Budapest, 2009. (32. évfolyam)
6. szám június - Ráday Mihály: Búcsú a székháztól
között épült meg a ház. Meg azt is kértem, hogy a bejárat fölötti kör alakú nyílásba helyeztessen el egy órát. Minden megtörtént, javaslatom szerint. Érdekesség, hogy hajdan az építtetôk azzal az igénnyel fordultak a tervezôhöz, hogy a földszinti és emeleti falak esetében a középfôfalat a tervezett tömörfalazás helyett pillér-rendszerben rakják össze, azért, hogy az utcai helyiségeknek vagy azok egy részének a mögöttük lévô folyosóval, illetve az udvari helyiségekkel való összekapcsolása szükség szerint könnyûszerrel megtörténhessék. Micsoda – mai szemmel is! – modern gondolkodás... Egyébként ez a körülmény is elôsegítette – s ez már a dolog visszája –, hogy az 1948-ban bezárt tôzsdét átvevô intézmények össze-vissza alakítgassák a jól megkomponált épületet. Igaz, ez a visszaalakítást is megkönnyíthetné az épület kétharmadán. Az egykori Tôzsdepalotában kapott helyet a háború után Lenin Intézet, majd az MTESz, vagyis a Technika Háza, aztán az 1954-tôl kísérleti adásokkal, majd 1957. május 1. után egyre rendszeresebben jelentkezô Magyar Televízió, amely mint a kisgömböc terjeszkedett, kiszorította a bérlôtársakat, s végül elnyelte az egész teret. Az állam aztán eladta, s a Magyar Televízió bérlôként élte utolsó Szabadság téri éveit ebben a székházban, s most – már javában zajlik a processzus – az új bér-irodaházba, Óbudára költözik. Furcsa volt végigélni a folytonos változásokat, a hétfôi adásszünettôl, a második csatorna 1969-es megalakulásán át a mûhelymunka megerôsödéséig, a hazai és nemzetközi fesztiválsikereket, majd a kereskedelmi televíziók létrejötte után az elvándorlást, a közügyként mûködés 6 BUDAPEST 2009 június Az 1-es stúdió – az egykori tôzsdeterem – megmaradt és helyreállítható díszei
