Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Keleti sakk
A profit az különbözteti meg az amatôrtôl, hogy egyikük kedvtelésbôl, másikuk megélhetésbôl foglalkozik valamivel. A profikeleti-sakkjátékossal sincs ez másként. Minden nap már jókor reggel felállítja a hatvannégy-kockás táblát, szépen elhelyezi játékosait a harcmezôn; a világos csapat tagjai után kissé gyöngédebben nyúl, mégiscsak az ô emberei lesznek majd a zûrös sötétekkel szemben. Ezután néhány perces akklimatizáció következik, a terep felmérése, miközben a szimultán mesterekkel is vált néhány szót; mi történt tegnap óta, és hogy sikerült az éjszakai nyugodalom, mert igazi profinak nem jár a vigadalom. Legföljebb utólag. Miután mindent rendben talált, és a kötelezô köröket is teljesítette, megkezdôdik a partnerkeresés. Merthogy ez is – és nem jelentéktelen – része a profizmusnak. A lebonyolításában különféle stílusok alkalmaztatnak. Van, aki ráérzéssel dolgozik, és addig fixírozza leendô ellenfelét, ameddig az rájön, hogy saját akaratából szeretné megvívni a méltó csatát méltó ellenfelével. Van, aki egyszerûen felkéri partnerét, hogy: hé, mister, jöjjön! Na, jöjjön, jöjjön már közelebb! Mister eleinte persze szabódik kicsit, de végül ô is szívesen veszi a bátorítást, talán engedhet titkos vágyainak, végül vérmérsékletének megfelelôen eldönti, jön vagy marad. De elôfordul komolyabb ráhatás is, amit többnyire erélyes kéz- és arcjáték kísér; elôször csak messzirôl tárgyalnak egymással a felek, majd gyôz a szenvedély: világos megnyit. De a legelsô lépést komoly ceremónia elôzi meg. E nélkül nem is lenne értelme az egésznek, és sokszor elôfordul, hogy megegyezés hiányában a felek kölcsönösen elállnak játékszándékuktól. Ugyanis mindkettejüknek tudnia kell, miért csinálja (megélhetési tényezôk elônyben), mert szép, szép a lelkesedés, de mégse teljék hiába az idô, megegyezés szükséges bizonyos dolgokban, amely rész ábrázolását a szereplôk kérésére általában kikockáznak filmeken, és kipontoznak írásokban... Szóval, a titkos megbeszélés után világos bekezd, sötét fogadja. Világos szövevényes tervének megvalósításához újabb kis lépéssel közelít, és a sötéttel fennálló antagonisztikus, egyben kauzális ellentétét egyelôre palástolni igyekszik. Sötét persze világosan tudja, mi az ábra, de ô is roppant titokzatosan viselkedik, és nagysándori sármmal a szája körül elônyösebb oldalát mutatja királya arcélének. Ilyenkor bármi lehetséges, az idôközben összegyûlt közönség higgadtságának birtokában még tartózkodik a bekiáltásoktól, kivéve a mûsorközlôt, ki pattogó hangon lerántja a leplet a sülysápi személy huszonöt perces késésének miértjérôl. Világos, de sötét is fittyet hány a bejelentésre, sûrû homlokráncolások és jelentôségteljes hümmögések váltakoznak egymás után, ujjak dobbanása és lefutó izzadságcseppek csurranása kap hirtelen magyarázatot, mikor is világos futót veszít. És huszárt. Gyalogot. Királlyal rosál, királynôvel hátrál. Pillanat alatt lepereg elôtte az élete, kezdve kisfiú korától, amikor az általános iskola igazgatója érdemei észrevételével kiemelte ôt a közegbôl, s három hónapon át minden áldott és áldatlan napon vezérelônyt adva trenírozta a tanáriban, hogy majdan a nagy sakkista megemlítse valamely nyilvános fórumon e kicsiny epizódot; s késôbb megelégedéssel szemlélte mûvét, amikor rövidesen a tanítvány adott vezérelônyt neki, és fiatalos kíméletlenséggel söpörte le a színrôl összes katonáját. Világos életmûve áttekintése közben szembesül továbbá az idôtlen problémával: vaskos sakk-könyvek mellett beszûrôdô életzsivaj, minek engedve választotta ô is rendszerint az utcát, a görcsös görnyedés és a nehéz siker helyett. Bezzeg, ha akkor lett volna keményebb, ha felismerte volna idôben, ha szólnak neki, ha nem kenyérre, családra, és néha csalárdra kellett volna keresnie folyton, meg egyéb kifogásra... De most már késô, túl késô, ahogyan tán már az elején is az volt. Eközben sötét áthágva az összes kulturális szakadékot, mintha pontosan fogná mindezt, vékony, szemüveges diák a sötét, halovány a mosolya is a sok komolyságtól, angolul beszél, mert messzirôl jött, és hiszi, hogy még messzebbre tart. Világos eszmél, már nem érdekli a titkos megállapodás, a súlyos öt font, ami mellé kicsapta a maga lightos ezresét, mert akkor még a jóljárás hajtotta (a gyôztes visz mindent), mostanra Keleti sakk szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A sakkot két játékos játssza egymás ellen. Egyik játékos a sötét, a másik a világos bábukat irányítja. Mindkét játékosnak tizenhat bábu áll rendelkezésére – legalábbis kezdetben: egy király, egy királynô, két bástya, két futó, két huszár (amik tkp. lovak, a huszárok nélkül) és nyolc másik, gyalogos társuk. A játék célja az ellenfél királyának bemattolása úgy, hogy a támadás semmilyen szabályos lépéssel se legyen hárítható. A keleti sakkot viszont egyszerre többen, és egészen más célok mentén ûzik. (Létezik még nyugati sakk is, az nagyjából ugyanolyan, mint a keleti, csak a helyszín más.) 30 BUDAPEST 2008 augusztus
