Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Tosics Iván: Településrendezési Szerződés - mit ér, ha van?
testületi jóváhagyása, szerzôdésre való felhatalmazás, a TRSZ megkötése, monitoring beindítása. Baross hivatkozott ezzel összefüggésben a XI. kerületi Skála projektre. A három éve elfogadott KSZT-hez képest a fejlesztô (az ING) új ötletekkel állt elô. A tárgyalások során sikerült partnerséget létrehozni a kerülettel, és településrendezési szerzôdést kötni az új elemekrôl, amelyek mindegyike az adott területre vonatkozik, tehát szorosan kapcsolódik a projekthez. Hozzászólásában Schreffel János , a XI. kerület fôépítésze röviden vázolta a folyamatot. Az önkormányzat koncepciót fogad el, ezzel a beépítési nagyságrendet, jelleget meghatározza egy adott telekre. Ezután el is adhatja a területet, és vár addig, amíg – általában további adás-vételek után – a tulajdonos konkrét fejlesztési elképzeléssel jelentkezik, amirôl újra kezdôdnek a tárgyalások. Logikusan csak ilyen kétlépcsôs eljárásban lehet egy fejlesztést megvalósítani. Budapesten még az átlagosnál is bonyolultabb a helyzet, mert három partner van (fôváros, kerület, fejlesztô...). Megállapodásra akkor van a legnagyobb esély, ha valami közös új érték jön létre – a Skála esetében a Bercsényi utca sétálóutcává válása tekinthetô ilyennek. Az önkormányzatnak ebben a folyamatban realistának kell lennie, figyelemmel arra a fejlesztôi gyakorlatra, hogy a járulékos elemeket a fejlesztô a beruházási érték öt százalékán eleve kalkulálja, de tíz százalék fölé általában soha nem megy... A program másik elôadója, Bánfi Réka , a Fôpolgármesteri Hivatal Városfejlesztési, Gazdálkodási és Szociálpolitikai Fôpolgármester-helyettesi irodájának munkatársa volt. Elôadásában a fôváros TRSZ-el kapcsolatos törekvéseit ismertette. Az eredeti elképzelés tulajdonképpen egy rendelet megalkotása volt, amelyet azonban a jogászok nem tartottak lehetségesnek, megfelelô törvényi felhatalmazás hiányában. Ezért most egy belsô szabályozást készít elô az iroda, amely a TRSZ-ekkel foglalkozó állandó munkacsoport létrehozásán alapulna. A kedvezô fôvárosi döntés esetén létrehozandó munkacsoport munkájának kiindulópontja a tervezett projektrôl érkezô anyag, a tanulmány lenne. Kulcskérdés, hogy mikor döntse el a fôváros a TRSZ-el kapcsolatos álláspontját ahhoz képest, hogy mikor kell megadnia a hozzájárulást (egyetértési joga esetén) a Kerületi Szabályozási Terv (KSZT) módosításához. Hozzászólásában Beleznay Éva fôépí tész egyértelmûen leszögezte, hogy elôbb a TRSZ tartalmát kell a szereplôknek meghatározni, kialkudni, szerzôdésbe foglalni. A fôváros ugyanis dönthet úgy, hogy visszalép a KSZT módosításához történô hozzájárulástól, ha tudniillik nem elfogadható a TRSZ-alku eredménye. A TRSZ biztosítja a városmûködés garanciáit – hangsúlyozta – ez az értelme annak, hogy a fôváros elôfeltételnek tekinti e dokumentum meglétét. Schreffel János kerületi fôépítész egyetértett azzal, hogy a fôváros megfelelô szerzôdéshez kösse az egyetértési jog gyakorlását. Ezzel végsô soron a közszféra pozíciói erôsödnek. Vannak azonban gyakorlati problémák. Így például az, hogy a fejlesztô aláírja a TRSZ-t, majd másnap eladja a telket – és az új tulajdonosra már nem vonatkozik a megállapodás, nem aláírója. Talán az jelentene erre megoldást, ha a TRSZ a telekhez kötôdne, nem pedig a fejlesztôhöz. Problémát jelenthet az is, hogy a TRSZ pusztán egy tanulmányon alapul, ami még messze nem építési engedélyes konkrét fejlesztési terv, azaz számos eleme bizonytalan. A két elôadás után élénk vita bontakozott ki. Szóba került az, hogy egyes önkormányzatok minden új lakást, irodát építô beruházóval hozzájárulást fizettetnek a közösségi infrastruktúra fejlesztéséhez. Az ilyen, nem helyhez kötötten történô díjszedés jogszerûsége kétséges, ugyanakkor ez a módszer számos problémát képes kezelni. Például azt, hogy az ingatlanfejlesztések következtében általában romlanak a közlekedési feltételek. A kialakuló közlekedési gondok kezelésére sok esetben a legjobb beavatkozás nem az adott helyszínen, hanem máshol képzelhetô el. Erre nézve optimális, ha a fejlesztô egy önkormányzati közlekedés-fejlesztési alapba fizeti be hozzájárulását, ahelyett, hogy az adott helyen hajtson végre valamilyen beavatkozást. Egy másik vitapont a térségi hatás kérdése volt. Ha a fôváros „keménykedik”, a fejlesztôk könnyen a város határán kívülre vonulnak, ahol hasonló elôírások nincsenek. Egyetértés volt abban, hogy a legjobb a térségi szinten hozott szabályozás lenne, s hogy országos rendeletmódosítás kellene, pontosabbá téve a jogi szabályozást, az eljárásrendet. Ikvai-Szabó Imre fôpolgármester-helyet tes úgy foglalta össze álláspontját, hogy ma a jogi környezet miatt úgy tûnik, nem lehetséges a közösségi és magánszereplôk kapcsolatának német mintán alapuló precíz szabályozása. Ezért a fôvárosnak kényszerûségbôl az angol módszerrel kellene élnie, azaz úgy, hogy magát az eljárást próbálják kodifikálni. A politikai kultúra mai magyar szintjét tekintve még ez is nagy elôrelépés lenne... ● 37 BUDAPEST 2008 november fotó: Sebestyén László A Podmaniczky Páholy alapítóinak – tizenkét civil egyesületnek – a képviselôi, ünnepélyes keretek között, ünnepi környezetben, a Lánchíd palota Podmaniczky szalonjában írták alá október 17-én, a páholy születésének elsô évfordulóján Kiáltványukat. Felszólítás a címe a dokumentumnak: Állítsuk meg Belsô-Budapest pusztítását! Tartalmában összefoglalja mindazok törekvését, akik meg vannak gyôzôdve róla: épített értékeink sorsa nem lehet tovább az, ami eddig, hogy áldozatául essenek önzô részérdekeknek, hogy a város közönsége, polgárai kénytelenek elszenvedni szerethetô, szép és otthonos városrészeik felelôtlen „fejlesztését”. A Kiáltványt a páholy most, hogy nyilvánosságra hozta (elôzô számunkban olvashatták teljes szövegét), a lehetô legszélesebb körben eljuttatja minden döntéshozóhoz: a tervezôkhöz, beruházókhoz és mindazokhoz, akik dönthetnek ezekben a kérdésekben, s akiket felelôsségükre figyelmeztet a Budapestért összefogó civil szervezeteknek Podmaniczky báróról, a közmunkatanács legendás elnökérôl elnevezett közössége. Állítsuk meg a pusztítást!
