Budapest, 2009. (32. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Karbantartva: éjjel-nappal
mesék minden részletet egy közhellyel elintézô, s éppen ezért megnyugtató utolsó szakasza: boldogan éltek, míg meg nem haltak... És minden hajnalban menetrendszerûen elindulnak a karbantartott, tiszta tömegközlekedési jármûvek. Újabb tematikai egység következik, megint visszafogott mennyiségû szöveggel. Az élôerô „karbantartásának” illusztratív bemutatása a cél most. Orvosi vizsgálóhelyiségek, a páciens fizikai és lelki képességeit gondosan vizsgáló fehérköpenyes szakszemélyzet, meg persze a dolgozók, akiknek a közremûködése nélkül aligha lehetne bemutatni, hogyan „tartatják karban”, szeretô figyelemmel, nagy hozzáértéssel a szocialista nagyvállalat élén állók a kalauzokat, a vezetôket. Minden hajnalban elindulnak a jármûvezetôk is, akiknek egészségét szintén karban kell tartani. Jármûvezetôink védelmét jelenti az elôzetes és idônként megismételt orvosi és pszichológiai vizsgálat. S most már csak az összefoglaló, a lezáró mondatok – és felvételek – vannak hátra. A zene szárnyalni kezd, a mutatványban tipikus városi csomópontok, helyszínek képei tûnnek fel, s azok a jármûvek, amelyek éppen a derûsnek mutatkozó, jól karbantartott dolgozók segítségével haladnak a narrátor szövegében óriásinak nevezett, de a maihoz viszonyítva inkább romantikusan gyér forgalomban. Reggeltôl késô estig a háromezeregyszáz jármûvezetô négy és félmillió utas közlekedését biztosítja. Ennek az óriási forgalomnak mûszaki feltételeit az apró zavaró körülmények között is biztosítani kell. Ez a feladata fôvárosunkban a Budapesti Közlekedési Vállalat több mint huszonhatezer dolgozójának. VÉGE 15 BUDAPEST 2009 február
