Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Mátraházi Zsuzsa: Vörösingesek a múzeumban
26 BUDAPEST 2008 február − Néhány évvel ezelôtt egy fogadáson találkoztam a japán császárnéval, aki azt mondta, gyerekkora kedvenc olvasmánya a Pál utcai fiúk volt, és biztos benne, hogy a magyarok mind olyanok, mint ôk. Én meg azt gondoltam, hogy mi itthon tévedünk; nem a Nobel-díjas nagyságok, nem a mûvészóriások a legismertebb magyarok a nagyvilágban, hanem Boka és Nemecsek. – Békés Pál töpreng így a Petôfi Irodalmi Múzeum Miénk a Grund! címû kiállítása kapcsán. A tárlatról szólni azért is idôszerû, mert Molnár Ferenc születésének januárban volt a 130. évfordulója, a nemzetközi hírnevet szerzett regény pedig nemrégiben ünnepelte századik születésnapját. A múzeum folyosói átalakultak sárga falú házakból összeálló Üllôi úttá, amelyen cukorkás bódé csalogat; palánkos kerítéssé, amelyen túl korabeli fotók ébresztik a 19. század végének hangulatát: árvagyerekeknek osztanak almát az egyiken, planétás sürgölôdik a másikon, ô a jellegzetes utcagyerek, aki jósol a gazdag budapesti polgároknak. Fényképen pillanthatunk be az Üllôi úti Révay Könyvesházba, amely Molnár Ferenchez kötôdik, aki társaival ott, az avitt kötetek között tartott színelôadást Jókai Mór tiszteletére. A Zabgôzös az író gyerekkorát idézi, a kis Molnár (akkor még Neumann ) élete elsô idôszakában szinte minden évben máshol lakott, így például a Margitszigeten is, ahol éppen kocog a képen a lóvasút. – A Pál utcai fiúk 1889-ben játszódik, a város életében ez a szecesszió idôszaka – mondja Emôd Teréz , a kiállítás egyik rendezôje. – Budapest születése egybeesik Molnár Ferenc regényének létrejöttével. Akkor élte a serdülôkorát, alakuló, változó nagyváros volt, s nagyon kevés olyan jó regény van, amelyik Molnár Ferencéhez hasonló érzékletességgel láttatja a tágabb környezetet is. Ez az egyik nyitja annak, hogy miért aratott sikert világszerte Nemecsek Ernô és társai története. Az elsô teremben a Pál utcai fiúk ferencvárosi helyszínei jelennek meg, közben a falra szerelt képernyôn felváltva peregnek a Fábri-film és a Nagy Könyv vetélkedôre készült Pál utcai fiúk adaptáció részletei. Egy berendezett osztálytermet látunk a helyiség egyik szegletében, de ez mind a két iskolát megjeleníti. A vörösingesek a Zerge utcai fôreálba (épületében mûködik ma a Vörösmarty Gimnázium), a Pál utcaiak pedig a Lónyay utcai Református gimnáziumba jártak, ennek jogutóda ma a Kinizsi és a Lónyay utca sarkán várja a Vörösingesek a múzeumban szöveg: Mátraházi Zsuzsa, fotó: Gál Csaba
