Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Búza Péter: Az aranyköpés letörölhetetlen - Zappe László: Öregkori szerelem
Állandó szerzônk, Marafkó László, újabb csokrot kínál olvasóinak fanyar szójátékaiból. Az elsô ilyes tartalmú kötet még 1998-ban jelent meg, Futamok életre-halálra címen, a mostani kisded füzetecske az Észsömör címet kapta. Maga az észfuttató magyarázza meg, mire gondolt, amikor ezt írta az elsô lapra: az ész bajjal jár – mondja – s még jó, ha csak a bôrôn pattogzik ki, s nem követi szó szerinti kiütés. Keresgéltem a Hungarocumik, az Irodalomta(la)nítás, a Par(a)nasszus és a Fintornet „tematikus” fejezetekben néhány Budapestre (is) vonatkoztatható játékos mondatot, akad. Sajnos, csak így summázhatom az egyébként jeles s kellôen eszement munkát, csôlátásom okán. De mondom: akad. Méltatás helyett, szórakoztatásul ezek néhányikát felsorolva remélek kedvet csinálni a Lacit olvasóknak. Recenzens ennél delikátabb célt aligha követhet. „Mazochista: metróellenôrzést kér maga ellen.” „A megbeszéléseken szó esett a Rákóczi téri gyors reagálású erôk áttelepítésérôl is.” „A plazák nyílásaitól ments meg uram, minket!” „Betévedt a hipermarkecbe.” „Graffiti: ó, falhatatlanság!” „Plázalag: bevásárlóközponti lebzselô.” „Új egyenruhát kapnak a hajléktalanok.” „Az aszfaltkirály cédasalátát rendelt.” „Most pedig a Rákóczi téri szextettet hallhatjuk...” „Cukrászcsászár: Gerbaudnaparte.” „Bkávé-ellenôröket a presszókba is!” „Fradivári – elhúzták a nótáját.” „A fekvôrendôr sosem alszik.” „A városháza tornyában megszólalt a zenélô parkolóóra.” És még egy, mondhatni topográfialiag és tematikailag is teljesen általános igazság: „Az aranyköpés letörölhetetlen.” (B. P.) ● Bonyolult kérdés, hogy a színházi illúzióban mennyi része van a játszóknak, és mennyi a nézôknek. Zsadon Andrea Vik tóriát díszletezte, jelmezezte, mûvészeti vezette és címszerepelte a Városmajorban. Zsadon Andrea hangja ma is szárnyal, és szépsége is töretlen. Csak nem abban a kor- és súlycsoportban, amelyben az operettek címszereplôi szoktak mûködni. Honthy Hanna ebben a korban Cecíliát adta, nem Szilviát. Igaz, ez a Viktória, a dorozsmai grófnô, Ábrahám Pál világháborús tinglitanglijának hôsnôje sem az a kimondott hamvas ártatlanság, amikor a galíciai harcokban eltûnt kedvese helyett egy amerikai nagykövethez megy férjhez, aki mellesleg a cselekmény kezdetekor éppen Pekingben teljesít szolgálatot. De azért az érett asszonyiságnak is vannak határai. Elôször arra gondoltam, talán a követi megbízatás nyúlt el legalább három évtizedre, aztán amikor kiderült, hogy a házasságkötés csakúgy a háború alatt esett meg, mint ahogy a frigy felbomlása is, arra kezdtem gyanakodni, hogy a szövegíró Földes Imre tévesztette össze az I. világháborút a harmincévessel. Ám semmi ilyesmi nem történt, mindösz sze Zsadon Andrea bizalma végtelen mind önmagában, mind a közönségben. Egyébként fölösleges ezzel akadékoskodni, a sztori magában is eléggé abszurd. Az orosz hadifogságban halálra ítélt magyar huszár fôhadnagyot cigány tisztiszolgájának hegedûjéért cserébe egy orosz (kozák?) ôr szökni hagyja, és a szökevények hipphopp Pekingben találják magukat, ahol rögtön belebotlanak Viktóriába, a fôhadnagy egykori szerelmébe, aki idôközben az amerikai követ felesége lett. Ráadásul a követet éppen áthelyezik Szentpétervárra. A gáláns jenki, akinek pekingi rezidenciájára csak úgy becsámborognak a menekültek, de az orosz kémek még véletlenül sem jutnak be, természetesen oltalmába veszi vetélytársát a szolgájával együtt, csak éppen magával viszi ôket oda, ahonnan szöktek. Igaz, ott is védelmezi. A szerelmi dráma az orosz fôvárosban robban ki és Dorozsmán ér véget. Viktória vívódik, a követ most is gálánsan viselkedik, a huszár fôhadnagy följelenti magát az oroszoknál, a drámai hatás fokozása végett a követ nevében, de mivel úriember, ezt utólag bevallja. A negyedik képben aztán mindenki Dorozsmán találja magát, ahol az is kiderül, hogy a szerelmes fôhadnagy kegyelmet kapott, Viktória elvált (a követ rendületlenül gáláns), semmi sem áll az általános boldogság útjába. És még azt is megtudhatjuk, hogy Dorozsmán van Budapest is, „ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra...” Az elôadás különben kétségkívül megüti a professzionális hakni mértékét. Zsadon Andrea díszlete nagyvonalúan adja a négy helyszínt, négy paraván és egy meghatározhatatlan háttérkép mindenre képes. Kínában pagodák és aranyozott Buddhák, Szentpéterváron elegáns függönyrajzolatok, Dorozsmán népies kolorit gondoskodik a szem gyönyörûségérôl. Az ének- és tánckar is könnyedén alakul át hadifoglyokból kínai, orosz és végül magyar népi együttessé. Hábel Ferenc koreográfus is könnyedén szórja színre a legközhelyesebb lépéskombinációkat. Szolnoki Tibor nemigen emlékeztet arra az energikus fiatalemberre, aki egykor Gyôrbôl és néhány remek musicalszerep után érkezett a Nagymezô utcába. Amerikai követként vérszegényen elegáns. Forgács Péter (nem rég még gyôri színigazgató) viszont egy igencsak vérbô, ám hajléktalan medve eleganciájával adja a huszárkapitányt. Petôcz András és Gál Judit nagyobb feltûnés nél kül teljesíti Viktória félénk öccsének és az ô kínai hitvesének szerepét, illetve nekik köszönhetôen tûnik föl igazán az elôadás egyetlen rendezôi ötlete. A színészek olykor hangszerre váltanak. Az orosz, aki elengedi a fôhadnagyot és szolgáját, virtuózan hegedül, Petôcz András pompásan klarinétozik, végül pedig Bozsó Jó zsef trombitál, vagy csak úgy tesz. Hogy mindezt miért, az persze nem tudható. A publikum mulattatásáról leginkább Bozsó József és Teremi Trixi gondoskodik kitartó szorgalommal és lendülettel. Ôk a komikus kettôs, a honfi lelkületû cigány és a kéjsóvár francia szobalány, akinek tôsgyökerei a Király utcába nyúlnak. Ôk többször is ütemes tapsra ragadják a közönséget, melyet ebben a kisebb-nagyobb ritmushibák sem akadályoznak. Elandalodni azonban nehéz az elôadáson. Pedig mi sem meghatóbb, mint az öregkori szerelem. Kár, hogy a mû e kézenfekvô átértelmezése az Operettvilág Együttes Budapest mûvészeti vezetôinek (Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor) nem jutott az eszébe. ● Az aranyköpés letörölhetetlen Öregkori szerelem Zappe László 37 BUDAPEST 2008 július
