Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Szabó Attila: A Kis Pipa Orfeusza
19 BUDAPEST 2008 február Pestnek nem volt Montmartre-ja és Quartier Latin-je, de még volt Tabánja, voltak kávéházai és jó néhány olyan kocsmája, melyek közönsége kitette volna akár az egész latin negyedet. Volt bohémvilága, volt vurtsli, voltak Liliomok, hintáslegények, Julikák és Marikák, szabadnapos katonák, korzózó cselédlányok, ott volt a Pál utcai grund, az egész, utóbb sokat visszasírt, keser-édes dualista világ. De az elôzô század utolsó évében született Spitzer Rudi családja hamarosan Komá romba költözött, a cseperedô fiúcska mit sem tudhat arról, hogy megkezdôdött utolsó békekorszaka e sok tekintetben bohém világnak. Tizennégy éves, amikor nem tud ellenállni a Komáromban szereplô vándorcirkusz légtornásznôje, Röck Hédi plakátról rámosolygó bájainak, a cirkusz után szökik, természetesen ô is légtornász akar lenni. Brúnó úr, az igazgató megszánja, felveszi segédnek, mindenesnek és mellesleg „légtornász tanoncnak”. Édesanyja három hónapi nyomozás után valahogy ráakad, és Komárom-szerte ismert nevéhez („a dilis Spitzer néni”) méltó patáliát csap, de Dudi (ez volt a „mûvészneve” akkor) marad. Már biztosítókötél nélkül is tudja a hármas szaltót, amivel a cirkuszi hierarchia magasabb fokára lépett. De aztán Vecsésen, gyakorlás közben (se kötél, se háló) lezuhan. Túléli, kórház, mankó. Kocsmázó társaságban ismerkedik meg éppen ekkor Graváts (utóbb: Bilicsi ) Ti vadarral. Néhány korsó sör legurítása után arra az elhatározásra jutnak, hogy beállnak színésznek. A komédiázáshoz már „papír” is kell, így elôbb Rákosi Szi di tanodájába vezet az útjuk. Gravátssal a nevén kívül nincs más baj, de a két mankóra támaszkodó, 156 centi magas fiatalembert megkérdezik, mi akar lenni a világot jelentô deszkákon? – Táncos komikus – nyögi ki. – Két mankóval, Spitzer úr? Ilyen még tényleg nem volt! – csap nevetve a tenyerébe Rákosi Szidi, és felveszi. Rudi együtt végez Bilicsivel, Vaszary Piroskával, Halmay Tibor ral, és azonnal leszerzôdik Bródy István Margitszigeti Színházához. De hamarosan továbbáll, vidéket járó truppokhoz szegôdik, majd a Városligeti Mûszínkörnél köt ki, ahol kemény a fegyelem és a rend. Minden operett és zenés népszínmû pontban háromnegyed tízkor befejezôdik, akkor is, ha még nincs vége, mivel a karmester másodállásban házmester, negyedóra az út hazáig, és tízkor zárni kell a kaput. Hallás után, három ujjal Majd kilenc esztendô múlik el itt, közben elveszítjük a világháborút, az ország kétharmad részét, a vurstli azonban marad, mûködik. De Trianon még ebbe a furcsa, festett világba is beleszól, és új határokat szab. Azt, hogy nem gyárthatunk repülôgépeket és tengeralattjárókat, még csak elviseljük, de hogy hanglemezeket sem! Spitzer Rudi ebben az idôben lesz Seress Rezsôvé a keserves komédiás világban, szegényen, sokszor éhesen tengôdik, egyetlen vigasza, ha idônként leülhet a színház zongorájához. Elôször csak egy, A Kis Pipa Orfeusza szöveg: Szabó Attila, fotó: Sebestyén László Budapest. 1899 utolsó hónapjai egyikén, november 3-án, a VII. kerületi Spitzer családban megszületik a kisfiú, aki az akkor oly népszerû, tragikusan elhunyt trónörökös után a Rudolf nevet kapja. Nem viselte kalandos élete végéig, valamikor az ifjú- és felnôttkor határán Seressre és Rezsôre magyarított. Az elôzô (nomen est omen) talán jelzett valamit abból, hogy milyen dicsôségre ítélt s mégis tragikus életút lesz az övé. Negyven éve ölte meg magát egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után a kórházi ágyon.
