Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Az ismeretlen Lestyán
A harmincas-negyvenes évek nagy öregjei – már tudniillik a Lestyán Sándor szakmá jában mûködôk – Kôbányai György (azaz Köbcsi), Bauer Sándor, emlékeznek még rá jól. A bohém, a szerethetô fiúra. A nagy nôcsábászra. A remek kollégára a sikeres néplapnál, a Friss Újságnál. Más meg – Zol nay László, akinek már csak a kinyomta tott szövege mesél (Hírünk és hamvunk, Magvetô Könyvkiadó, 1986) – a hálátlan alkalmazottra. Aki rá, a lap részbeni tulajdonosára, az elûzendô kapitalistára, a késôbb legendás hírû régészkutatóra taggyûlési szidalmakat szórt, pártos hevülettel, amikor a kommunista párt 1947-ben éppen elôkészítette, többek között Lestyán közremûködésével, hogy irányítása alá vonja a népszerû újságot. Ahol akkor még – és már meglehetôsen régen, a háború elôtti évektôl – a buzgó balos munkatárs a bûnügyi rovat vezetôje volt, a mindenkori elsô oldalas szenzáció beszerzôje, de a váltástól aztán már az egész szerkesztôségnek is az elsô embere. Mert szereti, hûséges emberének tartja (egyelôre) az új, a mindent bekebelezô hatalom. De 1948-ban úgy hajítják ki ôt is a fôszerkesztôi székbôl, hogy védekezni, tiltakozni se nagyon van módja. Annál kevésbé, mert akkorra már megrótta a pártja, tekintettel a szocialista erkölcs mérlegén mérve igencsak léhának minôsülô, bizonyos nôszemélyekhez fûzôdô intim és életvitelszerû kapcsolatára (kapcsolataira). Május elsô hetében került sor erre a lapéli trónfosztásra. Egy szerencsétlen felvétel publikálása az ok. A képen – meséli Köbcsi –, amit Papp Jenô , a Friss Új ság fotóriportere készített, a május elsejei felvonulásra gyülekezô tömeg látható. Valahol a Köztársaság téren készülôdnek, középen a motívum egy nagybetûs transzparens, valami olyasféle felirattal, hogy: LE A GAZEMBEREKKEL. A molinó mögött állók meg fôpróbát tartva éppen akkor emelik magasra Lenin , Sztálin és Rákosi rúdra erôsített portréját, amikor a zárszerkezet elkattan. Úgyhogy a képen teljes nyilvánvalósággal jelenik meg az összhatás: a lap figyelmetlen szerkesztôje legazemberezte a nagy vezéreket! Természetesen azonnali hatállyal kirúgják. (Más más tömegrendezvényre, s más idôpontra emlékszik, de a lényeget tekintve, ugyanígy meséli el az esetet.) Nem is dolgozik többé a sajtóban, holott addig fôleg szerkesztôként s különféle lapoknál kereste a kenyerét. Klasszikus „reporter”. Miközben számos kötetet is publikált addig és azután is, esetenként inkognitóban, megrendelésre, különbözô évfordulókra: banktörténeteket. Bohém barát, bûne az élet... Az elsô háború legvégén már Budapesten él, jegyzett írásai jelennek meg a kommün idején az Új Szó rossz papírra nyomott, azonnal sárguló kolumnáin, például arról, mekkora örömet okoz a munkásoknak Kôbányán, hogy sikeresen elzavarták a részvényserfôzde igazgatóját a gyárból. Publikál ebben az évkörben a Világban is (a sokszor ellentmondásos, és mindig szûkszavú, továbbá szórványos életrajzi szócikkek egyike-másika e liberális szellemiségû lap állandó munkatársának tudja). A Népszava 1959. novemberében közli Gyôri Illés István: Pad a cellában címû tár cáját. A szerzô 1919 augusztusára visszaemlékezve meséli, hogyan hurcolták meg azokat az újságírókat, akik kiszolgálták Kun Béláékat. A Zrínyi utcai fôkapitányság föld szinti cellájában a testi megpróbáltatásokkal súlyosbított kihallgatásokra váró – és az ítéletig bekasztlizott – sajtómunkásokat viszonylagos „kényelemben”, egy hosszú padon várakoztatták, a nagyon megvert áldozat akár le is feküdhetett. „Ott látom ezen a történelmi lócán – írja Gyôri – a magába roskadt Kéri Pált, akit a Tisza gyilkossággal vádoltak, mellette a gömbölyded Bródy Miksát, a Pester Lloyd szerkesztôjét, Lestyán Sándort...” Mint a visszaemlékezés bôl kiderül, ez utóbbi két férfiú egyébként csak néhány hetet töltött a fogdában, bár nem az oroszok vagy az Antant-misszió mentette ki ôket, ahogy azt Lestyán Gyôri Illésnek folyvást hangoztatta. Az ismeretlen Lestyán Buza Péter Olvasóink, akik ismerik a BUDAPEST históriáját – s talán születéstörténetét –, bizonyára felfigyeltek arra, hogy 1945-ben folyóiratunkat egy bizonyos Lestyán Sándor alapította. Újságíró, szerkesztô, aki a szépirodalom vizein is evezett hajdan, de ami a számunkra a legfontosabb, több jeles munkája foglalkozik a város históriájával. Szórakoztató és alapos mûvek. Életútjáról szinte semmit nem publikáltak eddig. Néhány rövid szócikk mindössze, amibôl kiolvashatjuk pályájának erôsen lecsupaszított eszenciáját. Éppen ideje volt, hogy megpróbáljuk, s hol másutt mint itt, bemutatni a BUDAPEST és Budapest közönségének az ismeretlen Lestyánt. 26 BUDAPEST 2008 december Lestyán új kötetét dedikálja 1941-ben a Könyvnapon
