Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Szabó Attila: A Kis Pipa Orfeusza
késôbb kettô, majd a balkéz játéklehetôségének felfedezését követôen három ujjal, hallás után egyre ügyesebben játszik. Fizetése a színházi nézôtér utolsó széksorának bevétele, ami szinte mindig üres. Az igazgató kiülteti a színház elé egy dobos, egy harmonikás és egy hegedûs társaságában slágereket elôadni. A kvartett gyenge hangját gyakran elnyomja a rezesbandák tira-ra bum-sztata harsogása, de ô zongorázik megszállottan, rendületlenül, majd olyan dallamok is felcsendülnek billentyûi alól, melyeket senki nem ismer, éspedig nem azért, mert „slágerileg” nem eléggé mûvelt, hanem mert azok a kis Seress saját szerzeményei. Rádió még kevés van, új hanglemez meg egy se, mivel „antantos barátaink” a régieket is bezúzták, így csak azok vehetik észre az újat, akik arra sétálva megállnak egy kis zenét hallgatni. Azután megtörténik az, ami eddig csak a mesékben. Egy „írástudó” ismerôse lekottázza elsô szerzeményét, a Még egy éjszakát, és a kottából 16 ezer példány fogy el. Közben a lemezzúzók is rájönnek, hogy óriási öngólt rúgtak, amikor a Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád vagy az Integrál Böske, te drága szöszke dallamaitól féltették az USA, Anglia vagy Franciaország biztonságát. Megkezdôdhet újra a lemezgyártás, és Seress daláról két év alatt négy különbözô felvétel is készül. Ha egy bolt megindul, az nagyon megy, tartotta a korabeli szlogen. Egy következô, a Ki volt az az asszony? címû dala is osztatlan siker, legalábbis abban a világban, ahol ô él, és akiknek ô muzsikál. Cselédlányok dúdolják mosogatás közben, inasok fütyülik utcaszerte, konfliskocsisok éneklik hangosan, amikor már inkább az okos ló talál haza esténként, és nem annak kapatos gazdája. A jogdíjak csak számára „csillagászati” összegébôl végre sikerül megvennie élete elsô télikabátját, sôt, amikor a vurstliból átszerzôdik a Dohány utcai Kulacs vendéglôbe, már egy lakásra is telik. A biztossá vált egzisztencia, (ne feledjük, a gazdasági világválság kellôs közepén járunk) meghozza alkotói kedvét, sorra írja slágereit: Gyere Bodri kutyám (mára szinte népdal), Nem az a fontos, az ember hány éves, és ars poeticájának dalát: Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs. A Szerelem minden vonalon címû operettjét mégsem mutatják be, a szerzônek nincs pénze az elôadás finanszírozására, a direktorok pedig nem kockáztatnak. Hiszen itt van, dolgozik a közönségnek a jól bevált Lajtai Lajos, Buttykai Ákos, Szirmay Albert, Kacsóh Pongrác, Eisemann Mihály, Ábrahám Pál, Zerkovitz Béla, Budai Dénes, Fényes Szabolcs, nem beszélve Lehár ról, Kálmán ról, Huszká ról. Két földrésznek is sok lenne ennyi tehetség, nemhogy egy ilyen kis országnak. Seress elôtt egyelôre ôk a befutók. Nem muzsikus, csak zseni 1935 ôszén összeakad a 8 Órai Újság búval bélelt rendôri riporterével, a huszonhat éves Jávor László val, aki állandóan és halálosan szerelmes, de valahogy mindig mások feleségébe vagy menyasszonyába. Találkozásuk sanzontörténelmi jelentôségû esemény, a bûnügyi riporter két strófát ad át neki, ugyan, írjon már hozzá Seress zenét. A vers címe: Szomorú vasárnap. Csakhogy Seress ekkor nôsült, egybehangzó vélemény volt, hogy Pest legszebb asszonyával kötött igazi szerelmi házasságot. A nagy boldogságban elôször nem tud mit kezdeni a lehangoló sorokkal, de empátiája végül ihletet ad a megoldáshoz. Leül a zongorához, c-mollban hármashangzatokat bont fel, aztán megmozdul valami a fejében. Az alap C-Esz-G hangzatot triolákká alakítja, a jobb kéz kisujja már az oktávon van, hát azt is, jön egy kis szekvencia, majd ereszkedni kezd a dallam és az elôbbi szekvenciát, ahogy az a nagykönyvben írva van, többször megismétli. Közben kész a zárlat meg a dal AB része, már csak az A-t kell duplázni, és jöhet a G-H-D. Lehet, hogy nem tudja, de érzi, a harmonikus c-moll domináns akkordjában nincs B, vissza az alaphangra, a dallam megnyugszik, és kész a szám. A kottázás, harmonizálás már nem az ô dolga. A Seress-Jávor duó költségmegosztással kinyomtatja a kottát, várnak, de nem történik semmi. Illetve mégis: az egyik napilap hétfôi híreiben jelentik, hogy egy cselédlány lúgkövet ivott, és a holtteste mellett megtalálták a Szomorú vasárnap kottáját. A következô héten egy miniszteri tanácsos vet véget az életének, a zsebében szintén ott lapul a kotta. A sajtó támadásba lendül Seress ellen – micsoda ingyen reklám! Egy héttel késôbb a nyugati sajtóban már 278 cikk foglakozik a Szomorú vasárnappal, és a hatására kibontakozó öngyilkossági hullámmal. Mire a tengeren túlra eljut a hír, a The New York Times arról ír, hogy Budapesten tömegesen ölik magukat a Dunába az emberek. A párizsi Olympia színpadán is mûsorra tûzik, Ray Ventura bekonferálja a sanzont, adatokat olvas fel arról, hogy a dal hatására hány városban, hányan és hogyan dobták el maguktól az életet, majd megszólal a zene. Már az elsô refrénnél a dobos egy valódi pisztolyt ránt elô, és többszörösen ellenôrzött vaktölténnyel fôbe lövi magát. A közönségre gyakorolt hatás sokkoló. A pisztonos olyan tôrt döf a szívébe, melynek pengéje a markolatba csúszik, a szaxofonos méregpoharat iszik ki, és ahogy Haydn búcsúszimfóniájánál távozik, itt úgy hal ki a zenekar, a végén csak Ventura hegedül, neki egy hurkot engednek le a zsinórpadlásról. Bedugja a fejét, függöny össze, már csak a halálhörgés hallatszik, és vége a számnak. A siker frenetikus. S a sanzon megállíthatatlanul hódít. Rövid idôn belül huszonnyolc nyelvre fordítják le, Luis Armstrong, Bing Crosby, Frank Sinatra, Paul Robson, Ray Charles 20 BUDAPEST 2008 február
