Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Az ismeretlen Lestyán
A Világ – ahogy a legtöbb újság ezekben az években, sôt, évtizedekben –, a legritkább esetben tiszteli meg a szerzôt azzal, hogy nevét odaírhatja a tudósítás, a közlemény végére vagy elejére, de azért ez is elôfordul. Hôsünk nem sokkal a fôkapitánysági tortúra után jegyzi, jegyezheti például azt az interjúját, amelyet Krudy Gyula 25 esztendôje címmel jelentetett meg 1921-ben, s amelyet a Margitszigeten vett fel, ahol az idô tájt ô maga (a Nagyszállóban) és Krúdy is (a Kisszállóban) lakott. Itt ismerkedett meg s került közelebbi barátságba az írótársadalom legjavával. Többek között Szomory Dezsô vel, aki akkor ugyancsak a Kisszállóban vett kvártélyt magának, mert megsértôdött a Belvárosban a házmesterére. (Szomory kutyájáról nyilatkozott sértô tónusban. Majd meglátja, ha kiköltözik a házból, mire megy az egyetlen híres lakója nélkül!) A különc sztárnak éppen bemutatták II. Lajos király címû drámáját. Kellér Andor (Író a toronyban) írja le a jelenetet. „Kezitcsókolom, Dezsike – így üdvözölte az írót Lestyán Sándor, feltûnôen öltözô, életmûvész hírlapíró, az elsô számú testôr, kalapját Cyrano módra lengetve meg. ... Senki úgy nem tudta a használati utasítást, mint ô, Dezsikézett, nemcsak mûveit dicsérte, hanem szépségét is, hosszú ujjait, eleganciáját. ... A konkurrenseket nem szidta, vagy bírálta, hanem egyéni módszere szerint sajnálkozott rajta. Ilyeneket mondott: „A hosszú gatyás”, „A szegényszagú”, „Az izzadt” ... A Margitszigeten sétál sleppjével Szomory, Kellér is ott gyûjti az „anyagot”. Hirtelen felharsan a hangja, s citál a haldokló Lajos király szövegébôl egy monológot. „– Ôrjítô – csapta össze a kezét Lestyán kifordult szemmel. – Na milyen ez? – kérdezte Szomory, mert nem elégedett meg a dicséret hevességével. ... – Tudja ezt még valaki? Írt valaha ilyet az a Molnár Ferenc? ... Lestyán lépett elô, megérezve, hogy most neki kell szerepelni. ... – Kik vagytok hé! A Szapolyai seregjei? Elég, elég, nem jó – fogta be fülét a szerzô. ... A Rózsakerthez értünk. Lestyán tölcsért formált kezébôl, és úgy kiáltotta: – Józsi bácsi! Józsi bácsi! Egy deres fejû, nagybajuszú kertész jelentkezett. A hírlapíró rámutatott a mesterre: – Ki ez az úr? Józsi bácsi, a katonaviselt ember elôírásos módján összecsapta bokáját, megmerevedett és így jelentette: – Szomory Dezsô úr, aki a Lajos királyt csinálta! Ünnepélyes perc volt. ... Szomory arca fénylett ... Kezet szorított Józsi bácsival, és most már némán folytattuk utunkat. Elöl két lépéssel Szomory sugaras ragyogásban ... A kertészt Lestyán fizette.” Nem egyszerûen életmûvész a talpraesett barát, de olyan férfiú, aki kifejezetten keresi a kalandokat. Imádja a szép nôket – elsô felesége, a késôbbi hollywoodi sztár, Gaál Franciska , a szigeti korszakban tizennyolc éves még csak! s a lábai elôtt hevernek mind a pesti férfiak –, és az élet mindenféle más izgalmait. Bohém, szabadszájú, könnyen barátkozik. Szeret és tud élni, s ennek a célnak rendeli alá – fölé! – mindenkori meggyôzôdését is. Akkor éppen nagyvilági nagypolgár. Tulajdonképpen nehéz megérteni, s csak az emberi természet varázslatos s mindig jellemzô ambivalenciájával magyarázható, miként lett azután Lestyán határozottan baloldali érzelmû – nagyjából huszonéves korától –, s maradt az kitartóan haláláig. Miközben negyvenötig (esetükben talán inkább a harmincas évek végéig) éppen hogy az ország uralkodó társadalmi osztályához tartozott a famíliája. Apja biztos egzisztenciájú polgár, távolabbi rokonai, akikkel azonban bizonyos életszakaszaiban közelebbi kapcsolatot ápol, föld(nagy) birtokosok. Megyék törvényhatóságának tagjai, virilisták városaikban, cselédeiket szorongató urak (Veres Péter , az egykori gyermeknapszámos ír a Számadásban a Balmazújváros határában sokezer holdat bérlô Lichtschein Samu ról és Dezsô rôl nem éppen hízelgô mondatokat ebben az összefüggésben). És azt se hallgassuk el – ugyancsak Zolnay írja meg –, hogy tagja volt a Rongyos Gárdának, ami újra csak meghökkentô életrajzi adat. Közeledve a húszas évek közepéhez Az Est munkatársa, riportere lesz. 1924-ben biztosan, és további néhány esztendôn át mûködik Miklós Andor legendás lapjá nál, mint majdnem addig Tarján Vilmos , akit addigra azonban tizenkilences múltja miatt számûznek a redakcióból. A teljes névaláírás jogát nem éri el oly gyakran, mint mindenki Vilije, de többször is s éppen 1924-ben igen, amikor Ujvári László pilóta gépén útnak indul Temesváron, Szófián és Konstantinápolyon át Szmirnába, hogy interjút készítsen Kemál Atatürk kel. A gép Románia légterében hóviharba kerül, földre kényszerül. Lestyánt mint kémgyanús idegent letartóztatják. Elengedik végül, sikerül tisztáznia magát, nagy terjedelmû beszámolói közben napokig eladják a mindmáig egyetlen magyar lapkiadókirály sztárlapjának újabb és újabb számait. A húszas évek végén aztán – a pontos dátum kideríthetetlen, de 1930 elôtt – átnyergel a Friss Újsághoz. A háborús évekig itt dolgozik, s ebbôl adódik is a következtetés: az utókornak éppen ebben a mostani írásban megfogalmazott ítélete szerint (életmûvét ez ideig soha senki nem elemezte, értékelte) az igencsak sokoldalú Lestyán elsôsorban újságíró volt. Annak tartották, s tartotta ô maga is magát. Aki könnyen és elevenen ír, azonnal kitalálja, mire van igénye a lapnak, a kiadónak, de fôleg: a közönségnek. S bravúrosan alkalmazkodni is tud az ilyesfajta kihívásokhoz. Nyilvánvaló természetes intelligenciája, írás-alkalmassága (kevésbé képzettsége) okán. Írásainak száma a lapmûfajokban megszámlálhatatlan (szó szerint: nem lehet listát készíteni errôl, ahogy utaltam már 27 BUDAPEST 2008 december A „Kis csillagok, nagy csillagok” nem jelent meg önálló kötetben
