Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. szám január - Friedrich Ildikó: "Országi őrülde, jöjjön el a te országod"
Nyugat-Európában már a középkor végén mûködtek elmegyógyintézetek, Magyarország e téren sem jeleskedett. Csak 18. század utolsó évtizedében, a felvilágosult abszolutizmus idején merült fel a gondolat, hogy elmegyógyintézetet kell építeni. II. Lipót 1791-ben adott ki rendeletet magyarországi „ôrjintézet” létrehozásáról, ez lett volna hivatva a betegeket összegyûjteni és ápolásukról gondoskodni az úgynevezett társas alapból, a fundus confraternitatis alapítványból. Utóbbit II. József a szerzetesrendek feloszlatása után azok vagyonából alapította, kifejezetten tébolyda építésére. Göb Lipót mezeje Isten malmai errefelé mindig lassan ôröltek. 1812-ben az osztrák kormány szigorú szabályzattal tiltotta a magyar elmebetegek felvételét a bécsi Narrenturmba. Ugyanígy intézkedett Prága, majd Lemberg is. Nálunk a napóleoni háborúk, majd a pesti árvíz, s aztán a szabadságharc tette lehetetlenné, hogy ebben az ügyben és ebben a helyzetben végre valaki cselekedjék. Aztán az ötvenes években a dolog végképp halaszthatatlanná vált. 1848-ban az elmeorvoslás atyjának nevezett Schwartzer Ferenc már benyújtott egy tervezetet a magyar kormánynak e tárgyban. Buda lépése a következô, 1853-ban a város, hosszas keresgéléssel, 22 telek megtekintése után Göb Lipót molnármester 45 holdnyi, 16 ezer forint értékû telke mellett döntött – s határozatba foglalta, hogy itt fog felépülni az „ôrjintézet”. A molnár neve után: Lipótmezô. A királyi fenség, Ferenc József császár 1857-ben látogatást tett Magyarországon, és rendeletet adott ki a tébolyda építésére, egyúttal áttekintette a várható kiadásokat. A budai várpalota megújítása költségébôl „lecsípett” 315 ezer pengôforintot, amit aztán uralkodói ajándékul felajánlott a célra. Ehhez járult még a fundus confraternitatis 707 696 forint 15 krajcárral, a belügyi tárca 150 ezer forinttal, az országos adópótlék 575 ezer forinttal, és a vegyes bevételek 19 515 forint 34 krajcárral – mindösszesen tehát 1 millió 767 ezer 211 pengôforint és 49 krajcárral. A prágai és a bécsi elmegyógyintézet mintájára Zettl Lajos építészeti tanácsnok készítette el a terveket 1859-ben. A császár 1860-ban „legfelsôbb leiratával” elfogadta azt. Húsz holdon Sárga Ház Több mint hatvan esztendôvel II. Lipót rendelete után végre meg is kezdôdött az építkezés: 1860. március 20-án. Tavasz felé azonban lelassult a tempó, majd leállt, mint egy rossz gépezet. Két vállalkozó is belebukott a feladatba, mire végre a harmadiknak – mint a mesében – sikerült! 1868. december 6-ra az utolsó simításokat is elvégezhette. A késô-romantikus stílusban épült impozáns négyszintes kórháznak öt udvara volt, a kôpárkányos, tekintélyes erkély alatt boltíves kocsibejáróval. Parkjával együtt kereken húsz holdat foglalt el. A jobb szárnyban a nôi betegeket, míg a bal oldalon a férfiakat helyezték el. A hátsó traktusban, a földszinten 32-32 cella várta a dühöngôket, akiknek kiáltozása, dörömbölése nem hallatszott ki a parkba, ahogy az épület homlokzati frontján elhelyezett betegszobákba se. Nyolcszáz beteg befogadására tervezték a tébolydát, de a szûkös anyagi helyzet miatt kezdetben csak ötszáz férôhely volt itt. Légszesz (gáz) világítás mûködött, a pincékben Meissner-féle kályhákkal biztosították a légfûtést. A villanyvilágítást 1912-ben vezették be, a vizet a telken lévô kutakból nyerték. Kápolna és különbözô felekezeti imaházak is rendelkezésre álltak. A Vasárnapi Ujság lelkesen üdvözölte az örvendetes fejleményt: „Egy században csak egyszer akad alkalom íly nagyszerû építésben részt vehetni.” Az intézmény a Magyar Királyi Belügyminisztérium felügyelete alá rendeltetett, élén orvos-igazgatóval. A Tébolyda megnyitja kapuját A Budai Magyar Királyi Tébolyda 1868. december 6-án fogadta be az elsô háromszáz beteget. Elsô igazgatója Schnirch Emil lett, aki 1848-ban együtt szolgált Semmel weis-szel a bécsi „Burschengarde”-ban. Két fôorvos, egy másodorvos és 42 ápoló segítette a munkáját. 31 BUDAPEST 2009 január Az épületegyüttes rajza a Vasárnapi Ujságban (1904) „Országi ôrülde, jöjjön el a te országod!” Friedrich Ildikó Volt-e, van-e az elmebetegségnél félelmetesebb, titokzatosabb, érthetetlenebb betegség? A falu bolondját évszázadokon át nevette és félte a nép, boszorkánynak, ördöngösnek mondta, jelentette, és igyekezett eltüntetni bármi áron: máglyát gyújtott alá, börtönbe csukatta, szegényházba hurcolta. Magyarország igencsak késôn lépett Európához képest, amikor végre megszületett az elsô „ôrjintézet” Budán. A Sárga Ház, a Lipót aztán mégis nemzetközi hírû intézmény lett és lehetett. Egy híján száznegyven év alatt. Amennyit megért. Mikor aztán halálos ítéletét hivatalosan is alíárták. S most már koporsójának értékesítése következik – ha a híreknek hinni lehet. Megint véget ért egy történet Budapesten, aminek nem így kellett volna pontot tenni a végére.
