Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Mezei Gábor: Első Pesti Rétesház Kávéház (Sebestyén László felvételeivel)
Ez az új hely az Október 6. utcában számomra kifejezetten meglepetés. Már a funkciója sem hétköznapi, hiszen rétesbolt, kávéház és étterem egyszerre, tudomásom szerint ilyen még nem nyílt Budapesten. De nem erre gondolok: belsôépítészeti szempontból különleges a hely. Azt ugyanis már megszokhattuk, hogy különbözô stílusú üzletek, kávézók, vendéglôk nyílnak a városban. Divatba jött ismét a szecesszió, majd az art deco. A népies berendezések (folklór?) sem mentek ki a divatból. Az úgynevezett modernizmus, amely persze nehezen körülhatárolható, szintén jelen van. A Strudel House azonban vegyes, van benne mindenféle: modern bútorzat az éttermi kisebb részben, Thonet székek a kávézóban, népi tárgyak polcokon és polgári darabok, kuglófforma vörösrézbôl, nagyméretû aranykeretes tükör a végfalon, régi szatócsbolti fiókos szekrény zománctáblás kis feliratokkal, népmûvészeti fotográfiák az L-alakú helyiség utcai szárnyra merôleges, kisebb terében, a bejáratok körül klasszikus stílusú burkolatok oszlopokkal, párkánnyal, sötétbarnára pácolt fából, a fal mellett steppelt bôr kárpitozású, hosszú kanapé. A tulajdonos házaspár Khell Csörsz tervezô segítségével létrehozta a nehezen elképzelhetô végeredményt: az egész jó hangulatú és zavartalanul egységes benyomást kelt. Hosszas nézelôdés után kezdtem csak felfedezni az ellentmondásokat rejtô részleteket. A tálalás hibáját például – a kanna nem tetszett (gyümölcstea) –, igaz, a mellé adott citromprés annál inkább. A rétes helyben készül, a hosszú pulton nyújtják a réteslapot. A falon a tapéta szép, a hajópadló az utcai fronton pácolt, a belsô részben világos. Ott a székek ülése fonott, a falba süllyesztett vitrinekben népmûvészeti tárgyak gyûjteménye. A pult felett a világítás, a boltozatról nem a középtengelyben lelógatott üveggömb lámpák sora, némi mintával, hát ez megint nem az igazi. Ezt biztosan másképpen csináltam volna, bár elismerem, a boltozatos helyiségek világítása nem egyszerû. Talán nem a legfontosabb, de mindenképen érdemes megemlítenem: az embléma kiemelkedôen szép, a bejárati ajtókon éppúgy, mint a névjegyen, az étlap borítóján réz lemezen, az interneten – a grafika tökéletes. A honlap ugyan még nem teljes, de a legfontosabb információk már olvashatók. S hogy milyen a rétes? Sajnos nem tudom, diabetikus nincs. ● Elsô Pesti Rétesház Kávéház szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 14 BUDAPEST 2008 február ENTERI-ÔR
