Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Tomsics Emőke, Jalsovszky Katalin: Régi képek - új műtárgyak
A Pápa kávéház Jalsovszky Katalin A fényképen a Ferenc körúti Pápa kávéház teraszát látjuk az utcára kihelyezett magyar és német nyelvû vendégcsalogató reklámtáblákkal, rajtuk az étlappal, árakkal. Az egyszerû, mozgatható kerítésrács mögött néhány öntöttvas lábú asztalka áll a szokványos nádfonatú székekkel. A vendégek körül két sötét ruhás, fehér kötényes, fehér bóbitás pincérlány sürgölôdik. A belsô helyiségekbe vezetô ajtó felett újságok függnek lapozókeretben. A bejárat mellett kétoldalt a kávéházban olvasható hírlapok és folyóiratok címei sorakoznak. A terasz bejáratához támaszkodó, klottkötényes, vidékies külsejû, szívélyesen mosolygó, termetes asszony Pápa Zoltánné született Varga Rozália, a tulajdonos felesége, egyben a kávéház konyhájának vezetôje. A fotó a polgári korszak fényképezkedési szokásainak egyik legelterjedtebb archetípusát képviseli. Az 1890-es évektôl egyre sûrûbben találkozunk mûhelyeket, gyárakat, kereskedéseket, üzletportálokat ábrázoló fotográfiákkal, amelyeket a tulajdonos készíttetett, általában hivatásos fényképésszel, s ezeken gyakran magát, családját, az ott dolgozó munkásokat, illetve a személyzetet is megörökíttette. E konvencionális beállítású, formailag egyszerû képek jelentéstartománya azonban annál gazdagabb, mélyebb, hiszen készítésük célja nem kevesebb, mint a mesterségére, tulajdonára, élete munkájának eredményére büszke, öntudatos polgár egzisztenciájának vizuális összefoglalása. A Pápa kávéház 1926-ban nyílt meg a Ferenc körút 10. szám alatti bérház földszintjén, közel a Boráros térhez, a Mester utca körúti torkolatával szemben. A tulajdonos, az 1885-ben született Pápa Zoltán a kávés ipart részben Párizsban, részben apja mellett tanulta ki, aki az 1910-es években az Üllôi úton mûködtetett kisebb kávémérést. Az 1920-as években kávéházat nyitni bátor vállalkozás volt. Míg az 1910-es években a fôváros közönsége 300-400 kávéházat tudott eltartani, a világháború, a forradalmak és a gazdasági recesszió nyomán számuk az 1920-as évekre csaknem a felére csökkent. A talpon maradtak esetében is gyakori volt a tulajdonosváltás, s az egyéni tulajdonlás mellett megnôtt a részvénytársasági formában üzemeltetett kávéházak aránya. Az 1929–33-as gazdasági világválságot is átvészelô ferencvárosi üzlet sikere abban rejlett, hogy Pápa Zoltán és felesége két dolgot nyújtott egyszerre olcsón és jó minôségben a kispénzû pesti közönségnek: olvasni- és harapnivalót. Ez volt a szolid körúti vendéglátóhely igazi specialitása: vendégei egy pohár tej, egy kávé, egy tojásrántotta elfogyasztása mellett több mint 300 magyar és külföldi sajtótermék között válogathattak. Összehasonlításként említhetjük, hogy az 1910-es években, a kávéházak fénykorának idején a bécsi belváros egyik legelôkelôbb irodalmi kávéháza, a Centrál 254 lapot járatott. A kis ferencvárosi vendéglátóhely hírlapi kínálatának elképesztô bôsége a legnagyobb, legfényesebb pesti kávéházakét, a New Yorkét, az Abbáziáét, a Japánét is felülmúlta. „Mennél több lap van egy kávéházban, annál nagyobb a közönsége” – vallotta a világot látott, mûvelt tulajdonos, és számítása bevált. A magyar és külföldi napilapokon kívül elôfizette a Nyugattól kezdve az összes szépirodalmi lapot, hetilapot, különleges szaklapot, vicclapot, illusztrált magazint. „...Közgazdászok a Pesti Tôzsdében, a Kereskedôk lapjában, a Pénzügyi Kurirban, az Üzletben böngésznek, kávénénikék a Fliegende, az Illustrierte, a Meggendorfer, az Uhu, az Ojság, a Borsszem Jankó viccein üdülnek, varróleányok és görljelöltek a Színházi Élet, a Délibáb, a Magyar Magazin, a Tolnai »rejtett kincseit« keresik, öreg zsidók a Szombat, az Egyenlôség, az Egyetértés, továbbá a Berliner és a Wiener cikkein épülnek, irredenta diákok a prágai és a bánáti lapokban kutatnak, külföldi nyelvmesterek pedig lefoglalják a francia, angol és olasz lapokat” – írja a választékról a Magyar Köz élet tárcája. A rengeteg lap elôfizetése sokba került, de a befektetés megtérült. A kávéház két egymásba nyíló, világoskékre festett falú, télen kis vaskályhákkal fûtött, kétszemélyes asztalokkal berendezett, fényûzônek a legkevésbé sem mondható helyisége, ahol a mennyezeten, falakon kifeszített dróthuzalokon függtek sûrûn az újságok, majd mindig zsúfolásig tele volt. Pápáék otthonos hangulatú üzletét tejivóként is emlegették, mivel a tejes italok és ételek bôségét kínálták, alkoholt nem szolgáltak fel. A vendégeket vonzotta az egyszerû konyha is, házias ízeivel, filléres áraival. Az éjjel két óráig nyitva tartó „kültelki kultúrszalon” közönsége nem csupán a környéken lakókból verbuválódott. Akadt vendég, akit információéhsége Óbudáról hajtott ide. A vendégkörhöz tartozott Glatz Oszkár, Szônyi István, Molnár C. Pál festômûvész, a színészvilágot Küry Klára, Medgyasszay Vilma, Berky Lili, Komlós Vilmos képviselte. Az írók, újságírók, költôk közül Bóka Lász ló, Bevilaqua Borsody Béla, Csömöry József, Gyagyovszky Emil, Lestyán Sándor, Moly Tamás, Tiborc Zsigmond, Zemplényi István, Várnai Zseni fordult meg sûrûbben a Pápaféle kávéházban. A festômûvész vendégek alkotásaikkal is megajándékozták az idônként kisebb hiteleket szívesen nyújtó tulajdonost: a falakat Glatz Oszkár, Szônyi István, Molnár C. Pál képei díszítették. A zsidó családban született Pápa Zoltánt az elsô és második zsidótörvény még nem érintette teljes súlyával, felesége keresztény származása révén – a korabeli szóhasználattal élve – „árja párja”-ként egy ideig tovább vezette prosperáló üzletét. 1941 tavaszán azonban a házaspár a kávéház bezárására kényszerült. Pápa Zoltán túlélte a háborút és az üldöztetést, de sajátos, közkönyvtárat, kávéházat, éttermet harmonikusan egyesítô vállalkozásának folytatására nem nyílt többé lehetôsége. A Pápa kávéház/tejivó kevés megmaradt tárgyi és írott emlékét Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény vezetôje kutatta fel, aki 2002-ben a kor és a hely atmoszféráját híven idézô kis kiállítással állított emléket az akkor már hat évtizede megszûnt és elfelejtett, különleges Ferenc körúti intézménynek. (Ajándék, 2003.) ● A képek forrása: MNM Történeti Fotótár 16 BUDAPEST 2008 augusztus A Pápa kávéház terasza a Ferenc körúton, 1927
