Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. szám január - Friedrich Ildikó: "Országi őrülde, jöjjön el a te országod"
vános kiállításaként nyílt meg újra a kórház második emeletén.) Számos itt ápolt hivatásos mûvész: Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza, Áronson Gábor alkotásai gazdagították. A késôbbiekben a véletlen folytán a padlásról, pincébôl is elôkerültek poros, megrongálódott képek, szobrok, fafaragások, kórrajzok. Elôkerült Gulácsy Lajos kórrajza is – „Giotto jó utóda” nem vette már többé kezébe az ecsetet. Két asztalos remek munkája is megmaradt: egy márványlapos asztal és hat faragott karosszék, ezeket 1880 körül készítette Scheiber Imre és Horváth Imre. 1990-ben Antall József miniszterelnök vé detté nyilvánította a gyûjteményt. A Pszichiátriai Múzeum a bécsi gyûjteménnyel együtt 2008. szeptembertôl novemberig kiállította „Belsô utak képei” címmel az anyag egy részét a Magyar Nemzeti Galériában. Itt jelentették be – öröm az ürömben – hogy az MTA átvette a páratlan anyagot, és a tervek szerint a Teréz körúton alakítanak ki múzeumot a befogadására. A szocializmusban? Elmebeteg?! A második világháború idején a német hadvezetôség kísérelte meg birtokba venni az épületet. A zsúfolt épületszárnyak, az élelmezési, fûtési, világítási nehézségek amúgy is megnehezítették mind az orvosok, mind a betegek életét. Zsakó igazgató a német tervet megakadályozta, de a szovjet katonaság kiürítési manôverére már nem lehetett nemet mondani. Egy álló évig tartott a Lipót szovjet megszállása, távozásuk után hetven idegbeteg szovjet katonát hagytak hátra, rajtuk kívül görög szabadságharcosok is itt rekedtek, ôk 1951-ben távoztak az ingyenes ellátást nyújtó intézetbôl. Az ötvenes évek ismét a zsúfoltság jegyében teltek. Mindenki jogosult volt kórházi ágyra – a megszûnt elmeosztályok betegeit, idôs, tehetetlen személyeket itt helyezték el. Ennek ellenére a fôvárosban csökkentették a pszichiátriai ágyak számát ideológiai alapon: a szocializmusban az elmebetegség, mint „történelmi kategória”, úgyis megszûnik... Ez idôben mégis sor került az épület tatarozására, pszichológiai laboratórium és orvosi szakkönyvtár létesült. Tanfolyamokat szerveztek az országos intézetté alakult intézményben vidéki és fôvárosi orvosoknak és ápolóknak. Gimesné Hajdú Lili igazgatónô idegse bészeti osztályt, EKG labort és ötven ágyas elme-belgyógyászati osztályt szervezett, korszerûsítették a fûtést, a konyhát, pléhcsajka helyett porcelán tányérokban tálalták az ebédet, és a kényszerzubbonyokat kivonták a forgalomból. Gimesné 1958-ban értesült Miklós fia kivégzésérôl. Hiába kért útlevelet Svájcban élô lányához: 1959-ben öngyilkos lett. A hatvanas években a pszichiátria területén vezetô intézménnyé nôtt az elmegyógyintézet. Nemcsak gyógyítás folyt itt, hanem az orvosok továbbképzése, egyetemi oktatás is. 1964-ben az 56-os elítélt, nemzetközi hírû tudós, Mérei Ferenc került az itézethez, ahol Pszichodiagnosztikai Laboratóriumot szervezett. Mágnesként vonzotta maga köré a fiatal szakembereket – a pszichológia egy csapásra polgárjogot nyert. A modern terápiás eljárások mellett tudományos cikkek, évkönyvek, nemzetközi kongresszusok növelték a hajdani tébolyda hírnevét. 1966-ban 1678 beteget kezeltek, az intézet költségvetése 46 millió forintra rúgott. 1968-ban ünnepelte száz éves fennállását az Országos Ideg-és Elmegyógyintézet. Ünnepi kiadványa áttekintette a múlttól a 68-as évig vezetô – nem sima – utat: „az egész ország népének összefogásából és áldozatkészségébôl 100 évvel ezelôtt felépítette a magyar elmebetegügy ma jubiláló fellegvárát” – nyugtázták a tényt. Nem számolva azzal, hogy Magyarhonban eddig még minden fellegvár elesett. A gyümölcs sorsa, ha ember... A 70-90-es években az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet európai színvonalú gyógyító és oktató központtá fejlôdött. A pszichoterápiás ambulanciákat orvosi beutaló nélkül, az ország bármely területén élô betegek igénybe vehették. A gyógyítandók és a hozzátartozók rémálma, a zárt osztály a hálós ággyal együtt megszûnt. Bôvült a járóbeteg-ellátási kapacitás, így háromszáz ágy felszabadult. A legmodernebb vizsgálati módszer, a CT meghonosodott, megalakult az Epilepszia Központ, és az intézet valameny nyi munkafázisát informatikai rendszerbe kapcsolták. Európában egyedülálló lépésként létrehozták a Memória Klinikát, gerontopszichiátria, addiktológia, valláspatológia és drogambulancia mûködött a Lipóton. A rendszerváltás idején, 1988-ban itt alakult meg a Magyar Orvosi Kamara – egy évig tevékenykedett az épületben, majd 1989-90-ben, az Ellenzéki Kerekasztallal egy idôben az Egészségügyi Kerekasztal is itt mûködött. A Népjóléti Minisztérium utasítására 1995-ben itt alakult meg a Stroke Központ. 1993-ban újabb ünnepi kiadvány látott napvilágot: „Az OPNI 125 éves.” Még két évkönyv hagyta el aztán a nyomdát 1996-ban és 2000-ben, a dicsô múltat méltatva. Hogy ki mit tudott, sejtett, gondolt az elkövetkezendô években további sorsáról, nem lehet tudni. Az életmentô kísérletek közben sorra csôdöt mondtak. 2007. márciusában egy aláírással végül holttá nyilvánították. Búcsúzzunk a Sárga Háztól Hollós István elmeorvos könyvének bölcs-keserû mondatával: „Barátom! Nincs olyan késôn érô gyümöl cse több az Istennek, mint az ember!” ● 33 BUDAPEST 2009 január Egy kép a Selig Múzeumból Végleg: zárva... fotó: Sebestyén László
