Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Rokob Tibor: Száz éve a saját házukban
retek és párkányzatok körül oszlopok és virágdíszek ékesítik a homlokzatot. Az alagsori ablakok körül terméskô lábazat, míg az elsô emeleten kváderkô burkolatot idézô, durva vakolat a falfelület. A loggiák csô alakú vízelvezetôit 1945-ben és 1956-ban is fegyvernek nézték az errefelé különféle egyenruhákban közlekedôk: mindkét alkalommal emiatt kapott belövést a ház. IKV elôtt, IKV után A száz-száznegyven négyzetméteres lakások mindegyikében volt cselédszoba és külön WC. Ezek díszes lehúzója néhány helyütt még ma is az eredeti, amint az alapítók számára épült cserépkályhákból is lehet még találni néhányat. A szövetkezet vásárolt a háznak központi porszívót. A port egy falba épített csôrendszeren keresztül a pincében gyûjtötték össze. A tulajdonosoknak a maihoz hasonló kaputelefon is a rendelkezésükre állt. Érkezô vendégeiknek lehetôségük volt felszólni a lakásokba. Személyfelvonó ugyan nem épült, de a hátsó traktusban külön teherliftet szereltettek fel maguknak. A lépcsôházban még ma is látni az egykori vörös szônyegeket leszorító rézrudak tartóit. Nemcsak a fôlépcsôház, hanem a ma már alig használt hátsó lépcsôház ablakai is színes üvegkompozíciókként készültek. Ezek közül – egy hajdani lakó nagylelkûségének, és a legkülönbözôbb pályázatoknak köszönhetôen – eddig négyet sikerült felújítani. Nem kizárt, hogy Róth Miksa mûvei: tudjuk, Fodor Gyu la több épületét is díszíti a neves mester munkája. Ám errôl a megbízatásáról, ha ugyan volt ilyen, írásos forrást nem sikerült találni. Ugyanez a bizonytalanság igaz a bôséges díszítéssel ellátott épület szobrászati munkáira is. Ezeket – ahogy a korábbi Fodor-munkáknál is szinte kivétel nélkül – minden bizonnyal Ney Si mon készíthette. A mûlakatos munkák Gyôri és Gerô mûhelyében készültek. E cég munkáját dicsérik a harmadik emeleti függôfolyosók elôtetôi, a belsô udvar körfolyosóinak kovácsoltvas díszítései és a hajdani gázlámpák tartói, nem beszélve a lépcsôházi korlát réz fogódzkodóiról. Az épület százéves történelmének legszomorúbb korszakát az ötvenes években élte át. Ekkor a Dózsa György út szélesítése miatt elvették az elôkertjét. Eredeti kapuját egy másik, közeli épület kapta meg. Rövid idôre még a ház címe is megváltozott: az itt lakók személyi igazolványába a Sztálin tér 5. került. A járdaszint megemelése és ház falához betonozása miatt még ma is minden nagyobb jármû elhaladásakor megremegnek az ablakok. 1956-ban – egy rossz minôségben készült állami tatarozás után – szinte mindent újra el kellett végezni. Miután a gázvezeték az alagsorban lakóhelyiségeken haladt át, életveszély miatt átépítésre kötelezték a lakókat. E munka következtében azonban annyira eladósodott a szövetkezet, hogy egy idôre – tulajdonjoguk megtartása mellett – az IKV vette kezelésébe a házat. Miután a három szobánál nagyobb személy zetis lakások „tanácsi rendelkezésûek” lettek, a kerületi tanács társbérlôket utalt be a házba. Nem sokkal ezután megkezdôdött a nagy lakások mûszaki leválasztása. Így lett az egykori huszonnyolcból mára harminchét. A hatvanas évek elején csak a szerencsén múlt, hogy a szövetkezet nem szûnt meg. Az adósságok elengedése fejében a tulajdonosok egy része felajánlotta lakását az államnak, ám a vegyes ház fogalma akkor még nem volt annyira elfogadott, ezért az IKV inkább az egész házat visszaadta saját kezelésbe. Bár a hetvenes évek végén a kerületi tanács tett még egy kísérletet arra, hogy felszámolja az épület szövetkezeti létét, fellebbezéskor a Fôváros a nagy múltú ház közösségének adott igazat. Az 1980 óta már új néven mûködô szervezet megújította alapszabályát, s Dózsa György út 64. szám alatti Lakásfenntartó Szövetkezetként „új típusú” szövetkezetté alakult át. A százéves épület teljes rendbetételéhez rengeteg pénzre lenne szükség. Szó volt a tetôtér eladásáról, de ezt a harmadik emeleti lakosok egyhangúlag leszavazták. A szinte állandó pályázatírás ellenére mindig csak a tûzoltómunkára futja. Sokszor már a továbblépéshez szükséges önerô is hiányzik. A mai lakók között többen is vannak, akiknek felmenôi az épület elsô beköltözôi között voltak. Ôk mindent megtennének, hogy a ház a régi fényében tündököljön. A lakók többsége azonban nemhogy nem ismeri az épület múltját, de az nem is igazán érdekli. Jól mutatja ezt, hogy a rozsdásodó függôfolyosók, a beázó attikarendszer vagy a homlokzat lehulló dombormûvei helyett sokaknak mostanában a lift hiánya jelenti a legfontosabb megoldandó problémát. ● 19 BUDAPEST 2008 november
