Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Február a Dunánál
A kiegyezés évkörében járunk. Báró Eötvös József, az oktatásügy minisztere a két nép hagyományos történelmi barátságától indítattva megélhetést, állást és egzisztenciát kínál fel a lengyel földrôl a baráti délre menekült húszegynéhány éves nemes ifjúnak, Grabowieczky Leon nak Budapesten. Az ötödik kerületi, akkor még nem királyi, hanem katolikus jelzôvel megnevezett gimnáziumban taníthatott tornát – edzett, fiatal férfi –, s mert nemzedékéhez hasonlóan ambíciózus kardforgató: vívást. Szakcikkeket is publikál mindkét tárgykörben. Megnôsül, fia születik, rendezôdni látszik végleg az élete. Ám talán a sokk, ami ifjan érte, kiheverhetetlennek bizonyult. 1892-ben, negyvennégy évesen „általános idegbénulással” nyugdíjazzák. Két évvel késôbb pedig el is temetik a derék lengyel hazafit egy számára most már az örökkévalóság lejártáig idegen pesti temetôben. Fia, az ifjabbik Grabowieczky Leon, atyjaura halálakor mindössze tizenkét esztendôs. A bizonyosan nehéz gyermekkor ellenére tehetsége hamar megtalálja az érvényesülés útját: 1899-ben beiratkozhat az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzôbe, s azt 1903-ra sikerrel el is végzi. Rajztanári karrierjét a Szamosújvári Állami Fôgimnáziumban kezdi meg. Itt esik szerelembe pedagógus kollégája, Bod Sándor leá nyával, akit hamarosan feleségül vesz. Vele s gyermekeikkel – egy újabb, a magyar Grabowieczky nemzedékek sorában már a harmadik Leonnal és öccsével, Lajoskával – utazik vissza Budapestre, újra csak menekültként, túl Trianonon, 1919-ben. Kôbányán telepszik le a család, a Liget utcában, s innentôl számolva az éveket, kerek húsz esztendôn át tanít Leon-fia-Leon a Szent László Magyar Királyi Állami Fôgimnáziumban. 1938-ban vonult nyugalomba. Nagy tekintélyû mestere a képzômûvészet és története oktatásának. Hosszú éveken át a Rajztanárok Országos Egyesületének is ô volt köztiszteletben álló alelnöke, gyakorlatilag s a mûködést tekintve elsô embere. De nem emiatt ôrizte meg nevét a kultúrtörténet. Saját fejlesztésû kreatív játékai tették igazán ismertté a nevét. Azokat egy idô után iparszerûen gyártja is, a Grabóka Mûhely „áruinak” megmaradt értékes darabjait ma a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum különgyûjteményében ôrzik. A Grabóka Mûhely fônökének fia, a harmadik Leon (sohasem írták magyarosan Leónak a keresztnevet a famíliában) 1907-ben született. Éppen száz esztendeje. Ô is rajztanári képesítést szerez, ugyanott, ahol atyja. 1932-ben Nyíregyházán kezdi meg a tanítást, ezzel együtt az amatôr zenélést (közel profi színvonalon, merthogy e tárgyba vágó stúdiumokat is végez, újabbal gyarapítva a három Leon mûködési területét a szabad mûvészetek körében). Ezzel a mozzanattal érkeztünk el történetünknek ahhoz a pontjához, amikortól személyesre fordíthatom a szót, elárulva, miért vettem elô most, 2008 februárjában éppen ezt a históriát a sok közül, amelyeket az évek során azzal 23 BUDAPEST 2008 február Február a Dunánál Buza Péter Ifjú ember még az elsô Grabowieczky Leon – fiát és annak fiát is így keresztelik el majd, s a legifjabbról szól ez a történet –, amikor lengyel földrôl Magyarországra menekül. Az várna rá, ha hazájában maradna, ami atyjára meg társaira, az orosz birodalom elleni összeesküvôkre, akiket a cár örök idôkre Szibériába parancsolt, miután leleplezték szervezkedésüket. Önarckép Edittel
