Budapest, 2009. (32. évfolyam)
6. szám június - A Belváros Főutcát kap
Az 1930-as évek elején a Fôvárosi Közmunkák Tanácsa pályázatot írt ki a programra, hogy az Andrássy út és a Lánchíd között megfelelô közlekedési kapcsolat szülessen. Néhányan azt gondolták, hogy ennek kapcsán azt is elmondhatják: a hajdani Kecskeméti kaputól – a mai Kálvin tértôl – a Szabadság térig milyen gyalogos promenádra volna szükség. Ugyanezt a kérdést korrekt formában vetette föl újra a 2005-ben Schneller István , akkori fôvá rosi fôépítész által kezdeményezett Budapest Szíve tervpályázat (lásd: Szívügyeink, BUDAPEST 2007/5. május, a szerk.). Hát igen. A városunk igencsak türelmes, soksok gondolat lakik benne – s akár 100 év is szükséges lehet ahhoz, hogy egy gondolat megérjen a kifejtésre, netán a megvalósításra... 2005-ben egy barátommal magam is részt vettem a fôvárosi pályázaton, harmadik díjat nyertünk. A díjazottak bevonásával megvalósíthatósági tanulmányok készültek, s az összességében háromszintû tervpályázattal végül sikerült kidolgozni azt a metódust, mellyel elérhetô lesz a déli Belváros forgalomcsillapítása, lakhatóbbá tétele. Közben változott a Városházán a fôépítész személye, a megkezdett munkát Beleznay Éva folytatja. A Városháza környezete a utcákkal, terekkel, valamint maga az épületegyüttes is megújulás elôtt áll (lásd errôl a BUDAPEST 2009. évi különszámát, a szerk.). Gyakorlatilag megvan a muníció a Belvárosra ötven évre elôre. Idôközben a Belváros-Lipótváros fôépítésze lettem, így ebben a pozícióban munkálkodhatom most a program kibontakoztatásán. Sikerült meggyôznöm a kerület vezetését, hogy mi az az egy dolog, amit érdemes megcsinálni, és aminek a legnagyobb hatása van minden másra – egyúttal mi az, ami jó együttmûködés lehetôségét ígéri a fôvárossal. Ugyanis – meggyôzôdésem – politizálni lehet pártalapon, de fejleszteni csak konszenzussal tudunk. A metró építése miatt a Kálvin tér – mondjuk úgy – le van dugózva, és hamarosan a Margit híd felújítása is megkezdôdik, tehát éppen „kegyelmi állapotban” vagyunk, amikor Budapesten is elvégezhetôk azok a forgalomcsillapítási változtatások, amelyeken sok más európai városban már túl vannak. Ha egy város bármelyik pontján jelentôsebb mobilizáló fejlesztést akarunk végrehajtani, az kicsit hasonlítható ahhoz a helyzethez, amikor két vödör tartalmát kell kicserélni. Nos, ehhez minden esetben szükség lesz egy harmadik vödörre is. Nagyvárosok esetében a tematikus negyedek formálása elkerülhetetlen, ilyen akció lehetett volna a kormányzati negyed építése is, ami némiképp összefügg a Budapest Szíve programmal. Mindenesetre a Fôutca programot, mint egy aranyszálat tovább vittük az északi Belvárosba, vagyis a Lipótvárosba. Nem áll meg a Szabadság téren, hanem továbbmegy egészen a Vígszínházig. Úgy lehet igazán egyesíteni a Belvárost, semlegesíteni a demarkációs vonalakat – kioperálni azokat a fekélyeket, melyek a közlekedés nyomán keletkeznek, és rémesen gátolják az élet dolgait –, ha van egy vezérfonal, párhuzamosan a Dunával, amely végigmegy, áthalad két földrajzi pont között, felfûzôdik rá a Belváros. Nyilvánvalóan kulcsszerepe van benne a Ferenciek terének, ez az egyik legneuralgikusabb pont. De például nagyon fontos a Honvéd utca is, mert annak ellenére, hogy nem indult meg a kormányzati negyed programja, véget ért a csipkerózsika-álom, ami a Lipótváros nagy részét addig jellemezte. A Fôutca program persze nem valósítható meg egyetlen rövid ütem ideje alatt, egymást követô lépések sorozatáról van és lesz szó. Több síkon is összefüggenek a dolgok. Egyrészt azzal, hogy közösen pályáztunk a fôvárossal a KM-ROP-ra (Közép-Magyarországi Regionális Operatív Program), már a legeslegkorábbi szakaszban elkészítettük a területre az IVS-t (integrált városfejlesztési stratégiát), mégpedig az elsôk között. A kerületben összesen kilenc akcióterületet jelöltünk ki, vagyis nem csupán a Budapest Szíve érintett területérôl van szó. Ugyanakkor azon is gondolkodni kezdtünk, hogy hogyan lehet ezeket ütemezni. Eredetileg szó volt nulladik ütemrôl is. Már a Budapest Szíve kidolgozásakor fölmerült, hogy vannak olyan kezdeti lépések, melyek megtétele nélkül a többi elképzelés nem lenne megvalósítható. A Kossuth Lajos utcán a Semmelweis utca, a Szép utca, a Ferenciek tere és a Váci utca vonalában tervezzük egy-egy lámpás gyalogátkelô létesítését, amivel erôsen korlátozni kívánjuk az autósokat az átmenô forgalomban. A fôváros a második ütemben tervezi átépíteni a Roosevelt teret, a Belgrád rakpartot és a Március 15. tér déli oldalát. Ez utóbbival kapcsolatban látok egy problémát, bizony a nulladik lépésben kellett volna megtörténnie egyes munkálatoknak, eleve ezt tartalmazta a Budapest Szíve terv továbbfejlesztett változata is. Ennek programja végrehajtása során nem csupán a rakparti közlekedési rend alakulna át, de új felhajtási lehetôség készülne az Erzsébet hídra, és 680 férôhelyes mélygarázst építenének. A Belváros Fôutcát kap fotó: Sebestyén László Belváros-Lipótváros – az V. kerület – fôépítésze, Cselovszki Zoltán sorozatunkban egyetlen programról beszél, amely azonban igen jelentôsnek ígérkezik nemcsak a kerület és a fôváros, de voltaképpen az ország egészének közlekedése szempontjából is. Az új Fôutca kiépítésével ugyanis nem csupán átalakítják, átrendezik a Kálvin tértôl a Szabadság térig húzódó utcasort (kezdve a Kecskemétivel, befejezve az Október 6. utcával), hanem az átmenô forgalmat is jelentôs mértékben csökkentik ezen a szakaszon. 25 BUDAPEST 2009 június FÔÉPÍTÉSZEK FÓRUMA