, a felirat ehhez képest kicsi, tehát ha el akarom olvasni, mi merre van, közelebb kell mennem – és a távolságok elég nagyok. Pedig igazán nem kellemes ez a környezet ahhoz, hogy szívesen sétálgassak itt. Mégis, mit lehetett volna tenni, hogy áttekinthetôbb legyen az egész? Középen kellett volna egy olyan táblacsokrot elhelyezni, jól megvilágítva (!), amely messzebbrôl is láthatóan mutatja azokat az irányokat, amelyek felé azután biztosan elindulhatunk. Még az sem ártana, ha nem csak azt mutatná egy-egy tábla, hogy például ez a 6-os villamoshoz vezetô lépcsô, hanem netalán azt is, hogy a mutatott irányban milyen fontosabb helyekre juthatunk el. Maga az aluljáró viszonylag tiszta, a hajléktalanok nyomait sem látom. A telefonfülkéket bizonyára az áttekinthetôség okán bontották el, a vöröses kerámia falburkolat megmaradt, a telefonkészülékek a falon szintén. Hat darab hiányzik belôlük, a nyomaik ott vannak falon. Azt sem igen tudom elképzelni, hogy egymáshoz ilyen közel, válaszfalak nélkül hogyan lehet ôket használni? Manapság persze, a mobilok korában ez már kevésbé probléma, de szépséghibának elég jelentôs. A táblák felirata a feljáróknál közelrôl jól olvasható, de mivel az alapszín és a felirat kontrasztja halvány, és az általános világítás sem az igazi (a világítótestekrôl vagy jót vagy semmit...), lehetne jobb is. A Teréz körút és az Oktogon felé mutató tábla felett, azt kissé takarva egy tekergô szellôzô (?) csôkígyó halad át egy üzletbôl valahová a mennyezet alatt, ez sem kellemes. Mielôtt lementem, sokkal rosszabbra számítottam. Kissé körülnéztem ugyanis a téren, amely igazi romhalmaz. Ehhez képest, no meg a múltkori Nyugati pályaudvari sétámhoz képest az aluljáró valamelyest civilizáltnak mondható. Az itt sétálgató prostituáltak sem a legszebbek. Minden mindennel szinkronban van. ● A Nyugati tér – és ami alatta van szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 25 BUDAPEST 2009 július BETÁBLÁZVA
