Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Csontó Sándor: A magyar színészet legnagyobb félreértése
Brettli vagy pódium A Tanácsköztársaság idején Siófokra költözött családjával, színházát államosították, vagyonát zárolták, ennek egy részét késôbb visszakapta. 1918-tól partnerével Steinhardt Gézával megalapították a Kis Komédiát a Révay utcában. Rott alacsony, vékony testalkatú, Steinhardt magas, drabális, faragatlanabb karakter. Remek párost alkottak évtizedekig, Hacseket és Sajót, Stant és Pant jócskán megelôzve, hiszen már a millenniumtól kezdve együtt dolgoztak. Rott számos korai magyar némafilmben is szerepelt mint író és színész (Az önkéntes lázoltó, Újszülött atya, Suszterherceg). Rott felesége az osztrák származású színésznô Türk Berta , aki négy gyermeket szült, és a színpadon is méltó társa volt. Sándi és párja életük végéig németül magázódtak, talán ezért beszélt Türk Berta kedves akcentussal magyarul. Az 1928-as színházi dekonjunktúra miatt Rott mindenét elveszítette a tôzsdén, újra fel kellett építeni az életüket. Max Rein hardt, a neves német rendezô több ízben hívta magához játszani, és számos hosz szú távú felkérést kapott külföldi színházaktól, de ezeket valamilyen okból mindig elutasította. Ízig-vérig pesti maradt. Kellér Dezsô írta róla: „...az apró termetû kivételes komikusi tehetséggel megáldott kis Rott egész életében félreértéses tréfákat játszott, és ez volt a magyar színészet legnagyobb félreértése. A Nemzetiben lett volna a helye, klasszikus szerepekben kellett volna fellépnie, ehelyett a varietészínpadok deszkáin csakúgy, mint a Komédiában, ügyefogyott kutyamosókat, agyafúrt vigéceket, begyulladt kávéházi kibiceket játszott a csupán röhögtetésre szánt, silány bohózatokban... A mesterség minden titka a kisujjában volt.” Idôs korára szinte teljesen megsüketült, de mégsem vonult vissza. Rejtô Jenô vel íratott magának egy süketnéma szerepet, hogy még tovább komédiázhasson. A színészkamara, származása miatt, több száz tehetséges társával együtt végérvényesen letiltotta a színpadról. Ekkor írta meg visszaemlékezéseit – A kis Rott-ról –, amely 1941-ben jelent meg saját kiadásában. Csortos Gyula így nyilatkozott, amikor a pályatársak a színészkamara lehetséges elnökének kilétét latolgatták: „Ugye, csak két ember jöhet számításba. A kis Rott, aki nem lehet, mert zsidó, és én, aki nem vállalom.” Nevét mára szinte elfeledték, sem a saját kora, sem az utókor nem volt olyan hálás, ahogyan ez a nagy mûvész megérdemelte volna. 1942 decemberében hunyt el. A nagy magyar nevettetôk pantheonjában az elsô szobrot róla kéne mintázni. ● 25 BUDAPEST 2008 július Nagy sikerek színhelyének mûsorfüzete Porté és aláírás 1941-es könyvébôl A fergeteges bohózat zongorakivonatának címlapja
