Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Az ismeretlen Lestyán
a közlemények jegyzetlensége miatti tanácstalanságunkra). Több tucat újságot sorolhatunk fel, amelyekben cikkei többkevesebb rendszerességgel napvilágot láttak. Másutt – láttuk – szerkesztôként dolgozott. És tulajdonképpen ez adta tevékenységének keretét a második világháború után is egy ideig, amikor – pályafutása során elôször és utoljára – lapot, történetesen egy folyóiratot is alapított s szerkesztett: a BUDAPEST elsô három évfolyamát. A fôváros története mint érdeklôdésének s mûködése tematikájának egyik vitathatatlanul értékes és idôtálló eleme már a húszas évek közepétôl jelen van jegyzett írásainak körében (a legkorábbi, amit megtaláltam, 1924-ben jelent meg Az Újság hasábjain, Mátyás fôvárosi szobráról értekezik.) De ekkor még – és így van ez 1945-ig – nem ez a témaválasztás uralja a publikációit. Annál inkább, s szinte kizárólag 1945 után. Amikortól – mondhatni – szakírója lesz a fôvárosnak. Nagykároly, Vah-ta-Vah Zárójelben korábban utaltam rá: iskolai végzettsége nem éri el a legmagasabb kvalifikációt, a diplomát, mindössze (talán) a sikeres érettségiig jutott el szülôvárosában, Nagykárolyban. Gyermek- és ifjúkora éveirôl, ezekrôl az 1897-tôl 1918-19-ig terjedô esztendôkrôl szinte csak azt tudjuk, amit írásaiban maga árul el. Esetleg azokban a dokumentumokban, amelyeket csak egyszer volt alkalmam futólag átnézni: mûvei jogörökösénél, hagyatéka birtoklójánál, utolsó élettársánál, a most 98 éves Rátonyi Margit nál, a késôbbi Piszker Lajosné nál, s az ô nevelt lányánál, Piszker Ágnes nél. Futólag, mert mire azok részletes tanulmányozására, feldolgozására sor kerülhetett volna, a dokumentumok hozzáférhetetlenné váltak, ezzel kapcsolatban már csak annyi a remény, hogy talán nem örökre... Itt van mindjárt a közelebbrôl vizsgálandó kérdés: a születés évének rejtvénye. Iratörökségét átpörgetve több igazolványa is a kezembe került. Azokba kivétel nélkül az 1899. esztendôt jegyezte be ô maga vagy a vonatkozó rubrikát kitöltô hivatalnok. Ezt az évszámot vésték sírkövére is: 1899-1956. Ugyanakkor az a négy-öt kézikönyv, amelyeknek rövid szócikkei megemlékeznek róla, hol ugyanezt az adatot rögzíti, máskor és többször viszont 1897-et (szülôvárosának vagy Nagykárolyt vagy Nagyváradot jelölve meg). – Egyszer eltéveszthették – ad erre magyarázatot Margit néni –, s mert hiú ember volt, úgy hagyta. Azután már úgy is írta. Biztos pedig, hogy az 1897-es a helyes dátum! Hogy hol született? Nem tudom. Hogy az édesapját hogy hívták? Talán Dezsô nek. Sose beszélt ilyesmirôl. A háború elôtti dolgairól nem volt köztünk soha szó. A méternyi terjedelmû dokumentum-sorozatból (a rendezetlen kötegekbôl, dosz sziékból) egyetlen hiteles irat sem került elô a futólagos átnézés során, ami segítene tisztázni ezeket a részleteket. Lestyán (vagy okmányainak és jogainak örököse?) nem ôrizte meg az anyakönyvi kivonatát. Ugyanakkor közvetett bizonyítékokra alapozva mégis határozottan állítható: Nagykárolyban született. Ahol azonban az izraelita hitközség iratai mind egy szálig megsemmisültek, s egyelôre az állami anyakönyvezés köteteiben (Szatmáron) sem találják a rá vonatkozó bejegyzést a partiumi kutatók. Tiszti címtárak regisztrálják ugyanakkor, hogy a születése körüli években a család eredeti nevén él Nagykárolyban egy férfiú: Lichtschein Lajos. 1890-tôl 1917-ig a Magyar kir. Államépítészeti Hivatal ott mûködô Szatmár megyei irodájának elôbb a segédmérnöke, majd mérnöke, 1911-tôl fômérnöke volt. Elsô, elismerô Nyugat-kritikát kiváltó (Kuncz Aladár írta) Vah-ta-Vah címû if júsági regényében Lestyán magát Patay Sándornak nevezve hivatkozik is arra, hogy a fôhôs édesapja fômérnök abban a városban (lakik a Petôfi utcában), ahol a mese cselekménye játszódik. A helyszínek pedig, amelyeket e regény városával kapcsolatban néven nevez, bizonyíthatóan nagykárolyiak. S ha ennek ellenére maradna mégis kétségünk, hogy a gimnazista diákok indiánkalandjait leíró történet valóban itt játszódik-e, perdöntô bizonyítékként ide iktatható, hogy a mûnek az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható példányában, a huszadik oldalon, reszketeg, öreg betûkkel, ceruzával írt mondat árulkodik a helyszínen jártas egykori olvasó felfedezésérôl: „A regény Nagy Károlyban játszik”. Tehát a születés, a gyermekkor, az ifjúkor városa: Nagykároly. A Vah-ta-Vah fôszereplôinek modelljei itt gimnazista diákok, nem sokkal az érettségi elôtt. A regény cselekményének jelenidejébe viszont nem szivárognak még be a háború hírei, vagyis Patay (Lichtschein-Lestyán) Sándor, a fômérnök fia legkésôbb 1914-15-ben lehet tizennyolc éves. Ha pedig ez így van, 1899-ben semmiképpen, de 1897-ben születhetett. A Nagykárolyi Római Katholikus Fôgimnázium értesítôinek áttanulmányozása azonban ezt az utóbbi adatot is ad acta teszi. Az osztályok névsorát tanulmányozva kiderül, hogy elsôs kisdiákként Lichtschein Sándor t 1905-ben iratják be ide, s hogy 1913-ban érettségizik – sikeresen: „jól érett” –, csak természettanból, matematikából és tornából kapott jót (kettest), a többi jegye egyes, azaz jeles. Az érettek listájának más két rubrikájából kiderül az is, hogy a végzôs tanuló 1896. 28 BUDAPEST 2008 december Levél a Sztár szerkesztôjének
