Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Búza Péter: Volt egyszer egy vincellérház
la, s abban a „Mayerfys Garten” felirat. A Bocskai – Budaörsi – Hamzsabégi – Karolina utak-utcák fogják ma közre ezt a területet, amelyet a Nagyszôlôs utca metsz át. Mára semmi nyoma sincs, hogy valaha itt terült el a reformkori jeles gazda tekintélyes méretû birtoka, itt állt a présháza – de legalább egy rajz maradt ránk a hôsi idôket mutató pompás festmény: J. G. Prestel Sándor Albumából, amelyen az Ördöglovas, gróf Sándor Móricz bravúrjait örökítette meg. Egyet éppen ezen a helyen: a nagybajuszú gazdát szinte a mustos hordóhoz ragasztja a magasra szökellô ló szilaj lendülete. A háttérben feltûnnek a Sas-hegy magasabb pontjai, s a kikopaszodott gerincnek ezt a helyszínt is azonosítani segítô elemei. Sajnos a másik helyszín, Xavér Ferencé koránt sem dicsekedhet hasonló egyértelmûségekkel. Bár ha nem késik a kutatás három évet, amikor még nem bontották le egy „lakópark” kedvéért a régi, a présházból bôvített villát, amelyet az egész környék Vincellérháznak nevezett, talán több információ lenne a kezünkben, hogy az innentôl következô gondolatmenet minden fordulóját adatokkal is alátámasszuk. Az Alsóhegy utcára fordulunk rá most, néhányszáz méter még, és a Gombocz utcához érkezünk. Tovább haladva a jobb oldalon, ott, ahol a Ménesi út felé vesz éles kanyart az aszfalt, megállunk a régit elpusztító új, nagy háznál. Plósz Lajos , az utca elsô névadója minden életrajzi lexikonnak állandó szereplôje. Szinnyei József megha tározása szerint: „orvosdoktor és szemészmester”. Fóton háziorvosa a Károlyiak nak, aztán Pesten közpraktizál – titkára az orvosi egyletnek –, negyvennyolcban pedig a forradalom doktora: a Kanizsáról Veszprémbe telepített honvédkórház igazgató fôorvosa. A szabadságharc leverése után, 1853-ban – miközben lakása változatlanul és újra Pesten, közelebbrôl a Kígyó utca 1. szám alatti Almay-házban van –, megvásárol egy szôlôterületet a Gellérthegyen. Azt a dûlôt Buda városi kôbányája alatt, amelyet a mai térképeken a Villányi út – Alsóhegy utca – Somlói út – Szüret utca határol. Nagyjából ötven holdnyi Plósz doktor birtoka, amelyen lehet, hogy már akkor áll egy kisebb épület, egy présház. Attól kezdve ide jár ki a népes család nyaranta, ki is költöznek a száraz-forró hónapokban: a három, késôbb nagyszerû karriert befutó fiú, Pál, Sándor és Béla ugyancsak s természe tesen. Pált a szaktörténetírás olykor a „genetika atyjának” nevezi: szülészprofesszorként mûködött felnôtt életében. 1885-ben A borászat könyve címmel a Magyar királyi Természettudományi Társulat megbízásából monografikus igényû kötetet publikált hazánk e téren mutatkozó állapotáról. A gellérthegyi présház idôvel szûkösnek bizonyult, különösen hogy Lajos Sándor nevû fia (jogász, akadémikus, 1899-1905 között igazságügyminiszter) úgy dönt: famíliáját átköltözteti Pestrôl Budára, atyjától megörökölt szôlôbirtokára, itt lesz állandó lakása. Ybl irodájában készülnek a bôvítési tervek, ennek alapján épül fel a ház északi tömbje – mint a ma élô Plósz Sándor (táj rendezô, ökológus), a hajdani miniszter dédunokája a magániratokra hivatkozva állítja. Felmenôi, családja lakta utoljára ezt a késôbb is tovább változó épületet, és ma is a magáénak vallja, noha kikényszerült innen, ahogy ô nevezi, a mai „orgazda-társadalom” nyomására, s mint mondja, a hatalom gátlástalan ügyeskedései következtében. Kiderül a házi archívumból: Kismarty-Lechner Jenô, már bôven a 20. században, újabb traktussal bôvíti a – mindvégig csak így nevezik – Vincellérházat, így nyeri el lebontás elôtti végleges arculatát, hangulatos keretbe fogva három stíluskorszak elemeit. Családi villa volt, a legjobb kvalitásúak közül. Amikor eldózerolták – 2006 telén – már erôsen megrokkanva várta volna a feltámadást. Magántulajdonból „szocialista tulajdonba” történt, sok évtizeddel korábbi „átminôsítése” – s akkortól gazdátlansága – sokat rontott az állagán. A megsemmisült házhoz ôsidôk óta tisztességes méretû – talán a Gellérthegyen a legnagyobb – pince is tartozott. Ez (túl drága lett volna telehordani sittel?) megmaradt. A környéken azt beszélik, talán borozót nyit majd benne a beruházó-befektetô. Jó helyen tenné, nem vitás, borospince volt ez valamikor. Születésének, kiépítésének korát a 19. század elsô harmadára, a Plószék honfoglalása elôtti évekre valószínûsíthetjük. Hogy miért? Erre adnak választ a mostantól következôk, amikor újra felvesszük a lépések ritmusát, bejárva Buda szôlészetének, borászatának többnyire már csak virtuálisan felfedezhetô 18 BUDAPEST 2008 augusztus A 2006-ban lebontott Plósz-ház
