Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Albertini Béla: Balogh Rudolf nyolcvan éves Budapest-képe
tô tényezôként szintén felfedezhetô még egy-egy gyalogos sötét tónusú, inkább csak jelzésszerû alakja. Bizonyára reggeli órában készült, abban az idôpontban, amikor Pest felôl köszöntött a téli fôvárosra a biztató napsütés. „A budai görög katolikus szerb egy ház vízkeresztünnepe” cím alatt két Ba logh Rudolf-kép jelent meg a január 29-i Képes Mellékletben. Mindkettô kissé felülnézetbôl készült, az ok elég kézenfekvô: a nézô ezáltal gyôzôdhetett meg arról, hogy az ünneplésnek sok résztvevôje volt. „A körmenet az alsó rakparton” négy magasba emelt zászlója – a napsütés iránya miatt – sötét foltokat képezve ad hangsúlyt a menetnek. Az alkotó a mélységélesség eszközét is bevetette; az elsô sorokban haladók rajza éles, ez az élesség a menetben hátrafelé tekintve egyre inkább eltûnik, a végtelenség érzetét sugallva a nézônek. A „Vízkereszt’” elôterét a tömeg képe tölti meg (legalul egy kisgyermek, nem tudva leküzdeni bájos kíváncsiságát, a sokaságnak háttal állva a megbámulja a fotográfust, ami az egész jelenet természetességét, hitelességét fokozza). A kompozíció mestere itt is gondoskodott a látvány kerekké tételérôl: a baldachin fölött a távoli, életlenné varázsolt hídív zárja le a látványt. „Az új szerpentin-út a Gellérthegy déli lejtôjén” két képe június 3-án szintén felül nézetbôl készült. Itt persze más volt a cél: a rálátás a panoráma szépségének bemutatását szolgálja. Mivel az elsô fotón a Duna víztükre a domináns elem, Balogh „véletlenül” éppen akkor exponált, amikor egy vontatógôzös és az uszályai pontosan a kompozíció megkívánta helyen élénkítik a nagy vízfelületet. A második szerkezete is jól kiszámított: a horizontvonal olyan magasan van, hogy éppen csak jelezni hagyja a levegô-távlatot, az újságolvasó szemét önkéntelenül is a középpontban lévô Gellért szálló és gyógyfürdô épülete vonzza. A Képes Melléklet július 22-i címlapképe, a „Kánikula”, a Gellért hullámfür dôjében készült. A rálátásból megörökí tett pillanat az akkor mintegy évtizedes építmény egy jellegzetes (azóta már több átépítést is megélt) részletérôl is benyomást nyújt, a hangsúly azonban a strandolókon van. Említést érdemel, hogy a strandolás szokása nálunk éppen abban az évtizedben vált szélesebb körûvé. A folyamat nem volt túl gyors; még a húszas-harmincas évek fordulóján is csak öt strand mûködött a fôvárosban. A nyilvános fürdôbe járás akkoriban része volt a kialakulóban lévô testkultusznak is. Balogh címoldal-képe a modernizáció népszerûsítéseként is értelmezhetô. A fotográfián a képtér nagyobbik részét a medencében fürdôzôk látványa tölti ki, a telt házra a medencén túli csoportosulások utalnak. A képet átlós irányban megosztó medence-szél a kompozíciós „szabályoknak” megfelelôen nem a sarkokra fut ki, ugyanakkor az olvasás irányában haladva vezeti a nézô szemét. A fürdôi hangulat növelésére a kép elôterében történik egy-két nagyobbacska „csobb”, melyeket a felcsapódó vízcseppek elmozdulásos életlensége jelenít meg. A vendégek persze a kor erkölcsi normáinak megfelelô, „illedelmes” fürdôruhákat hordanak, meztelen felsôtesttel még a férfiak is alig mutatkoznak. A gazdagodó ország – benne a fôváros – szerencsés módon találkozott a fotográfus derûre, életörömre fogékony alkatával. Az így keletkezett képek nemcsak a kortárs nézôknek adtak élményeket, de az utókor számára is beszédesek. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyûjtemény 18 BUDAPEST 2008 február Kánikula Balogh Rudolf egy Mentor márkájú fényképezôgéppel 1928-ban Kellner Jenô felvétele, Magyar Fotográfiai Múzeum
