Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Zappe László: A múlt borzalma mint a jövő fenyegetése
Az októberi számunkban Felejthetetlenül frissítô fröccsök címmel megjelent cikket illusztráló, az egykori tabáni Albecker vendéglô söntésérôl készült fényképen látható szódásüvegek egyike a megjelenést követôen a cikk szerzôjéhez, Nemes Tamás hoz került! A szifonfejen a vendéglô lebontását három évvel megelôzô, 1931-es évszám található. Az üvegen domborodó, csúcsával felfelé álló háromszög határoló mezôiben a következô szövegek olvashatók: ELSÔ BUDAI SZÓDAVÍZ GYÁR / VEGYTISZTA STERILIZÁLT SZIKVÍZ /WAGNER WERNER ÉS SCHLEICHER. Azt pedig, hogy a háromszög közepében a gyár védjegye, a Mózes botjára tekeredô kígyó, az orvoslás, a gyógyítás szimbóluma mire is utal, Buza Péter nemrég meg jelent Borozó Budapest címû könyvébôl tudhatjuk meg: „... az Elsô Budai Szóda víz Gyárat a Római Császárhoz cégérezett patika tulajdonosa, Frum István alapította a Fô utca és a Batthyány utca sarkán mûködött gyógyszertárában.” ● 14 BUDAPEST 2008 december Elôkerült! Kétezerhetvenhétre Edward Bond egy tö kéletesen központosított és szigorúan ellenôrzött világot vizionál. Három, az ezredforduló óta írt egyfelvonásosa, amelyeket a Kamrában mutatott be a Katona József Színház, akár úgy is felfogható, mint egy antiutópisztikus falanszter fejlôdésének ábrázolása három lépcsôben. Az elsô, a Szék címû még a hipokrízis állapotát mutatja be. A múltat, az érzelmeket, az emberi kapcsolatokat betiltó diktatúra gondoskodó, jóléti és jogállamnak tünteti fel magát. A vétket a kicsit személytelenül, de szinte engedékenyen viselkedô hivatalnok aprólékosan, körültekintôen, minden részletre kiterjedôen kivizsgálja. Csak éppen a jólétet biztosítani hivatott rendszer embertelen. Az asszonynak két bûne is van. Széket visz a buszmegállóban várakozó, rabot kísérô katonának. Gyanús, hogy fölismerte a letartóztatott öregasszonyt, aki talán az anyja. A katona képtelen a szokatlan helyzetet kezelni, s végül lelövi a foglyot. A szék dolgát valahogy kimagyarázná az asszony, ám a hivatalnok nemcsak szigorú felügyeletét rendeli el, de átköltöztetését is. Így leleplezôdne a másik vétek, az, hogy huszonhat éve rejteget egy elhagyott gyereket, akit születésekor az anyja nem akart beszolgáltatni a hatóságnak. Ez elôl aztán öngyilkosságba menekül. Szörnyû, de aránylag emberi történet. Követhetôk az indítékok és a következmények. A második darab, a Ki jön a házamba? a felszínen még humorosnak is látszik. Bizonyára ennek köszönheti, hogy világszerte játszották. Jólétrôl már nincs szó, a szükségleteket racionálisan a minimumra csökkentették, a rideg rend az egyetlen eszmény. A történet ezúttal egy tökéletesen átneveltnek látszó, a rendszer ésszerûségét örömmel elfogadó házaspárról szól. Életükbe mégis belecsöppen a múlt. Megérkezik az asszony öccse, aki egy fiókba szorult fényképdarab nyomán kezd emlékezni, s amikor városában öngyilkossági járvány tör ki, a nôvéréhez menekül. Megjelenése a falanszterbe transzponált, ám lényege szerint bohózatba illô házastársi veszekedéseket vált ki. A groteszk, fekete humor borzongatóan mulatságos. A hatalom itt már nem külsô erôként jelenik meg, hanem bennük él a szereplôkben. Mindhárman alkalmazkodnak és meg-meginognak. Ez elég is ahhoz, hogy egymás közt folytassák le a küzdelmet. A harmadik mû, amely egyszerûen az Emberek címet viseli, és eddig még sehol sem mutatták be, már világvége-látomás a nagy gyilkolódások utáni idôrôl. Egy bolond vénember, egy halott, de olykor föléledô katona, egy hullarabló asszony és egy amnéziás, önmagát keresô férfi találkozása, abszurd, egymásra mutogató, A múlt borzalma mint a jövô fenyegetése Zappe László fotó: Sebestyén László
