Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Haba Péter: Duna-partok dél felé mi az irány?
zelebbi eleve sokkal nagyobb, mint a legújabb Castrum (2007). A déli szakaszon pedig mintha az irodaházak kezdenék betölteni a térséget, és elvenni a helyet a hotelektôl, az ide elképzelt termálhoteltôl, esetleg még a kaszinótól és kongresszusi teremtôl is. A legutoljára megvalósítandónak ítélt multifunkcionális kiállítóépületrôl pedig semmit sem lehet tudni, így aztán teljesen bizonytalan, milyennek látjuk majd a legdélebbi közterület, a Gregersen körönd arcvonásait. Még nagyobb baj, hogy egyelôre a közlekedési állapotok rendbetételére, elsôsorban a HÉV föld alá süllyesztésére sincs remény. Ez utóbbi nyilvánvalóan hozzájárulhatna a Duna és a város közvetlen kapcsolatának kialakulásához: a kulturális létesítmények szabadtéri részei a vízpart közelségével gazdagodhatnának. A Nemzeti Színház tervpályázatára több olyan mû is készült, amely félszigetként részben a Dunára épült volna, sôt Skar delli György közismertté vált elképzelése szerint az épület egy kis szigeten állt volna. Ezeket a gondolatokat az elsô bírálati körben elvetették.) Mostanra a város átalakulása némiképp ahhoz hasonlítható, ami a második világháború elôtt az Újlipótvárosban történt. A Duna mentén északon és délen ma is a mennyiség szempontjait érvényesítve történnek meg a jelentôs fejlesztési lépések. Ami viszont fontos különbség: ma nincs a folyamatok irányítására olyan szervezet, mint a Közmunkatanács volt Budapest életének egy hosszú korszakában, voltaképpen a kialakulása, nagyvárossá alakulása idején. Egyáltalán nincs olyan, a különféle érdekeket összehangoló és megfelelôen mederben tartó szakmai-társadalmi grémium, amely jogilag is megalapozott hatással lenne a folyamatokra. A fejlesztôk többnyire a kerületekben lelik meg a megfelelô partnereket érdekeik érvényesítéséhez, így egyre kevésbé várható, hogy az összvárosi átlagkép végül pozitív vonásokat mutasson. Önsorsrontás Budán Ha a budai oldalon ma kezdôdne a Petôfi és a Lágymányosi híd közötti terület beépítése, bizonyára rengeteg vita folyna arról, hogy miként lehetne az ingatlanfejlesztôket olyan beruházási formákra ösztönözni, amelyek az új épületegyütteseknek a várossal és legfôképp a folyóval való szoros kapcsolatát is megteremtenék. De amikor az 1990-es évek elején megrajzolták a Bécs-Budapesti EXPO helyszínének részletes rendezési terveit, illetve néhány évvel késôbb megindult a déli szomszéd, a ma Infoparknak nevezett telekcsoport fejlesztése, a Dunának a város életében betöltött szerepére kevés figyelem irányult. 4 BUDAPEST 2008 február
