Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Búza Péter: Volt egyszer egy vincellérház
Több mint negyedszázada, hogy Várhegy alatti nyughelyén magam is megnéztem Budapest és Magyarország egyetlen valaha épített s egyberagasztott márványhordóját. Úgy vagyunk az ilyesféle felfedezésekkel, hogy egyfelôl persze számolunk azzal: sokan vagy kevesen, de mások is tudnak a dologról (ahogy itt, az Attila utca 21. számú ház mindenkori lakói például, akiknek a hátsó pincetraktusából nyílik a hatalmas tárolóedényhez vezetô járat), továbbá hogy ezek a históriai rekvizitumok gyakran a tárgyak ismert játékát ûzik velünk. Eltûnnek, aztán elôkerülnek (ha idôközben végleg el nem pusztulnak). Ez a grandiózus darab például születésétôl számítva közel száz évig várt az elsô feltámadásra, amikor a Logodi utcán is túli, a királyi palotát körítô parkrészen, az ott folyó tereprendezési munkák során a földmunkagép kibillentett alaphelyzetébôl egy fedlapot, s az így megnyílt aknába leereszkedôk fellelték ezt a különös mûremeket. Az Attila utca 21. szenespincéjének végébôl nagyjából keletre nyíló, már félig, de félbehagyottan vendéglônek kiépített sziklavágatban rejtezik a süttôi vöröskôbôl faragott alkotás. Megrendelôje Mayerffy Károly volt, 1826-ban rakta össze a mester, Áprili Márton , abból a feltételezésbôl kiindulva, hogy a fánál alkalmasabb lesz ez a matéria a csókaszôlôvel festett nemes kadarka érlelésére és befogadására. Ezt a történetet meglehetôsen régen s sokkal részletesebben megírtam már egyszer a BUDAPEST hasábjain (2005/10). Az itt említett Károly 1786-ban született és 1871-ben halt meg. Mayerffy Xa vér Ferenc az édes testvére volt, s maga is jelentôs területeket szerzett meg nemcsak Buda, de Pest határában is (mintaszôlôje Szent-Lôrinc-pusztán virult, emiatt nevezik Budapest légikikötôjét máig Ferihegynek). Budai bortermô kertje a mai Alsóhegy utca közvetlen szomszédságában volt – bár egyértelmûen bizonyító adat eddig nem került elô, de közvetett információkból mégis joggal következtetünk erre. Károly szôlôjének helye viszont pontosan meghatározható. A Sas-hegy lábánál feküdt. Az e topográfiai tényt hitelesítô térképen (1837) meg is található a telektest körvona-17 BUDAPEST 2008 augusztus Mayerffy kertjét ábrázoló térképrészlet, 1837 Volt egyszer egy vincellérház Rövid mutatvány a hajdan híres budai vörösbor születéstörténetébôl Buza Péter Szeptemberben mutatja be a Holnap Kiadó a Mesél a város sorozat legújabb, immár harmadik kötetét, a Borozó Budapest címen megjelenô mûvelôdéstörténeti kalandozást, amelyet e sorok szerzôje jegyez, s amelyben fôleg annak próbált utánajárni: vajon miért volt oly híres, s miért lett aztán talmi a Budát karéjozó hegyekben termett, fôleg kadarkából szüretelt vörösbor. Mutatvány az itt következô néhány kolumna a kötetbôl, de nem követi szó szerint annak szövegét. A Budához legközelebb szôlészkedô két tekintélyes gazda, Mayerffy Károly és Mayerffy Xavér Ferenc mûködésének korszakáról s – egyáltalán nem mellesleg – a régi értékeit föl még nem adó budapesti, e tárgybani szakképzésrôl szól, amelynek „elsô tôkéit” Schams Ferenc éppen itt, a Gellérthegy Sashegyre nézô lankáin plántálta el.
