Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: A cizellőr és a kultúraszag
A Várbazár mozgalmas hely volt. Eredetileg a Királyi Palota entrée-jának épült, amolyan kioszknak. De soha senki nem árult ott, kivéve a mûvészek. A hetvenes években kitalálták, hogy az egyik mûterem legyen piactér, állandó vásárlási lehetôséggel. Abból se sok lett. Valami baj lehet azzal a területtel, vagy csak a pénz kevés? Mégis ott születtek híres mûvek: a Mária Terézia-szobor Pozsonyba, a Mátyás-szobor Kolozsvárra, Arany Jánosé a Múzeumkertbe került, és az Anonymus hasonmása is innen indult a Városligetbe. Ismertem mindenkit, ma is végigmondom, melyik mûteremben, ki alkotott. Az egyes üres volt. A kettesben a Pál-család (apa és fia); a hármasban Nyírô Gyula, ô épített elôször galériát a mûterembe; a négyesben Turcsány László római iskolás szobrász, de ô a vége felé már csak szellôztetni járt ide, nyolcvankettôben meghalt, a mûtermet utána már nem adták ki. Az ötöst Garami László szintén római iskolás a bérleti jogot idôvel átadta Stössel Nán dának. A Római Iskola a Horthy-korszak ösztöndíja volt, közülük kerültek ki késôbb a szocreál foglalkoztatott mesterei. A hatos dupla mûtermet Gáti Gábor és Kampfl József használta, aki sok más mellett az öt venhatos sortûz emlékszobrát készítette. A hetedik Szôllôssy Enikô Munkácsy-dí jas, harmincnégy köztéri szobor alkotójáé volt – ô alkalmazott engem elôször; mellette béreltem a nyolcast. A szomszédom Polgár Jutka keramikus, késôbb kemencét építtetett, odajártunk melegedni. A tízest Szilágyi Bernadett örökölte; több, mint kétméteres bronzszobra látható Újpesten. A tizenegyes óriásmûterem, de mivel beugró, pocsék a világítása: Rátonyi József és Tóth Júlia dolgozott benne; a tizenket test Tatár Jenô szerezte meg – neve mél tatlanul elfeledve. A tizenhármasnak több bérlôje volt: az erdélyi Péterfy László és testvére Makovecz épületeihez készített szobrokat. A tizennégyesben még megvannak Sütô Ferenc szoborállító kellékei, a tizenötös Varga Imré é, ritkán, de még ma is használja. A tizenhatosban Vígh Tamás nemrég még dolgozott, a tizenhe tesben László Péter állatszobrász lakott, aki Bartók Cantata Profanájába a kilenc csodaszarvast faragta; a tizennyolcas Vilt Tiboré és Schaár Erzsébet é, az Európai iskola képviselôié volt; tizenkilenc: Gu lyás Gyula, Vilt-tanítvány, autodidakta és Kossuth-díjas. A húszas duplát Marosán László festô örökölte, C. Kovács László val dolgoztak benne. A Tokaji Borozó volt a törzshelyük. Na, hát így valahogy, én már évek óta visszaadtam a bérlést, nem volt értelme fenntartani – munka se nagyon akadt –, és nem is lehetett. De azért nem unatkozom! Mostanában imádom Duchamps-t. Olyany nyira, hogy Duchamps-napokat szervezek a Horváth-kertben. Legjelesebb vendégeim eddig Kosztolányi , Márai , és természetesen Marcel Duchamps volt. Ô egyszer járt Ma gyarországon. 1921. augusztus 1-én. Annak idején ez volt a Philadelphia Kávéház, fizikailag tehát mindannyian jártak itt, ezért most mi is a Philadelphiába járunk... Legalábbis azt képzeljük. Hogy mit csinálunk egy virtuális kávéházban? Hát sakkozunk! Szándékom volt, hogy mûvészek találkozzanak itt, de sakkozók jöttek. Eleinte bosz szantott, de azután rájöttem, a Paulinyi mûvészkörökben nem nagy szervezô név. Bár egyszer a Tabán mozi a kedvemért levetítette életrajzi filmjét a Duchamps-day alkalmából. Következô rajongottam Kaffka Margit, a Nyugat elsô nôi tagja. Ezért most a Nyugat-barátok Körét kezdtem szervezni, december elsején lesz az elsô ülésünk, Kaffka Margit házának borozójában. Nem koszorúzni megyünk, hanem keresztelni! Kell a jó meleg kultúraszag... Igaz?” ● 8 BUDAPEST 2008 december
