Budapest, 2008. (31. évfolyam)

9. szám szeptember - Zeke Gyula: Megálló a lejtőn

Régóta tervezem déltôl északra tartó bu­dai utaim leírását, amelyek végállomása rendre a Bécsi úti Schlosser sörözô. He­lyes úton járok, ez bizonyos, más törzs­helyeimen is megállok ugyanis ilyenkor. Sok a néznivaló, s most különben is ez az évszaknak megfelelô útirány, rohanunk az ôszbe. Szerkesztôi intésre be kellett látnom azonban, hogy egy ilyen írás szét­feszítené az itt rendelkezésre álló kerete­ket, sietôs, ám cseppet sem indokolatlan módon ezért most mindjárt a végén, a Schlosser sörözônél kezdem. A várostör­ténet útja mindig és mindenütt szomorú­ság és megpróbáltatás, s csak kivételképp tartogat váratlan örömöket. Amilyen öröm például, hogy a Bécsi út 31. alatt nem le­bontják, de felújítják az 1780-ban épült sörházat, valamint hogy odébb, a kitûnô fekvésû Bécsi kávézóból eltûntek a játék­automaták, s így a parányi járdateraszon ülve végre nyugodt pillantást vethetünk az út eme különösen fás, szinte kisvárosi szakaszára, oly szomorún kellett látnom azt is, hogy a sörházzal szemközti, 30-as számú házról valakik nemrégiben lefeszí­tették azt az öt körkeretes, ugyancsak 18. század végi férfifejet, akikre néznem oly jó volt három és fél évtizeden át. A Bécsi út persze a 102/b. alatt talál­ható Schlosser sörözô után is folytatódik, ám olvasóim könnyen érthetik, hogy nem óhajtok eljutni a (Szent) Margit Kórház- és Rendelôintézetig, hanem megállok ott. Különös világ az, ritka történettel. Már a földszintes épület elhelyezkedése szem­beötlô. Balra bekerített, de beépítetlen terület fekszik, valami cégé, jobbra tôle pedig egy harmincas évek végi bérház. Emez elôkertes, mintegy nyolc méterrel az eredeti frontvonal mögül emelkedik. A Schlosser így szinte kiszalad a Bécsi útra, egymagában jelezvén, hol húzódott még nem is olyan régen az egykori épületsor arcvonala. Azt gondolnánk, így körülvé­ve az ûr és késôbbi korok építményei ál­tal, hogy ez a sörözô jó esetben belülrôl is csak emlékmû lehet. Semmiképp sem élô és érvényes hely, ahová a jól felfogott je­lenünk érdekében is járunk. Tévedünk, és sosem volt tévedésünk, amelytôl ennyire megboldogultunk volna. A hely története és tere egyforma figyelmet érdemel, mint amikor két gyönyörû lány ül a villamoson, és már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy a kapkodás és a gyors megôrülés helyett a boldog szemlélôdés mellett döntsünk. A Schlosser ek, amint arról Gálosfai Jenôné értékes kötete (Kockás abrosz, jó kadarka. Budapest, 2007, Óbudai Múzeum, 173 p.) Megálló a lejtôn A Bécsi úti Schlosser sörözôrôl szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László 22 BUDAPEST 2008 szeptember magántulajdon A Schlosser nagyszülôk

Next

/
Thumbnails
Contents