Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Csontó Sándor: A divat katedrálisától a luxusirodákig
A pesti „sanzelizé” zártsorú, beépített részének egyik legvitatottabb és legszebb épülete a Sziklai Zsigmond által 1909-ben tervezett Párisi Nagy Áruház. A fôváros száz évvel ezelôtti történetében is jelentôs szerepet játszott épület példa értékû felújításáról, s általa egy a modern építészet erényeit felmutató irodaházról számolhatunk be. A városképileg is kitüntetett helyen álló ház újabb feltámadása önmagán túlmutató jelentôségû, mert egyedülálló módon ötvözi Budapest építészetének három jellegzetes stíluskorszakát. A magyar kereskedelem históriás könyvében fontos fejezetet érdemel a textilkereskedô Goldberger család. A feltörekvô família ifjú sarja, Goldberger Sámue l Európa számos nagyvárosában tanulmányozta a kereskedelmi viszonyokat, mielôtt a 19. század utolsó évtizedében vállalkozásába belefogott. A Rákóczi út–Klauzál utca sarkán talált alkalmas üzlethelyiségeket, ahol a padlótól a mennyezetig érô polcokon a cipôpertlitôl a tyúkkerítésig minden megtalálható volt. Goldberger a nagy forgalom – kis haszon elvét vallotta, és nyereségét folyamatosan a boltok fejlesztésére fordította. Olcsó áraival és széles áruskálájával jól számított: idôvel azok a középosztálybeliek is betértek a Párisiba vásárolni, akik addig Mancikával varrattak. A legkülönfélébb árufajtákat csoportokba osztotta, és harminc, negyven, ötven filléres egységáron adta. „Feltalálta” a cikkszámozást, melynek alapján vidékrôl is lehetett rendelni az áruház évente 250 000 példányban kiadott saját katalógusából. A virágzó üzletnek 1903. augusztus 24-én a magyar kereskedelem eddigi legnagyobb áruháztüze vetett véget. A katasztrófa tizenkét halálos áldozatot követelt, közöttük volt Goldberger sógornôje is. Ekkor határozta el a tulajdonos, hogy világvároshoz méltó áruház építésébe fekteti tôkéjét. Így vásárolta meg 1908. tavaszán az Andrássy út 39. alatt álló palotát. Goldberger választása azért esett erre az alig huszonhárom esztendôs épületre, mert joggal hihette, hogy tágas termei könnyen átalakíthatók egy nagyszabású áruház céljaira. A bontási munkálatok kezdetekor azonban kiderült, hogy a falak hordképessége nem elegendô, a pillérek meg vannak repedezve, ezért az építésznek teljesen más konstrukcióban kellett gondolkodnia. Sziklai Zsigmond szecessziós jellegû áruháza a sugárút gondosan tervezett historikus egységét stílusában, anyagával és párkánymagasságával is megbontja, ami nem kevés társadalmi és szakmai vitát eredményezett. Pedig ívelt homlokzatával, átriumos belsô terével és technikai felszereltségével versenyre kelhetett bármelyik korabeli párizsi, londoni vagy New York-i épülettel. A szigorú osztású homlokzatok cikornyás stukkócsodái helyett rózsaszínû Zsolnay pirogránitot alkalmazott, a vasbeton szerkezet tömörségét pedig mértani alakzatok halmazával lazította. Az Európában is páratlan vasbeton munka a Gut és Gergely mérnökpáros tehetségét dicséri. Külön villanyfejlesztô gépházzal, telefonközponttal, a negyedik emeleten fényképészeti mûteremmel és büfé-étteremmel rendelkezett, amelyhez a karzatról zenekar szolgáltatta a pezsgô hangulatot. A Párisi Nagy Áruház ötemeletnyi magas, fedett üvegudvarával, galériás elrendezésével és tükrös felvonóival a fôváros elsô reprezentatív nagyáruháza lett. A megnyitás napján, 1911. március 3.-án 682 fô üzleti és124 fô irodai alkalmazott fogadta a kíváncsi tömeget. A tetôteraszról, ahol télen még korcsolyázni is lehetett, csodálatos kilátás nyílt az egész városra. Nem gyôzte forgatni a fejét a pesti polgár ennyi látvá-A divat katedrálisától a luxusirodákig szöveg: Csontó Sándor, fotó: Sebestyén László 8 BUDAPEST 2009 július
