Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - Jolsvai András: Visszajáró XLIII.
Zalai Károly barátom, a jó nevû író, festô-és életmûvész, mielôtt a szabadságot választotta volna (valamikor a nyolcvanas évek legelején), a Margit körúton lakott. Egészen pontosan már ott is született, az ötvenes évek közepén. Mostanában, hogy hazaköltözött, idejének egy részét boldog gyermekkorába való visszarévedéssel szokta tölteni. Ilyenkor arról mesél, hogyan szánkóztak le barátaival a Rózsadombról, gyakran egészen a körútig is – autó nemigen zavarta szórakozásukat. Meg hogy négysarkost játszottak a Mechwart ligetnél, keresztülrohanva, ha kellett, árkon és bokron is. Meg hogy egyérintôztek a városfalmaradványok tövében. Nem tudom, mennyi az igazság ezekben a történetekben (íróember néha saját világába réved, s közben azt hiszi, emlékezik), magam csak hétvégi hatosvillamosozásra emlékezem ebbôl az idôbôl, úgy rémlett, komoly, elegáns környék az. Igazi emlékeim a hetvenes évek végétôl vannak, akkor ismerkedtem meg a Várady Gézával, ô lakott itt, a Vasedény melletti házban, nála járva fedeztem föl igazán ezt a környéket. Bátran állíthatom, hogy akkor már teljesen lakhatatlan volt. A házfalakat vastag koromréteg fedte, az ablakokat nem lehetett kinyitni a szmogtól, a zajtól, és egy felmérés szerint Európa egyik legveszélyesebb útszakasza lett. (Magyarázat is volt, hogy a hegyrôl lezúduló levegô itt beszorul a házak közé, és el nem mozdul semerre se – attól kezdve már csak koszolódik.) Tény, hogy a Várady Géza hiába akarta elcserélni a lakását, sehogyse tudta. Pedig egyébként fáin kis lakás volt, a harmincas évek stílusában épült, elegáns, komfortos, kényelmes. Ennyi elôítélet volt bennem mindkét irányban, amikor egy téli napon végigsétáltam a Margit körúton. (Melyet a korábbi évtizedekben Mártírok útjának hívtak a híres-hírhedt fogház után, ami a mai Mamut – ahogy ôk írják: Mammut – helyén állt. A szót minden pesti kemény, rövid í-vel ejtette, elhomályosítva ezzel a szó eredeti jelentését. Mártirok, így, s az elsô szótagon volt a hangsúly. Mintha azt mondaná az ember: már titok.) A Bem mozi sarkáról indultam, s örömmel láttam, hogy ha nehezen is, még tartja magát – ilyen kis mozitól már ez is igen szép eredmény. Más kérdés, hogy kívülrôl nemigen látszik ez a tartás – a kirakat minden négyzetcentimétere el lett adva, különb s különb célokra. Azzal, hogy ezen a kezdeti szakaszon a szembeforgalmat kizárólag a villamos gyakorolhatja (az autókat átterelték a Tölgyfa utcára – szegény Tölgyfa utcaiak, álmukban se gondolták korábban, hogy egyszer még fôútvonal lesz belôlük), valahogy féloldalas lett az egész utca. Nem tudom, véletlen-e vagy vannak mélyebb összefüggések itt, mindenesetre tény, hogy a fertályóra alatt, mit a mozi elôtti ôrhelyemen töltöttem, mintegy tízszer annyi gyalogost számolhattam meg (mindig mindent megszá-32 BUDAPEST 2008 január Visszajáró XLVI. Jolsvai András obszidiánnal kirakott nyakék egy egész egymillióért is ugyanoda kerül – hasonló okból kifolyólag. Ekkor jobbról Kalandvágyó Gimisek Minibe’ be, Intellekt Aktatásk (tán Megfigyelô?) jegyzethalmazzal a hóna alatt ki, a teremben mocorgás, duruzsolás, az összeg kúszik szépen fölfelé, már negyvenezernél járnak, amikor Fantom Arcú bejelentkezik telefonon, s végül elhappolja a kitûzôt potom ötvennyolcezerért. – Semmi cicó, csak a szecesszió – duruzsol savanyúcukros zacskót zizegtetve Anya Meg a Lánya, majd rezzenéstelen arccal elnyerik a gyémánttal díszített mandzsettagombot százötvenötezerért, amivel Papát örvendeztetik majd a megfelelô napon. A sikeres licit után azonnal fölpattannak, már szinte az ajtóban járnak, amikor érkezik a pulpitus felôl a Nagy Durranás, mire a közönség egylicitálóként felhorkan: – Következô termékünk: Kádár János BKV-gyûrûje. Szériaszám: egyes. Kikiáltási ár: kereken százezer forint! Erre Anya Meg a Lánya visszafordul, Pezsgô Piroska azonnal százhúszat mond, Hermelin hanyagul emeli, mire Közismert Személyiség is kedvet kap, gyorsan szöknek fölfelé az árak, Segítô nem gyôzi szólítani a jelentkezôket. Fantom Arcú az izzó telefonvonalon át makacsul tartja, kétszáznyolcvanezernél többen kidôlnek, Örök Örökös lazít az inggombján, a Mester tûzbe jön, emeli a hangját, nagyszerû az élô elôadás, az árak azonnal megtekinthetôk a kivetítôn HUF-ban, USD-ben vagy amiben akarod, Visszaszakadt Hazánkfia már majdnem ringbe száll e patináért, de aztán mégis megerôsíti magát, és akkor Fantom Arcú bemondja a háromszázezret. – Háromszázezer elôször... – száll a Mester hangja –, háromszázezer másodszor..., és tárcsával a hátsó sorból: háromszáztízezer... A közönség leszakadt sorai derûsen figyelnek, még egyszer-kétszer-háromszor végigélik az épp aktuális összeget, melynek zárasaképpen Fantom Arc háromszázhúszezerért elnyeri a Kádárgyûrût. Az eredetileg szenzációnak kikiáltott ceyloni rubin bross hamiskásan megcsillan vattadobozában. ●
