Budapest, 2008. (31. évfolyam)

12. szám december - Kirschner Péter: Éppen mint a főváros!?

Nagyban folytak az ünnepi elôkészüle­tek Pest, Buda és Óbuda egyesülésére, amikor 1873 júniusában a Magyar Állami Vasutak Gépgyára kebelén belül megala­kult a Stahlton – magyarul és mai nevén az Acélhang – énekkar. Ikertestvérként azóta is együtt vannak: a fôváros és a kórus. A növekedés és megfogyatkozás is párhuzamos pályát ír le. Budapest né­pességének csökkenése a város forgata­gán és forgalmán alig látszik. Az egykori nemzetközi kórus gyérülô létszáma azon­ban komoly próba elé állítja az acélhangú férfiakat egy-egy fellépésen. A munkásénekkarok a 19-20 század kulturális életének, közmûvelôdésének és szakszervezeti mozgalmának meghatáro­zó közösségei és alkotómûhelyei voltak. Jellemzô a korra és társadalmára, hogy egy zenei képzettséggel nem rendelkezô gépgyári mûvezetô, Bruchmiller Ágoston volt az elsô kórusvezetô. Miként a fejlôdô gyáripar, a nagyüze­mek szakmáinak nyelve is a német volt, az Acélhang természetesen németül kez­dett dalolni. Csak fokozatosan tértek át a magyarra, amikor az egyre szaporo­dó munkásénekkarokat, dalegyleteket már magasan képzett karvezetôk irányí­tották. Sok esetben ôk voltak egyben a legnépszerûbb mûvek szerzôi is. A gép­gyáriakat a két háború között negyedszá­zadon át Noseda Károly vezette, aki a ha ­gyományoknak megfelelôen megalkotta az „Acélhang – Jelige” címû mûvet. Azóta is minden próbán és fellépésen felhang­zik az ismert strófa: „Könnyû a munka, ha lelkes a dal.” Az elsô fellépésre 1873. november 29-én, az Akácfa u. 5. sz. alatti Buzelka-féle bálosházban került sor. 1880 márciusában ünnepi hangversenyükön az ôsz Táncsics Mihály is könnyezve hallgatta a Marseil ­laise-t, a forradalom himnuszát. Az állami vállalatnál azonban nem soká­ig engedték szárnyalni a szervezett mun­kásság szabad szellemét. A gyár vezetése a kórus mûködését a körülményekhez képest „nagyvonalúan” támogatta, de nem tûrte a mozgalmi dalokat. Akkori­ban bizony sokat jelentett a kórustagsá-Éppen mint a fôváros! szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László 36 BUDAPEST 2008 december CIVILIÁDA

Next

/
Thumbnails
Contents