Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Az ismeretlen Lestyán
1931 és 1939 között közel tíz kötetecske, s néhány további címet hozzátehetünk még ehhez a listához, 1938-ban például Pán Imre fizetett ki száz pengô elôleget a Sztár magazinban megjelentetni tervezett Kis csillagok, nagy csillagok címû regényéért (ötven további pengô honorárium jár majd a kézirat szállítása után – áll a kontraktusban). Ami egyébként a kis és nagy csillagokat illeti, jártassága a témakörben egészen személyesnek mondható: Gaál Franciska távozása után újra színész-énekesnôt vesz feleségül, Rafael Mártá t, aki késôbb nem Amerikában, hanem Kelet-Berlinben lesz primadonna, 1960-tól felesége az NDK vezetô tévé-kommentátorának, a csak Mocskos Edeként emlegetett Karl-Eduard von Schnitzlernek. Volt férjeura közben terjedelmesebb s tartalmasabb kötetek kéziratát is elkészíti. 1925-ben elhagyja a Margitszigetet, és a Várba, a Werbôczy (ma Táncsics Mihály) utca 18. szám alatti barokk polgárházba költözik át. Húsz év után innen menekül majd át Pestre, amikor ablakából meglátja a német Tigriseket és a motorkerékpáros SS-katonákat bevonulni a macskaköves utcán. Egy szál fogkefével a zsebében sétál át Pestre, hogy elrejtôzzék a halálos veszedelem elôl. A BUDAPEST 1945. évi elsô évfolyama decemberi számában írja: „Egy padláson töltöttem a tavalyi karácsonyt, meglapulva két korhadt gerenda és a tetô felé törtetô kémény zugában. A gerendák között vetettem meg vackomat, a kémény jótékonyan melengetett, s mert a légnyomás megritkította a tetôszerkezet cserepeit: szabad kilátásom volt a csillagos égre, ami nem csak fénylett de vigasztalt is.” Szülei 1943-ban még éltek. Ha a szövegre és a dátumra jól emlékszem, abban az esztendôben dedikálta nekik egyik kötetét (talán a Repülj fecském lehetett?): „Drága jó anyámnak, apámnak 1943 karácsonyán”. Hogy ez a példány végül nála maradt, nem sok reményre jogosít sorsukat illetôen, ahogy Piszker Lajosnénak a mondata sem: „Soha nem beszélt a szüleirôl, nem tartotta a családjával a kapcsolatot.” Lestyán 1940-tôl már nem csak a ponyvairodalomban és az újságírásban jeleskedik, 1943-ig további több mint tíz kötete rangosítja hírnevét, kitûnôen megírt mûvelôdéstörténeti és történeti munkák: Reményi Edérôl, Sándor Móric ról, az Ör döglovasról, József nádor ról szóló regé nyei, a szórakoztató irodalom kategóriájába sorolható munkái (Jóskönyv, Álomfejtés meg a már említett Kis kutya, nagy kutya) vagy a Budapest-könyvtárakban mindmáig alapmûként számon tartott Pest-Budai regélô (1940-ben jelent meg). Mire újrakezdi majd író-újságírói életmûve építését – 1945 elsô hónapjaiban, a németektôl felszabadult Pesten –, már több mint húsz önálló kötettel dicsekedhet, kevésbé szapora szerzôknél több is ez, mint az életmû, de a java, ha a BUDAPEST alapítására gondolok, még hátra van. „Nem kulturszükséglet! Csorba Jánosnak hívják Budapest háború utáni elsô polgármesterét. Lestyán sajtófônökéül szegôdik. Kijárja a kollégáknak, hogy az éppen csak megalakult MÚOSZ (1945. január 25. az alapítás napja) tagjai szabad mozgásra jogosító igazolványt kapjanak a szovjet városparancsnokságtól. Azután is, hogy a kisgazda Csorba néhány hónap után távozik hivatalából, emberünk fôvárosi érdekû sajtómunkás marad, s azonnal hozzálát nagyszabású tervei megvalósításához. Pogány György tanulmánya (A „Buda pest” Irodalmi, Mûvészeti és Tudományos Intézet története és kiadványai 1945–1949, Magyar Könyvszemle 2003/3.) foglalja össze azokat a lépéseket, amelyek végül a BUDAPEST és a kiadását vezénylô intézet megalapításához vezettek. Lestyán és Zakariás G. Sándor 1945. május 21-én Verses beszámoló az Astoria szálló alkalmazottainak 31 BUDAPEST 2008 december
