Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Kirschner Péter: Centenáriumra készülve
A kispesti Wekerle-telepet múlt századi lakóparknak nevezte nemrégiben egy utazási magazin, így ajánlva a turistáknak a Budapestbe ékelôdött, különleges hangulatú kertvárost. A hajdani munkáskolónia építése 1908-ban kezdôdött meg a város vásárolta területen, hogy otthont teremtsen a tömegével ideáramló vidéki munkásoknak, tisztviselôknek, állami alkalmazottaknak. Az egységes stílusú apró kertes házak többségét Kós Károly és munkatársai tervezték, így azok – néhány bántóan otromba átalakítás vagy korszerûsítés kivételével – ma is magukon viselik az egykori erdélyi polihisztor stílusának összetéveszthetetlen jegyeit. Az akkori Budapesttôl távol esô, egyre gyarapodó telep lassan önellátóvá vált. Volt saját iskolája, boltjai, mozija, temploma, önálló vízvezetéke és csatornája, kiépített útjai. Minderre a tulajdonos pénzügyminiszter megbízásából a gondnok, Gyôri Ottmár ügyelt, akirôl a Wekerlei Társaskör a centenárium évében teret kíván itt elnevezni. A telep elsô beköltözôi fôleg postások, vasutasok, akik között már a munkahelyen baráti kapcsolat alakult ki. Közben a feleségek, háziasszonyok is össze-öszszejártak. Így nagyon hamar kialakult a közösségi élet. A Belügyminisztérium 1911-ben jegyezte be a Wekerlei Társaskört, amelyet a mai egyesület jogelôdjének és példaképének tekint a telep rendjének megôrzésében, az emberi kapcsolatok ápolásában, egymás segítésében. Nagy Tamás , a nemrég megvá lasztott új elnök az egykori sportkör, a fiú- és lánykórus hagyományát is megújításra érdemesnek tartja. Az 1948-ig töretlenül fejlôdô civil közösséget sok száz más szervezettel együtt hatóságilag felszámolták. 1986-ban már érzôdött a változások szele, a kerület népfront-titkára és tanácselnöke elérkezettnek látta az idôt a Wekerlei Társaskör újjáélesztésére. Az elsô maroknyi csapat gyorsan összeverbuválódott, és megkezdték a közös programok, klubestek, sportolási alkalmak szervezését. Elsô helyük egy apró tejcsarnok üresen álló helyisége volt. A megszûnôátalakuló kerületi tanács egyik utolsó jótéteménye, hogy rendelkezésükre bocsátotta a mai, kétszintes klubhelyiséget, amelyet szponzorok segítségével és a tagok kétkezi munkájával varázsoltak otthonossá. Az elmúlt két évtizedet is a hullámvölgyek-hullámhegyek jellemezték a közösség életében. Amikor maguk mûködtették a helyi kábeltévét, a kötelezô tagság több ezerre duzzadt. Miután ebbôl kiszálltak, újra magára maradt a néhány tucatnyi lelkes lokálpatrióta. Miközben erejükbôl csak néhány rendezvényre, esti programra futotta, próbálták megôrizni a Wekerle-telep legjobb hagyományait, építészeti értékeit. Ez utóbbi bizonyult a nehezebbnek. A Budapest központjához közel esô, mégis családias, hangulatos és esztétikus városrészbe fokozatosan új lakók költöztek. Olyanok, akik nem ismerték a helyi hagyományokat, egy részük kevésbé volt fogékony az építészeti értékek iránt. A komfortosság jegyében alakították át – az ôslakosok szerint elcsúfították – a telep házait. A társaskör Wekerle címû helyi újságjában Tóth Pál építész, egyesületük szakértô tagja vette fel a harcot a konok átépítôkkel. Minden lapszámban bemutat jó és rossz példákat, tanácsokat ad ahhoz, hogy miként lehet a korszerûsítés mellett is megôrizni az értékeket. 37 BUDAPEST 2008 február Centenáriumra készülve szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László A Wekerle-telep idén ünnepli századik születésnapját. A Wekerlei Társaskörnek még van három éve saját centenáriumáig. De azt sem pihenéssel töltik. CIVILIÁDA
