Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - A városvédők jubileumi kiállítása - Csorba László: Ki ellen akarják az elvtársak védeni a várost?
Mint arról már többször hírt adtunk, beszámoltunk, az idén ünnepli alapításának huszonötödik évfordulóját a fôváros legrégebben mûködô, tekintélyes, s aktivitásával, teljesítményével a közönség körében elismerést – ismertséget – kivívó civil szervezôdése, a Budapesti Városvédô Egyesület. Október 29-én a Budavári Palota E épületében – a Budapesti Történeti Múzeumnak erre a célra átengedett termében – kiállítást nyitottak, bemutatva tárgyakban, dokumentumokban, fotókban két és fél évtizedes tevékenységük eredményeit. Tablók, tárlók fogadják be az üzenetet: sok munkával lehet és érdemes közösen tenni, Budapestért. A szemlét Glatz Ferenc nyitotta meg, hangsúlyozva a társadalmi összefogás fontosságát közös ügyeink elôbbre vitelében, s rámutatva, ezt az utat az épített örökség sorsára figyelve a BVE taposta ki a város gyakorlatában. Köszöntôt mondott Hor váth Csaba, fôpolgármester-helyettes, Bodó Sándor, a BTM fôigazgatója és az egyesü let elnöke, Ráday Mihály . A kiállítás az év végig megtekinthetô, kedd kivételével minden nap 10-16 óra között. Az érdeklôdôk a teremben berendezett olvasósarokban elolvashatják, s amíg a készlet tart, magukkal vihetik a BUDAPEST folyóirat korábbi számait (valamint a csekket a 2008. évi elôfizetéshez). ● Ha körbepillantunk a teremben, huszonöt év alkotásainak számos nagyszerû emlékét láthatjuk a tablókon és a tárlókban. Fényképek, szövegek mesélnek arról, mi értéket sikerült megmenteni a pusztulástól, és bizonyítani, hogy a város múltja nem akadálya a dinamikus jelennek, avagy a formálódó jövônek. A városvédôk kezdettôl fogva hirdették, hogy nem visszafelé menetelnek a múltba! Mondták és bizonyították, hogy a jelen lesz gazdagabb, s a jövô lesz fényesebb attól, ha az idôk által megtépázott szépségeket idônként ismét rendbetesszük, helyreállítjuk – és újra beleillesztjük a mai, az élô város mozaikjába. Az ezerféle kô és tégla közé visszahelyezünk egy-egy újracsiszolt, igazi gyémántot! Mert mi más a marosvásárhelyi székely ezermester, Bodor Péter kútjának mása a Margitszigeten vagy a Józsefvárosi Kálvária az Epreskertben, a határkeresztek, az üvegablakok, a lámpák, kandeláberek és kapuportálok – és még sorolhatnám napestig –, mint gyémántok, tündöklô brilliánsok abban a gazdag kincsesházban, amelynek Budapest a neve. Ennek a kincsesháznak a gazdagsága azonban – és az elmúlt negyedszázadban erre is az egyesület hívta fel a figyelmet – nem kimeríthetetlen. Új rablói vannak a nyárnak, és az új, mely sokszor mohón, harsogva, kíméletlenül követeli magának a teret, értéket is elpusztíthat, ha nem vigyázunk. Ám mielôtt az egyesület komolyan szembesülhetett volna ezekkel a globális kihívásokkal, közbeszólt a politika, amely megütôdött e szótól. „Ki ellen akarják az elvtársak védeni a várost?” – kérdezték egykor az illetékesek az alapító atyáktól, és természetesen fogal-A városvédôk jubileumi kiállítása Ki ellen akarják az elvtársak védeni a várost? Csorba László történésznek (MTA) az egyesület jubileumi kiállításán elhangzott beszéde 38 BUDAPEST 2008 november fotó: Szôcs Tekla fotó: Szôcs Tekla
