Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Haba Péter: Duna-partok dél felé mi az irány?
Hogy ezt a minden szempontból elônyös természeti adottságot a beruházók és a városi döntéshozók nem használták ki, nehezen értelmezhetô tény, hiszen már Budapest 1988-ban készült általános rendezési tervében is megjelentek azok a gondolatok, melyek a 2005 és 2013 közötti idôszakra érvényesnek hirdetett fejlesztéseket összefogó Podmaniczky Program gerincét adják. Ez utóbbi a folyó menti területek fejlesztését és rehabilitációját állította a fókuszba: nem egyszerûen arról van szó, hogy temérdek vízparti házat kell emelni, hanem a víz és a városszövet közötti kapcsolat élénkítésérôl (egyáltalán: megteremtésérôl) is. Persze a szinte autósztrádaként mûködô kettôs rakpart ennek a teljesülését erôsen korlátozza. Az EXPÓ-ra építendô pavilonok a világkiállítás lezárulta és a szükséges átalakítások után az ELTE és a BME oktatási épületeiként szolgáltak volna. A beépítési tervet már elfogadásának idején (1992) is sokan kritizálták: a körúttal övezett, cikkelyekre osztott terület mind funkcionális, mind városképi szempontból zavaros, nehezen kezelhetô feltételeket szabott. Az EXPO végül elmaradt, a magyar pavilonra 1994-ben kiírt nyertes pályamû (tervezô: Turányi Gábor ) kivitelezése az alapokig jutott. Csak az Apostoli Szentszék pavilonja épült meg, melyet ma Magyar Szentek Temploma néven ismerünk. Ugyanebben az idôben lezajlott egy másik pályázat is, mely az ELTE Informatikai Karának épületére szólt. Finta József és Fekete Antal terve – akárcsak Turányi pavilonja – az egyik „körcikkelyre” készült, így a már meglévô alapokra ráhúzhatták az egyébként máshova szánt egyetemi létesítményt (ez az úgynevezett I épület). Két, a parttal párhuzamosan húzódó tömb is épült (az északi tömb elsô kezdeménye még az 1980-as években megvalósult az ELTE Természettudományi Kara számára, majd jelentôs új szárnnyal bôvítették). A kampusz sportközpontja, az úgynevezett Tüskecsarnok kivitelezése nem sokkal a befejezés elôtt leállt, állaga erôsen romlik. A kormány 2007 tavaszán jóváhagyott ugyan egy kezdeményezést, miszerint sportcentrum helyett konferencia- és rendezvényközpontot alakítanak ki a félbehagyott együttesbôl hatmilliárd forintért, de ennek megvalósításáról azóta nincs hír. A lágymányosi árvák A gyengére sikeredett rendezési terv sajnos még ma is kísért, a jelenlegi telekstruktúrában, út- és közmûstruktúrában még mindig érvényesül: Az I épület mellé építendô Q együttes szintén a félkör alakú telek origója felé mutató ék alakú területre épül majd. Évrôl évre egyre erôsebben érzôdik, hogy a jelenlegi, szinte törvényerejûnek tekintendô beépítési irányelvek zárványszerû képzôdményt szülnek – az épületegyüttest semmilyen módon nem sikerült beilleszteni a környezô városszövetbe. Az, hogy a lágymányosi kampusz ma meglehetôsen barátságtalan, zord és jórészt elhanyagolt hely, nem csak a nagy, egyelôre beépítetlen térségeknek köszönhetô, hanem ennek a szerencsétlen szisztémának, az Irinyi József úttól északra található városnegyeddel és a Dunával való összeköttetés teljes hiányának és – nem utolsósorban – a rendkívül rossz közlekedési infrastruktúrának (BKV-járat közel s távol nincs, bekötôutak is alig...). Nem javított a helyzeten az az új fejlesztés sem, melyre az utóbbi években az északi szegély mentén került sor (Skanska irodaház), mint ahogy az Ökumenikus központ és Egyetemi Lelkészség együttesének megépítése (a Magyar Szentek Temploma mellett) sem eredményezett jelentôsebb területrendezési-urbanisztikai változásokat. A terület színeváltozása, sosemvolt világkiállítási helyszínbôl egyetemi kampusszá való átalakulása tehát nem mondható sikeresnek. Úgy tûnik, a helyzet önsorsrontó. Magában hordozza a jövôbeli kudarcokat is. Bár a városi élet szempontjából hasonlóan rossz adottságokkal rendelkezik, valamelyest városiasabb világ az Infopark, melynek hat épülete az AIG Lincoln, majd az IVG Hungária Kft. beruházásaként valósult meg (az utolsó, E jelzésû ház befejezése 2009-re várható). A terület azonban egyelôre képtelen szervesülni a környezetével: a szomszédos területek (beleértve az egyetemi kampuszt is!) „kezeletlensége” szigetszerûen elkülönülôvé teszi, szinte csak gépjármûvel lehet megközelíteni. Jó hatással lett volna nem csak az Infoparkra, de az egész térségre, ha a kormányzati negyed a Kopaszi-gátnál, a 5 BUDAPEST 2008 február
