Budapest, 2009. (32. évfolyam)
2. szám február - Mezei Gábor: Számos házszámozás a Stefánián
A januári számban az utcatáblák körül tapasztalható káoszról elmélkedénk, és csak épp megemlítettük a házak számozását. Nézzük meg a dolgot most kissé közelebbrôl. Lényegében mindegy e tekintetben, hogy merre indulunk el a városban. Szeretem a Stefánia utat, gyönyörûek a házak, ha a Thököly út felôl indulunk el a Stadion felé, el sem kell mennünk a csúcsig, a fantasztikus Földtani Intézetig, és mégis hallatlanul gazdag a változatosság. A páros oldalon, közvetlenül a sarok közelében egy követendô, nagyszerû példa a 28/b szám kapujánál a fémtábla, amelyen nemcsak a házszám, de az utca neve is szerepel, valamint a kapucsengôk és levélbedobók nyílásai, átgondolt rendben, szép kivitelben, nagyszerû design, üdítô látvány. A tulajdonosok, lakók igényessége követendô példa. A következô három épület számozása egységes, elég magasan a homlokzaton, de jól láthatóan, a kerámia számok nem kicsik, a 28/a piros, a 24 és 22 fekete. Ezeket persze este csak akkor szemrevételezhetjük, ha a homlokzat fényt kap, akár a közvilágítás, akár a házak jóvoltából. A 24. szám a Szlovák Nagykövetség konzuli osztálya, itt nyilván van világítás, egyébként is az eddig tárgyalt épületek jó állapotban vannak – bár ilyen volna egész Budapest. Hiszen a következô példánk, a húszas szám már korántsem ennyire vonzó. A számtábla a kerítés kapuján ugyan megvan, de a tágas kert, hogy finoman mondjam, nem igazán rendezett, és a kertben álló lepusztult lakókocsi nem válik díszére. A mûteremház érdekes, remek lehetett valamikor... régen. A másik oldalon, a Semsey Andor utcától visszafelé sétálva két anakronisztikus érdekesség. A 73. és 71. szám tábláján az utcanév is szerepel: Népstadion út. Régi szép idôk? A 75-ös szám kerámia, de nem a homlokzaton, hanem a falazott kerítésen, a nyolcvanegyes ugyanígy. A hetvenhetes ház pompás épület, tökéletes állapotban, szinte kastély (ügyvéd barátom klasszikus megjegyzése: nem lehet mindenki szegény...), ám a házszám a homlokzaton alig észrevehetô. Az igazi, a legkellemesebb meglepetés a hetvenkilences. Ezért is jöttem vissza ide jobban körülnézni, mert egy esti autózás során feltûnt a kivilágított felirat. A kerítésen doboz, amelyen a Stefánia út felirat és a házszám kivágva, belülrôl megvilágítva tökéletesen olvasható, (embermagasságban) nappal és sötétben egyaránt. Azt hiszem tanulságul elmondhatjuk, hogy a házszámozás egységesítése megoldhatatlan és nem is szükséges. Ami az utcatáblák esetében zavaró volt és kulturálatlan, az itt nem probléma. És némi optimizmusra adhat okot az, hogy jó egyéni megoldások között néhány nagyszerû is van ezen a rövid útszakaszon, a Stefánián. ● Számos házszámozás a Stefánián szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 12 BUDAPEST 2009 február BETÁBLÁZVA
