Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Vargha Mihály: Kertes irodaház
belsô terek köré szervezett tömegek kedvezôbbek, mint az elaprózott, feszes légtérarányú udvarok körüli tagolt tömegek.” A Kertész András Tibor és Marián Balázs által tervezett „Haller Kertek” éppen azzal nyeri meg már elsô pillanatban az épülethez érkezôt, hogy diszkrét módon tud meghatározó lenni e környezetben. A sarok felôl egy óriási kapu, mint hatalmas arc fogad, amelynek külön szerencséje, hogy egyetlen megtermett platánfa megmaradt elôtte. A kapu kiváló nyitány a kertekhez, melyek a tömbbelsôt tagolják. A kapuzatot korábban egyetlen nagy nyílásként gondolták megépíteni, de végül a szerkezeti megfontolások ezt nem tették lehetôvé. Pillérek állnak a kapuzatban, melyek formálása és elhelyezése viszont ad annyi pluszt, hogy „erdejüket” akár a kertek részének is tekinthetjük. A paralelogramma metszetû, karcsú oszlopok burkolata nagytáblás fémlemez, ami az anyagválasztás gondosságára utal: jó átvezetés a külsô oldali pirosas kôburkolatos homlokzatok és a kertekre nézô sötét tónusú üvegfalak között. Az utca felôli homlokzatokra erôteljes vízszintes tagolást rajzolnak az ablaksávok, összhangban a kôtáblák fugáival. A kertoldali üvegfalakon e horizontális ritmust markáns fémcsíkok jelenítik meg. E falaknak további játékot ad pár épületmagas, kisszögû függélyes törés, a nem pont derékszögû telekformából adódóan (ebbôl ered a pillérek keresztmetszeti játéka is). A külsô homlokzatok síkját másféle játékossággal oldották a tervezôk: azokat több épület magas üvegsáv tagolja, vagy éppen a tetôszintek variálása, magassági visszalépések. A tetôfelületeken pedig, kisebb termôföld-vastagsággal ugyan, mint a földszinten, de szintén kerteket hoztak létre. A munkakörülményeket jelentôsen javítja, hogy a tetôkertekre közvetlenül ki lehet lépni az irodaterekbôl, melyeket szokásos módon szerelt válaszfalakkal tudnak tagolni, egyedi igények szerint. Öt lépcsôház szolgálja ki az épületrészeket, amelyeket a földszinten a gonddal megtervezett belsô kertek és passzázsok fûznek egybe. A tömb közepére nagy önkiszolgáló éttermet telepítenek, a külsô oldali szárnyak földszintjén üzletek vagy más közfunkciók számára alkalmas helyiségek vannak, melyekbôl az udvarok felé is portálablakok néznek. Ezek még üresek – építészeti belsô megfogalmazásuk egyelôre nem látható. Legfeljebb reménykedni lehet abban, hogy nem az öt lépcsôblokk elôtereinek kissé túlzó, kövekben tobzódó stílusát fogják utánozni (a belsôépítészeti tervezésre nem a Kertész Stúdió kapott megbízást). A hátulról átvilágított, vékonyra fûrészelt alabástromkô akkor hatásos részlet, ha megfelelô tágasságba kerül, ha irányt tud jelölni a térben, vagy fényével hatásosan támogatja a belsô világítást. Itt viszont inkább csak fennhéjázás. Az aránylag kicsiny felületek burkolása fával, összhangban a kertek „anyagával”, talán kellemesebb lett volna. Ház és kert, kô és üveg: e kettôsségek jellemzik az épületet akár az utca, akár a belsô passzázsok felôl nézve. Könnyeddé vált mindezzel az igen tekintélyes méretû tömb megjelenése. Összesen 32 ezer négyzetméter irodaterület van a házban (plusz a föld alatt 3 szinten hatszáznál is több parkolóhely) – ezzel együtt városba illô, látványos, mégsem magamutogató együttes. A történethez hozzátartozik, hogy a tömbben egyetlen lakóház maradt meg, ami most kissé furcsán álldogál a Pápay István utca – Soroksári út sarkán. Jobban mutat majd pár hónap múlva, ha elkészülnek udvari oldali tatarozásával, amelyet most állványoznak. Az utca felôl már kész. Az irodaegyüttes befektetôje nyilván hozzájárult némi pénzzel a felújításhoz – az önkormányzatok egyre gyakrabban elôre szerzôdést kötnek a telkek vásárlóival ilyen kiegészítô feltételekrôl, ami rendjén is van. Ezek az oly kívánatos nyertes-nyertes alkuk, melyek szabályozott körülmények között a város szempontjából igen hasznosak. Minél több ilyet kívánhatunk, fôleg ha ennyire értékes új építéssel jár együtt. ● 29 BUDAPEST 2008 augusztus
