Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - Zsidi Paula: Múzeum és városfejlesztés
volsági úthálózatot, melyhez a kisebb utak és a civil településrészek is illeszkedtek. Az ókori mérnökök által kitûzött, majd kiépített és hosszú évszázadokon keresztül jól mûködô rendszer nyomait a 18-19. századi térképeken is megfigyelhetjük. Az elmúlt néhány év beruházásai az Aquincumi Múzeumot körülvevô polgárváros összefüggôen megmaradt és nagyrészt beépítetlen maradványait többnyire elkerülték. Azonban a közeljövôben elengedhetetlennek látszó urbanisztikai feladat lesz a közlekedés, a közmûvek fejlesztése. Az esztergomi vasút korszerûsítése, a tervezett Aquincumi híd közúttal való bôvítése, valamint a volt Óbudai Gázgyár területének hasznosítása mind-mind hatással lesznek a római kori városra. A 19. század végének és a 20. század elejének örökségvédelmi szempontból – mai szemmel nézve – hibás döntése nyomán az aquincumi polgárváros területét „felnégyelték”. A fenti fejlesztések során lehetôség lesz az ebbôl adódó hátrányos következményeket enyhíteni, ha nem is nyomvonal-korrekciókkal, de újabb maradványok bemutatásával és az egymástól elszakított városrészek átjárhatóságának megteremtésével. Van jövôje a múltnak? Az Aquincumi Múzeum kerítéssel körülvett területe látszólag változatlan nyugalomban áll évek óta, de a programja iránt érdeklôdôk tudják: a falak között évente két-három új kiállítás is nyílik. Rendszeres, hagyományôrzô programjai, fesztivál jellegû rendezvényei, múzeumpedagógiai foglalkozásai több tízezer látogatót vonzanak évente. Megújulás alatt áll a romkert információs rendszere és 2005 óta új helyszíni virtuális rekonstrukciós eszköz (kronoszkóp) is segíti a a tájékozódást a római város területén. A múzeum rangját azonban nem csak összefüggô építészeti maradványai, kiállításai adják. Egyedülállóak csaknem milliós nagyságú gyûjteményei, a kôtár, a falfestmény- és mozaikgyûjtemény, valamint a használati eszközök és viseleti tárgyak gyûjteménye. Ezek értéke nemcsak a számbeli nagyságban, az összetételnek a római korra vonatkozó széles spektrumában rejlik, hanem abban is, hogy a provinciaszékhelyrôl, Aquincumból származó anyag együtt, egy helyen található. Ilyen adottsággal kevés intézmény rendelkezik. A feltárások nyomán a múzeum gyûjteménye évente több tízezer darabbal gyarapodik. Elhelyezésük (mûtárgyvédelem, raktározás), a kutatás számára hozzáférhetôvé tételük (nyilvántartás, publikáció) és társadalmi hasznosításuk (kiállítás, kiadványok) része a múlt megôrzésének, s így alapvetô feladat. Az Aquincumi Múzeum 2000-ben átadott új raktár- és irodaépületében kialakított tömörraktár korszerû elhelyezést tesz lehetôvé. A nagyközönség számára 2007-ben átadott új kiállítási épületünk pedig, melyet a volt ELMÛ épület átalakításával nyertünk, a korábbinál nagyobb területen teszi lehetôvé a régi és az új anyag bemutatását. A jövô szempontjából meghatározó, hogy az Aquincum-kutatás folyamatossága a hagyományos múzeumi keretek között megmaradjon. Ennek feltétele, hogy az örökségvédelmi munkán alapuló tudományos munka, azaz a feltárások folytatódjanak. Az újabb ásatásokra az elkövetkezendô idôszak városfejlesztési programjai sok lehetôséget adnak. A polgárváros körzetében várható építkezések mellett (Gázgyár, Aquincumi híd) a Hajógyári szigetre tervezett beruházás vagy a dunai rakpart rendezése jelenti a legnagyobb kihívást. Természetes igényként jelenik meg már ma is, de a jövôben még inkább, hogy ne csak a múlt emlékeinek dokumentálása, a leletek muzeológiai feldolgozása és kiállítása, hanem a megtartható emlékek helyszíni bemutatása is történjék meg. Ez azonban nem egyszerû feladat. A fôváros másik két történelmi városrészében, a budai Várban és a pesti Belvárosban szinte „készen” van a történelmi múltat idézô, turistákat vonzó látvány. A római kori város elemeit viszont elôször fel kell tárni, be kell illeszteni a mai városképbe, azaz meg kell alkotni a látványt magát, és sokszor funkciót kell találni számára, ki kell építeni a használathoz szükséges infrastruktúrát. Ez az oka annak, hogy a római kori történelmi városmag bemutatása nehezebb, költségesebb feladat, ugyanakkor több alkotói képzeletet, nagyobb kreativitást igényel. Az új tudományos eredmények és a városkép római kori emlékekkel való gazdagítása mellett cél, hogy a múzeum ne csak kultúra-megôrzô, hanem kultúra-teremtô szerepet is betöltsön. Ez az intézmény hagyományosan mindig is része volt a fôváros kulturális életének. Ezek az emlékek irodalmi és képzômûvészeti alkotásokat ihlettek, zenemûvek születtek hatásukra. Aquincum ma is része a fôváros kulturális palettájának, színesíti Budapest kínálatát, igazodva a kor elvárásaihoz, de nem feladva a hitelességet. A kérdésre tehát, hogy van-e a múltnak jövôje, egyszerû a válasz: ez az érték nem évül el – s lehet jövôje, de gondozni kell! ● 4 BUDAPEST 2008 január Az ELMÛ trafóházából múzeummá átalakított épület új állandó kiállításának helytartói terme a kor luxusát idézi A Budapesti Történeti Múzeum régészeti feltárásainak legfontosabb helyszínei az elmúlt húsz évben
