Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Gács János: És megszületett a telefonhírmondó...
lyért. E kérvényben hangsúlyozza: „Nem hagyhatom említés nélkül, hogy kérdésben forgó találmányomra a szabadalmat nemcsak a kontinens összes államaiban, de, sôt több tengerentúli államban is biztosítottam már.” Puskást korai halála megakadályozta a hatékony szabadalmi és egyben nemzetközi ügyintézésben. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a telefonhírmondó Budapesten kívül sehol sem terjedt el, ami, a mából vizsgálva a tényeket, tulajdonképpen érthetetlen... Budapesten a Hírmondó vitathatatlan sikert aratott: a kezdeti 28 elôfizetôbôl még az indulás évében 500, a következô évben, 1894-ben pedig 4915 lett, a fénykorban, 1929-30-ban az elôfizetôk száma a nyolc- sôt a kilencezret is meghaladta! A sajtó is frissen és lelkesen számolt be az eseményrôl, például a Budapest, a képes politikai napilap teljes február 18-i címoldalát a „beszélô újságnak” szentelte, s a szerkesztôséget (és Puskást) ábrázoló számos rajz alatti rövid szövegében azt írja, hogy a képviselôktôl a piaci kofákig mindenki a Hírmondóról beszél. A kezdeti idôszakban az elôfizetôk a központtól kérhették a szerkesztôség kapcsolását, igen gyorsan megindult azonban a Telefonhírmondó önálló vezetékhálózatának kiépítése, és a speciális készülékek gyártása és telepítése is. 1893. március 16-án meghalt Puskás Tivadar. Halálhírét elôször a Telefonhírmondó jelentette be. 1894 ôszén a vállalatot Popper István vette át, rövide sen részvénytársasággá alakította, és a mûszaki vezetéssel Szvetics Emil t bízta meg, aki az áramkörök számának növelésével és új mikrofonok kifejlesztésével megoldotta az elôfizetôk számának gyarapodásából adódott problémákat. A rendszer és a vállalat töretlenül fejlôdött, gyorsan helyrehozták az elsô világháború és az azt követô zavaros idôszak alatt keletkezett károkat is. 1930-ban 8868 volt az elôfizetôk száma, pedig ekkor már öt éve adott mûsort a Magyar Rádió (is), s ugyanezt hallgathatták a Telefonhírmondó elôfizetôi, csak az operaközvetítések foglaltak el nagyobb részt ez utóbbi mûsorában. De térjünk vissza a Millennium idejébe! 1896-ban megindultak a helyszíni közvetítések az Operaházból. Érdemes ezt a mozzanatot idézve felfigyelnünk arra, hogy a hírszolgáltatás mellett a Hírmondó mûsorában meghatározó helyet kapott a szórakoztatás és az ismeretterjesztés is. Az 1897-ben közzétett „napirend”-ben például délután háromkor tárcák felolvasását, öt órakor színházi és irodalmi mûsorokat, fél hat és fél hét között pedig napi váltásban francia, angol és olasz nyelvleckéket (németül a pesti polgárok természetesen tudtak!), csütörtökönként gyermekdélutánt, este héttôl operaközvetítést találhatunk. A kor leghíresebb mûvészeit Blaha Lujzá t, Jászai Marit, Vízváry Mariská t, de még Jókai Mór felolvasását is hallhatták az elôfizetôk a kagylóból. Ez volt Puskás Tivadar legnagyobb találmánya: több mint negyedszázaddal a rádió megjelenése elôtt megalkotta a broadcastingot: a program szerinti nagyközösségi információs és szórakoztató mûsorszórást! 1911-ben megkezdte mûködését a Telefonhírmondó Rt. óraüzeme, amely az utcákon és egyéb nyilvános helyeken lévô elektromos órákat telepítette és vezérelte. 1925-ben megalakult a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt., amely 1925. december elsején megindította a rendszeres rádiós mûsorszórást Magyarországon. Látjuk azonban, hogy míg a világ valamennyi országában ez bevezetô lépés, médiatörténeti esemény volt, nálunk csak technikai változás: a mûsor immár nem csak dróton, de az éterben is eljutott az elôfizetôkhöz. A mai médiamogulok tehetséges elôdje, Puskás Tivadar valóban megérdemli az utókor tiszteletét, amit jól kifejez a róla elnevezett számos iskola, alapítvány, egyesület és utca, illetve szép emléktáblája a Magyar Rádió épületében. ● 36 BUDAPEST 2008 február Elôfizetôi készülék a korai évekbôl Perôcsényi Péter gyûjteményébôl fotó: Szabó Péter
