Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - Aradi Péter: Budapest, Budapest, te csodás!
Az úgynevezett könnyû mûfajokban a húszas-harmincas években született kupléktól, operettektôl, sanzonoktól a hatvanas évek táncdalain és slágerein, a hetvenesnyolcvanas évek rock- és popzenéjén át a ma népszerû irányzatokig terjed a skála, de még a jazzben is találni néhány példát arra, hogyan jelenik meg a Budapest-tematika a slágerekben. Az összessé gében rendkívül gazdag anyag indokolttá teszi, hogy két részre bontva tárgyaljuk most a témát: az elsô részben nagyjából a hatvanas évek slágereivel zárjuk az áttekintést, legközelebb aztán innen folytatjuk. Lássuk hát, milyen képet mutatnak fôvárosunkról a huszadik század elsô kétharmadának dalai? Mit lehet és mit nem lehet megtudni belôlük Budapestrôl? Hogy mit igen és mit nem, azt kiválóan illusztrálja Zerkovitz Béla (1881–1948) slágere, a Látta-e már Budapestet éjjel?, amelynek szövegét is ô írta, s amely így kezdôdik: Legigazibb örömöm, Külföldi ha Pestre jön, Kalauzolni ôt mindenfelé, Nézze meg a ligetet És a Margitszigetet S jöjjön el a Parlament elé, A sok pesti panamát, A Dob utca illatát, Világos hogy nem emlegetem (...) Ahogy egy idegennek, turistának, vendégnek is igyekszünk a város jó oldalát, szépségeit bemutatni, úgy – az esetek túlnyomó többségében – zenében-szóban is csak szépeket mondanak róla, gyakran idealizált, giccsbe hajló képet festve. Ennek egyik mintapéldája Fényes Szabolcs 1947-ben bemutatott, Rigó Jancsi címû operettjébôl a Budapest, Budapest, te cso dás címen ismert dal. Szövegét Pártos Jenô és Szécsén Mihály jegyzi. Budapest, Budapest, te csodás! Te vagy nékünk a szívdobogás. Sehol nincs a világon ilyen szép május, És ilyen rügyfakadás! Budapest minekünk a világ. A Dunát mennyi híd öleli át! Fenn az égen a hold, és a sok teli bolt. Csodaszép ragyogás! Budapest, Budapest, te csodás! Ezekben a slágerekben sokszor maga Budapest a fôszereplô, máskor viszont csak háttérként szolgál – persze a legtöbbször szerelmi történetekhez. Amikor fôszereplô, nemegyszer tegezôdve beszélnek (énekelnek) hozzá, dicsérve erényeit (Budapest, Budapest, te csodás – ld. fent; Te ezerarcú, drága Budapestem), köszönve neki (Szervusz, Budapest ), vagy elköszön ve tôle (Jó éjt, Budapest ; Isten veled Bu dapest, te édes). De harmadik személyben is tudják magasztalni (Gyönyörû így este Budapest, Nékem csak Budapest kell), s az eszményire rajzolt képnek ilyenkor sincs sok köze a valósághoz. Esetenként Budához a jómódot, gazdagságot társítják, Pesthez a boldogságot, mint Seress Rezsô sanzonjában. Hiába van palotád Budán, Pestre jársz a boldogság után. Feledni hiába akarod a ligeti korhadt fapadot. Tudom, visszahoz téged a vágy, hiába van fényes palotád, mert a pompa hazugság csupán: Pestre jársz a boldogság után. Óbuda sajátos hangulatát idézi fel Lajtai Lajos (1900–1966) közismert dala a Három tavasz címû operettbôl, melynek szövegét Szenes Iván és Békeffi István írta. A maga idején, az ötvenes években ez is szép közönségsikeret aratott. Megsúgom, mit fog látni kisbabám, Ha egyszer Óbudán, Óbudán jár. Kocsmákban kis lugast és benne száz Egymáshoz boldogan simuló párt! Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára. A kerthelyiségben sramli szól, És ott lehet csak inni jól. Az abrosz tarkabarka, s rajta jó kadarka S már az elsô csók után Meglátja de jó lesz kint Óbudán! Budapest, Budapest, te csodás! Aradi Péter Amióta az egyesített fôváros megszületett, neve és üzenete kimeríthetetlen ihletforrást jelent minden mûvészet mûvelôje számára. Ami pedig a zenét, a dalkultúrát illeti, nagyjából száz, de talán inkább nyolcvan-kilencven esztendônyi idôt kell visszalapoznunk a naptárban, hogy az elsô nyomokra rábukkanjunk. 2 BUDAPEST 2009 május Vár minket a vén Sziget...
