Budapest, 2008. (31. évfolyam)

2. szám február - Haba Péter: Duna-partok dél felé mi az irány?

zelebbi eleve sokkal nagyobb, mint a leg­újabb Castrum (2007). A déli szakaszon pedig mintha az irodaházak kezdenék betölteni a térséget, és elvenni a helyet a hotelektôl, az ide elképzelt termálho­teltôl, esetleg még a kaszinótól és kong­resszusi teremtôl is. A legutoljára meg­valósítandónak ítélt multifunkcionális kiállítóépületrôl pedig semmit sem lehet tudni, így aztán teljesen bizonytalan, mi­lyennek látjuk majd a legdélebbi közte­rület, a Gregersen körönd arcvonásait. Még nagyobb baj, hogy egyelôre a köz­lekedési állapotok rendbetételére, elsô­sorban a HÉV föld alá süllyesztésére sincs remény. Ez utóbbi nyilvánvalóan hozzá­járulhatna a Duna és a város közvetlen kapcsolatának kialakulásához: a kultu­rális létesítmények szabadtéri részei a vízpart közelségével gazdagodhatnának. A Nemzeti Színház tervpályázatára több olyan mû is készült, amely félszigetként részben a Dunára épült volna, sôt Skar ­delli György közismertté vált elképzelése szerint az épület egy kis szigeten állt vol­na. Ezeket a gondolatokat az elsô bírálati körben elvetették.) Mostanra a város átalakulása némiképp ahhoz hasonlítható, ami a második világ­háború elôtt az Újlipótvárosban történt. A Duna mentén északon és délen ma is a mennyiség szempontjait érvényesítve tör­ténnek meg a jelentôs fejlesztési lépések. Ami viszont fontos különbség: ma nincs a folyamatok irányítására olyan szerve­zet, mint a Közmunkatanács volt Buda­pest életének egy hosszú korszakában, voltaképpen a kialakulása, nagyvárossá alakulása idején. Egyáltalán nincs olyan, a különféle érdekeket összehangoló és megfelelôen mederben tartó szakmai-tár­sadalmi grémium, amely jogilag is meg­alapozott hatással lenne a folyamatokra. A fejlesztôk többnyire a kerületekben le­lik meg a megfelelô partnereket érdekeik érvényesítéséhez, így egyre kevésbé vár­ható, hogy az összvárosi átlagkép végül pozitív vonásokat mutasson. Önsorsrontás Budán Ha a budai oldalon ma kezdôdne a Petô­fi és a Lágymányosi híd közötti terület beépítése, bizonyára rengeteg vita folyna arról, hogy miként lehetne az ingatlan­fejlesztôket olyan beruházási formákra ösztönözni, amelyek az új épületegyüt­teseknek a várossal és legfôképp a folyó­val való szoros kapcsolatát is megterem­tenék. De amikor az 1990-es évek elején megrajzolták a Bécs-Budapesti EXPO helyszínének részletes rendezési terveit, illetve néhány évvel késôbb megindult a déli szomszéd, a ma Infoparknak neve­zett telekcsoport fejlesztése, a Dunának a város életében betöltött szerepére kevés figyelem irányult. 4 BUDAPEST 2008 február

Next

/
Thumbnails
Contents